Bolyai János feljegyzése Dózsa Györgyről

Az 1945 előtti magyar történelemtudomány nem tekintette Dózsa Györgyöt annyira pozitív és haladó történelmi személyiségnek, mint az 1945 utáni történetírás.

A BJ116 jelzetű eredeti Bolyai János-kézirat fotója

(Folytatás augusztus 8-i lapszámunkból)

Az 1945 előtti magyar történelemtudomány nem tekintette Dózsa Györgyöt annyira pozitív és haladó történelmi személyiségnek, mint az 1945 utáni történetírás. Világos, hogy Dózsa György alakja a „szocialista történelemírásban” a 1945 előtti elnyomott parasztságot személyesítette meg, kicsit groteszk módon, hiszen a termelőszövetkezetekkel szétverték a paraszti életforma lényegét. Ma újra igyekeznek átértékelni Dózsa György történelmi szerepét, lásd Bánó Attila könyvét¹.

Mindenesetre engem nagyon meglepett, hogy egy tömött kéziraton Bolyai János említést tesz Dózsa Györgyről, és együttérzéssel vélekedik a kivégzett hadvezérről. A borzasztó, embertelen kivégzés módját pedig a hatalommal való visszaélés tipikus példájának tekinti.

„Borzasztóbbnál borzasztóbb marha-módra leölve Dósa Györgyöt elevenen, is mint már történt, (a burgonya behozatala előtt Európába történt) más felől rémítő jelei, példái, bizonyosságai, eredményei az emberi gondatlanságnak, nem-vizsgázásnak, részint a gonoszságnak. S fenevadnál rosszabb érzelműségnek, részint az ISTEN súlytolásnak is.”

A BJ116 és BJ116/1 jelzetű kéziraton három különböző információ van.

1. Egy eredeti gót betűs német kérvény: A helyi Császári-királyi General Commandohoz: Maros Vásárhely, 1848. december 30. Bolyai János, császári királyi nyugdíjas mérnökkapitány.

2. Bolyai János töredékes matematikai gondolatai a Sturm-tételről. A Sturm-tétel a valós együtthatós algebrai egyenletek gyökeinek szétválasztására szolgál! Ma is fontos, és jól algoritmizálható matematikai módszer. A kéziratban használt „permutációs” technika nincs teljesen feldolgozva (megértve) még a matematikusok által sem.

3. Bolyai János gondolatai az emberi gonoszságról, és hatalommal való visszaélésről. Dózsa György kegyetlen kivégzését csak példaként idézi!

Figyeljük meg, hogy Bolyai János Dósának írja Dózsát! Tudta, hogy Dósa Elek a nagy Dózsának leszármazottja. Mind a két Bolyai közeli ismerőse volt Dósa Elek.

A Bolyai-kéziratokat nagy figyelemmel és kellő empátiával lehet és szabad értelmezni! A BJ116 és BJ116/1 jelzetű kéziratok megfejtése a Bolyai-kutatás tipikus gondja. Egy kéziratdarabkán három különböző és igen fontos információ szerepel. Mind a három információ nagyon fontos az utókor számára. Néhány szóban összefoglalnám a kéziraton kiolvasható információkat. A német nyelvű kérvényből megtudhatjuk, hogy bizony az 1848-as forradalmi állapotokért Bolyai János nem kaphatta meg Nagyszebenből, az erdélyi katonai főparancsnokságtól a nyugdíját. Ez őt bizony igen nehéz helyzetbe hozta. Gondoljuk csak el, ha tőlünk is megvonnák a havi fizetésünket, nyugdíjunkat, milyen nehéz helyzetbe kerülnénk. Ebből a szempontból sem szimpatizált Bolyai János a forradalmi állapotokkal. De Bolyai János úgy vélte, hogy a magyar kormány olyan személyeket állított a csapatok élére, akiknek semmilyen komoly felkészültsége, vagy tapasztalata sem volt a hadvezetést illetően. Ebből kiindulva előrevetítette az elkerülhetetlen bukást. Úgy gondolom, hogy ekkor fogant meg benne a Dózsa Györggyel való szimpátia. Talán úgy látta, hogy Dózsa György hadvezetése is eleve kudarcra volt ítélve. Nem véletlen, hogy egy 1848-as kérvényre írta rá gondolatait Dózsa György embertelen kivégzéséről. Előre megérezhette az aradi 13 vértanúságát is? Nem is olyan erőltetett az analógia Dózsa György és az aradi 13 között! Minden Bolyai János-i gondolat megfontolandó és sokatmondó. A naphosszat gondolkodó, vívódó, töprengő ember lelki megnyilvánulása, egy megvillanó gyöngy a sanyarú, sötét hétköznapjaiban.

Közleményünk hitelességéért megadjuk Bolyai János eredeti kérvényének magyar megfelelőjét:

„A helyi Császári-királyi General Commandohoz

Miután fegyelmezetten aláírtam folyó év utolsó három hónapra szóló, kegyes jóakaratból való nyugdíjamnak, de ellenében nyugtát nem kaptam és a helyi vár és városparancsnok úr, von August ezredes csak ma, december 30-án, ennek a kérdésnek tárgyában, egy a General Commandotól leküldött tájékoztatással értésemre adta: sietek, mint a legeslegmagasabb felséghez, legkegyelmesebb császár és királyunkhoz rendületlenül hűséges nyugalmazott államtisztviselő.

Miután meggyengült egészségi állapotom és többnyire otthon tartózkodom, lévén alkalmatlan fáradságos jövedelemszerzésre és különösen háborúban való részvételre, a magas General Commadóhoz a legalázatosabb kéréssel fordulok: a legkegyesebb akaratból megítélt nyugdíjamat a múlt októbertől kezdődően és a jövőben kegyeskedjenek, minél hamarabb szíveskedjenek adni. Amikor előrelátásból/látatlanban 2200 forint konvenciópénzem kivettem, pusztán a kegyesen kiszámított/kimért nyugdíjamból kellett élnem, ama szokásom ellenére, a napi szükségtől hajtva, némi hitelt kellett felvennem. Ami viszont a mostani szorongatott időben csak kijelenteni, de nem elérni lehet az borzasztó mentsvár/menedék. Már ismét szorult helyzetben vagyok, mindezzel együtt abban a reményben, hogy kegyes jóakaratú nyugdíjam az újévig visszamenően kézbe vehetem, és így nem szokás a szószegés, nem hoznak engem zavarba. A küldönc fizetése, és más napi fenntartásra elengedhetetlen kiadása képtelen vagyok, és ha nem kapom meg a segítséget ebben a nehéz télben a hidegtől vagy éhségtől halok meg.

Maros Vásárhely, 1848. december 30-án,

Bolyai János császári-királyi nyugdíjas mérnök kapitány (Johann von Bolyai m.p. k. k. Ingénieurs Hauptmann in Pension l.s.)”

Kérem a tisztelt Olvasókat, hogy ne lepődjenek meg az első olvasatra zavaros, hosszú mondatokon. Ez volt Bolyai János stílusa. Halmozta a jelzőket, bonyolult, összetett, hosszú mondatokban fogalmazott. A mellékelt kérvényt valószínű, hogy letisztázta és úgy küldte el, ezért maradt meg ez a piszkozat a kéziratai között.

Végezetül visszatérve Dózsa Györgyről írt gondolatához: Isten súlytolása alatt értsük Isten sújtását, csapását. Egy kicsit úgy is értelmezhetjük, mivel Dózsa paraszthada is pusztított, gyilkolt és megszegte Isten törvényeit, így elkerülhetetlen volt, hogy maga Dózsa is hasonló módon fogja végezni. Bolyai János Dózsa Györgyről írt néhány soros gondolata nem befejezett és nem kinyilatkoztatott igazság, csak egy érzelmi felindulásból írt kérdőjel. A mai korhoz is intő jel: nagy felelősség a hatalom!

^{1 Bánó Attila: 55 meghökkentő eset a magyar történelemből (Athenaeum, 2011; 2. kiadás: 2012; 3. kiadás: 2013; 4. kiadás: 2014)}