Bronzszobrok közt búzakéve

A dús kalászú búzakéve a műterem bejáratánál a falra akasztva fogadja a belépőt. Szokatlan a látvány, nem ilyesmit vár, aki Gyarmathy János várbeli műhelyére kíváncsi. De azt is hamar megkapja, amire számított: rengeteg bronz kisplasztikát, az emberi erény és gyarlóság megannyi szobrászati remekét, művészi ötletsziporkák bravúrosan kivitelezett kavalkádját, mítosz és hitvilág groteszken életre keltett, érzelmekkel és (szobrász)nyelvi leleménnyel telített, elámító seregletét. Feledné is az erőteljes búzaköteget, ha pár lépést követően a zsúfolt teremben nem ütközne egy oda nem illő installációba. Hogyhogy oda nem illő?! Mindennek helye van a boltíves kis bástyahelyiségben. Még akkor is, ha látszólag kiszorult valahonnan, vagy beszorult valahova a falak, kiszögellések, beugrók, polcok, állványok, munkaasztalkák, szerszámok, eszközök, szerkezetek, munkaanyagok tömkelegébe. De ez a készülő installáció mégis mintha az eddigieknél is rendhagyóbb lenne. Vízszintesen és függőlegesen is építkezik. Fémből és fából is, szőttesből meg agyagból is, kalászból és pipacsból is. Aratási idillnek tűnne a négyzetes alsó plató, levágott búzaszálak, kalászok és pipacsok keltik ezt az illúziót, köztük egy terméssel tömött gabonazsák díszeleg. Csakhogy hamar rájövünk, nem az élet jeleit látjuk, itt a halál arat. A tarlón szétszórva csupasz koponyák, koponyatöredékek hevernek. A zsák nyitott száján jól látható, gépfegyvergolyó-hüvelyek tömik degeszre, nem búzaszemek. A lenti jelenetről állványszerű kerítésdarab emeli tekintetünket a magasba. Rajta méretes fémrelief. A szobrász domborműként is megerősíti a lentieket: aratásra várnak a kalászok. Fölöttük azonban fenyegető alak pásztázza a szürke tájat. És az égből vörös vércseppek hullnak. Konkrét utalás nincs az időpontra, talán időtlen időktől időtlen időkig így megy ez, sugallja a művész. De ha nincs is dátumjelző támpont a plasztikán, mi, akik nézzük, tudatában vagyunk, hogy a szobrász a mindenkori gyilkolásra, pusztításra, népirtásra céloz. Bár valószínű, hogy amikor ezt az újabb alkotását figyelmeztetőn kimódolta, megmintázta, még inkább azokra a könyörtelen háborúkra, az életet gátlástalanul megsemmisítő borzalmakra gondolt, amelyek napjainkban zajlanak a szomszédunkban vagy nemkülönben a világ távolibbi tájain is.