Borbély Zoltán fotókiállítása

Június 5-ig látogatható a Bernády Házban Borbély Zoltánnak, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársának fényképkiállítása. A Kedvenceim cím alatt összegyűjtött fotók nagy része tájkép és portré. A Marosvásárhelyi Fotóklub tagjának ez az első kiállítása. 

Borbély Zoltán már gyermekkora óta fotózik. Édesapjával kezdte és még „megérte” azt, amikor otthon, egy sötét helyiségben, többnyire a fekete vászonnal eltakart ablakú fürdőszobában hívták elő a negatívot, majd nagyították ki a képet előhívóban, rögzítőoldatban. Ez a hobbi – s talán a sötétkamra hangulata – megfertőzte. S azóta majdnem mindenhova magával vitte a fényképezőgépet, ahova ment. A hegyek, a természetjárás iránti szeretetét is szüleinek köszönheti, amint a tárlatmegnyitón is elhangzott, hétéves korában a Madarasi-Hargitán 10 km-es utat tett meg hátizsákkal. És persze kattant a fényképezőgép. Komolyabban a katonai szolgálat után kezdett el fotózni 1990-ben, amikor szinte minden hétvégén a hegyekben volt. Mert Borbély Zoltán a hegyek szerelmese a szó szoros értelmében. És ez a vonzalom, a sajátos látásmód visszaköszön azokról a fényképekről is, amelyeket az ilyen utakon készített. Eleinte egy-egy képpel jelentkezett a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub közös tárlatain, majd küldözgetett kiállításokra is a klub közvetítésével. És az értékelés nem maradt el. Aztán barátai, klubtársai, ismerősei kérésére, unszolására végül beadta a derekát, és összeválogatott mintegy 50 képet egyéni kiállításra. A kedvenceit. Így a tárlatnak sajátos arculata lett. Nem segítette senki a válogatásban, csupán néhány klubtárs látta el tanáccsal, és segítettek a kiállítás berendezésében. Az édesapja, id. Borbély Zoltán mellett még valaki megfogta a fotós kezét, és irányította sokáig. A néhai Haragos Zoltán, a Marosvásárhelyi Fotóklub elismert tagja, többszörösen díjazott fotósa atyai tanácsokkal látta el, alakította látásmódját, nyitotta fel „fotós szemét”, ahogy klubberkekben mondják. És ezt az avatottak is észreveszik, hiszen Borbély Zoltán tájaiban sem arra törekszik, hogy képeslapokat mutasson. Amint bevallotta, télen született, ezért a kedvenc évszaka a tél, és a téli sportokat is kedveli. 1990 óta rengeteget járt túraléccel a hegyekben hegyimentő barátaival, leginkább Ioan Căluserrel. Így sikerült olyan helyekre is eljutnia, amelyeket gyalog lehetetlen megközelíteni. Megérte a fáradozás. Sokakat elvarázsol a fotókon látható csodálatos téli táj szépsége. És ez a szépség a részletekben rejlik. Ahogyan észreveszi, megragadja a hó különböző formáit, amit hangsúlyoz a fény-árnyék játéka. A hó fátyla, Alázattal, Fényen innen, fényen túl, Jégfalak közt szabadon, Téli takaró, Varázslat című képek valóságos fantáziakreációk, amelyek a tájat továbbgondolják, és a formák újabb értelmezésére, a látottak továbbgondolására adnak lehetőséget. Érdekesek a fény-árnyék játékkal készült Határok nélkül, Határokon túl, Hóhullámok, Visszafelé, Köd előttem, köd utánam, Párban, Jó reggelt, Meglesve a Mont Blancot, és az Út a pokolba című, különleges hangulatot árasztó felvételei. Érdemes elidőzni a tájképek előtt, és megkapók a portrék is, hiszen néhány igen jól eltalált arckép is falra került. Ezeket Borbély Zoltán a Marosvásárhelyi Rádió által kezdeményezett Gurul a rádió kerékpáros túrák alatt készítette, hiszen a kezdettől, 22 éven át mindegyik körtúrán részt vett. A portrék beszédesek, nemcsak az arckifejezések, hanem a gesztusok, a kézmozdulatok és a kellékek (kalap) is életet adnak a képeknek Kiemelendők a Vajon, Neked kuss, Le a kalappal, Ejnye-bejnye, a Szakáll kalappal, Merengés, Góbé, Gábor, Derű címűek. Derűs, optimista hangulatú portrék, mint amilyen a szerző is. 

Borbély Zoltán egyéni bemutatkozása jól sikerült, bár hangoztatta, hogy ez az első és az utolsó ilyen jellegű tárlata, de nyugodtan tervezheti a következőt, mert az első láttán az a benyomása az embernek, hogy vannak még a tarsolyában hasonló felvételek és ha nincsenek is, nyughatatlan természete, a téli sportok okán, vagy akár egy újabb rádiós körtúrán biztos eljut olyan helyekre, amelyeket érdemes másoknak is megmutatni.