Bolyai János Petőfi Sándort megidéző kézirata

Figyelemfelkeltő a legnagyobb matematikusunk legnagyobb költőnkről szóló kézirata. Bolyai Jánost nemcsak szűkebb környezetének ügyes-bajos dolgai érdekelték, de odafigyelt minden fontos eseményre és személyiségre is. Elgondolkoztató, hogyan is szemlélte Petőfi Sándor tevékenységét.

Figyelemfelkeltő a legnagyobb matematikusunk legnagyobb költőnkről szóló kézirata. Bolyai Jánost nemcsak szűkebb környezetének ügyes-bajos dolgai érdekelték, de odafigyelt minden fontos eseményre és személyiségre is. Elgondolkoztató, hogyan is szemlélte Petőfi Sándor tevékenységét. Az alábbi sorok azt igazolják, hogy értékelte is, de ahogy egy magasan képzett katonaember láthatta, egy kicsit bizonyára „hőzöngőnek” is nézhette. Az alábbi sorok nyitva hagyják a határozott jellemzést, ez egy olyan eszmefuttatás, amely 163 év után is megállja a helyét, és azt próbálja érzékeltetni, hogy a forradalom nem volt alaposan előkészítve:

„A szántás nélküli vetés, a’ gyümölcs éretlenüli leszakantása az illő idő előtti változtatás természet elleni ugrás vagy szökés a’ természetben meg annyi időtlen szülöttek és mily veszélyesek ’s nyaktörők szomorán mutatja a’ Martius 15-je óta tapasztalás csaknem óránként, percenként.

’S minden jószüve, akaratja mellett – másfelől kétkedni nem akarok – nem egy jellemtelen észtelennek – méltó-e egy Petőfi Sándort tartani ki mi után nem a’ békés, munkás, dolgos jó ügyöközetű, szorgalmas, rend és csendszerető ok nélkül nem locsogó, fontolva nyomóson szólni szerető törvényes tulajdon rendet, körültekintő, és előrelátó, ’s ha kell a’ síkra is lehet, hogy minden gúny és ráfogás mellett, a magyarnál semmivel sem kevésbé férfiason kiállani tudó, de okos lévén hibába esni hol tartózkodó magát óvó takarékos, de a’ másét nem kívánó szász, hanem úgy látszik elpuhult Nemzetemre illő szalmatűzzel eléneklé azt, hogy A’ Magyarok ISTENére esküszünk, esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk… ’s ide veled régi kardunk: tán addig egy pár rébbel1 az után fülekajlaitva föl-lesütve, magát eleresztve nem általja minden józan politikai ’s taktikai stratégia ellen, azon ellenkező, gyalázatos ’s az ellennek2 malmára vizet öntő ’s azt fölbíztató, meghizlaló, sőt kibővíteni, mégpedig a „Reform” című Hírlapban: „Bizonyra mondom nektek:

Már megválik, hogy bonyolódik ki a Hon. Sem azt nem örömest javaslom, hogy vállalja; sem azt, hogy ne vállalja; erkölcsileg sem kívánom egyik félnek is felelős lenni3.”

Valószínűleg Bolyai János olvasott a Reform hírlapban egy írást, és az késztette, hogy papírra vesse gondolatait. A papíron található írás egy jellegzetes Bolyai János-féle följegyzés, ahogy általában rendszertelenül minden gondolatát, ötletét azonnal leírta. A legtöbb Bolyai János-féle kézirat ilyen típusú cetliken található. Noha a kéziraton nincsen keltezés, az minden bizonnyal 1848-ban született.

Bolyai János szerint a forralom nem volt még előkészítve.

Véleménye szerint Petőfi Sándor jó szíve és jóakarata mellett sem láthatta előre azokat a bonyodalmakat, amit a forradalom okozott. Gondoljunk csak a társadalmi rend megbomlására (például Bolyai János rövid időre elvesztette a nagyszebeni parancsnokságtól kapott nyugdíját), Marosvásárhelyt feldúlták hol a románok, hol a székelyek (Bolyai János kicsi házába elszállásoltak 11 székely katonát, és őt strázsamesternek akarták állítani), a mindennapi rend és biztonság szertefoszlott.

Viszont a szászok nagyon óvatos és tartózkodó álláspontra helyezkedtek a forradalom idején. Ezért sokan gúnyosan beszéltek a szászokról, de Bolyai Jánosnak rokonszenves volt ez az álláspont. Az események nagyon zavarosak voltak, és nem mindegy, hogy magyar falu vagy román falu közelében voltak-e a szászok. A magyarok ISTENére való esküdözést hőzöngésnek tekintette.

Utal a hadvezetés fejetlenségére és stratégiai hibáira, valószínű, a Reform hírlapban olvasott cikk ingerelte fel Bolyai Jánost.

Az eredeti kézirat utolsó bekezdése egyértelműen igazolja, hogy Bolyai János nem látja egyik oldalon sem a megoldást, és ismerve a mindenna-pok zavargásait, erkölcsileg sem vállalja, hogy állást foglaljon valamelyik oldalon. Ne felejtsük el, magasan képzett hadmérnök volt, aki felesküdött a császárra. És Bolyai Jánosnak az adott szó és eskü matematikai tétel volt.

Gondolkozzunk el azon is, hogy Bolyai János csak két éve költözött be Domáldról, az egyik Bolyai-birtokról, és látogassunk el Domáldra, hogy megnézzük, mik is történtek abban az eldugott kis szász faluban, ahol akkor már csak a földbirtokosok voltak magyarok. A jobbágyok szászok és románok voltak, mára csak románok és romák lakják a falut.

A dolog érdekessége, hogy miután 1846-ban beköltözött Domáldról Marosvásárhelyre, 1847. november 25-én szolgának szegődött hozzá Márkovics Juon, hundorfi román fiú. Hundorf Domáld tőszomszédságában volt, mára már egybeépült Domálddal.

Bolyai János eme Juon szolgájának az apja fontos szerepet játszott a 48-as domáldi mindennapokban. A továbbiakban Peter Moldovan doktori disszertációjából idézek4:

„A domáldi Márkovics Nonu, akit még Popának is neveztek, hét gyermek apja volt, és azt tartották róla, hogy élete során sok csalás és lopás fűződik nevéhez. Két született adottsága volt, melyek mindig kimentették a bonyodalmakból: azonnal feltalálta magát az új helyzetekben és meggyőző szövege volt. A falu bírója azt tartotta róla, hogy nagyszájú. Saját bevallása szerint 11 napig volt bezárva egy lopás ürügyén, de később ejtették a vádat ellene és kiengedték. Felrótták neki, hogy az 1848-as őszi zavargások alatt elment Hoghileagba a román táborba, ahol báró Heydte volt a százados, és azt kérte, hogy őt tegye meg kapitánynak. Ezt a vádat Popa Nonu visszautasította, azzal érvelve, hogy Domáldon a kapitány Moisa Andrei volt.

Tény, hogy Popa Nonu önjelölt vezető volt, saját belátása szerint sok zavargást idézett elő és vezetett.

Egy korai reggelen a hundorfi kocsmába érkezett két fáradt vándor székely. Megittak egy adag cujkát, és elszenderültek. Időközben megérkezett a kocsmához öt férfi. A helység ortodox diakónusa felszólította a székelyeket, hogy menjenek ki a kocsmából. Miután kiléptek, halálra verték őket. Popa Nonu és a diakónus megkért egy szekerest, hogy vigye el a székelyeket Prodra. De az visszautasította azzal, hogy a szekerén fognak meghalni. Ezután két verzió is van. Az egyik szerint: a székelyeket bedobták egy tóba és úgy haltak meg. A másik verzió szerint a két székelyt letették egy ház eresze alá, és a kabátjukkal betakarták őket. Majd megjelent ott Márkovics Nikulica, a falu bírójának fia, aki addig verte a fejüket a falhoz, amíg azok meghaltak.

Tény, hogy Márkovics Nikulicát jelenléte hiányában halálra ítélték, a két székely halálával vádolván. Tény az is, hogy a két székely holtteste a tóba került. A falu bírója, Márkovics Toader elrendelte, hogy húzzák ki a hullákat a tóból, és temessék el5. Egy adott pillanatban Ion diakónus azt mondta, hogy ne dobják a tóba, mert el kellene temesse, mire a válasz ez volt: «Küldjétek a smekereket az anyjukba».”

Szerencse, hogy ezeknek az eseményeknek Bolyai János nem volt sem tanúja, sem szenvedő alanya. De tudott ezekről a szomorú eseményekről, több évet élt Domáldon (eddigi életrajzírói szerint 13-at, e sorok írója szerint folyamatosan csak hat évet), így kellő tapasztalattal rendelkezett a román és szász jobbágyokat illetően.

Megidéztük azokat a mozgalmas időket, amelyekben Bolyai Jánosnak része volt, amikor papírra vetette Petőfi Sándor nevét és szerepét. E sorok írója már kifejtette azon véleményét, hogy miért nem volt aktív résztvevője Bolyai János az 1848-as forradalomnak és szabadságharcnak6. Szomorú tény, hogy az események tragikus vége Bolyai János meglátásait igazolta. Bolyai Jánosnak nem csak új geometriáját és matematikai tételeit bizonyította az idő, de társadalmi és történelmi jóslatai is mind beteljesültek. Például azt is előrevetítette, hogy ha a magyar arisztokrácia nem figyel oda, a román nép meg fogja valósítani Nagy-Romániát.

1 rebbel = rebellissel

2 ellennek = ellenségnek

3 A kézirat mikrofilmen az MTA Könyvtár és Kézirattár mikrofilmtárában található. A. 220/IV.

4 Dr. Peter Moldovan: Pace şi război 1848-1849 în Transilvania centrală. Mişcările revoluţionare şi războiul civil. Presa Universitară Clujană, 2008. pp. 198-199 (a fordítást e sorok írója végezte).

5 Dr. Peter Moldovan szóbeli közlése szerint olvasott egy olyan feljegyzést is, hogy a két székelyt a Bolyaiak birtokán temették el.

6 Oláh-Gál Róbert: Bolyai János és az 1848-as forradalom (és események Domáldon), Valóság, ISSN 0324-7228, 2010. Nr. 3., pp. 35-42.