Bővül Gyarmathy bronzvilága

Tombolhat hőség, zordulhat tél, a szobrászt semmi se tántoríthatja el, ha eljön az alkotás órája. Gyarmathy Jánosnál mintha állandó lenne az alkotói készenlét és csillapíthatatlan a munkakedv, a látogató – bármikor is menjen – mindig újdonsággal találkozik a várbeli műteremben. Persze ott vannak a polcokon, falakon a jól ismert kisplasztikák is, s a fény és árnyék különös játéka, feldúsítva a beléjük kódolt üzenetet, sejtelmesen megkettőzi, felnagyítja a látványukat, de minden alkalommal új munkák, újabb ötletes, meghökkentő formák és helyzetek, szellemes bronzmetaforák is társulnak a régiekhez. Pár héttel ezelőtt sem győztem fotózni a frissen készült alkotásokat a Kisbástyában. Áhított aranytrón a térden csúszó emberpiramis csúcsán, lebegő tavasztündér a gravitáció nélküli légben, vihar törte fák, lelki viharok, égi jelenségek, igézetes angyalszárnyak... s a hegedűs csak húzza, húzza! A szobrász ritkán szól, művei reggeltől estig, estétől reggelig tudnának mesélni. Csak meg kell hallanunk, hallgatnunk őket. Nemrég csodáltuk meg Gyarmathy János varázsos bronzvilágát a Kultúrpalotában és a művészi kivitelezésű, pompás albumban. A műteremben születő alakok, a kővel, más anyagokkal is szimbiózisba kerülő szoborcsodák szót kérnek, akárha arra várnának, hogy mielőbb értő, érző tekintetek sugarában életre keljenek. Aligha várathat sokáig magára egy újabb Gyarmathy-kiállítás.