Boldog vagy, mert hittél!

A Csíksomlyói Szűzanya hazavárja gyermekeit! Ebben a tudatban és hitben indulnak el zarándokok százezrei a Szűzanyához gyalog, kerékpárral, autóbusszal, vonattal, hiszen minden évben ugyanazzal a megnyugtató érzéssel közelítenek a kegytemplomhoz, a Hármashalom oltárhoz: Csíksomlyón évszázadok óta minden esztendőben várják őket, Csíksomlyón megértést találnak, Csíksomlyón hitet és erőt meríthetnek a küzdelmes élethez.  

Fotó: Mezey Sarolta

A Csíksomlyói Szűzanya hazavárja gyermekeit! Ebben a tudatban és hitben indulnak el zarándokok százezrei a Szűzanyához gyalog, kerékpárral, autóbusszal, vonattal, hiszen minden évben ugyanazzal a megnyugtató érzéssel közelítenek a kegytemplomhoz, a Hármashalom oltárhoz: Csíksomlyón évszázadok óta minden esztendőben várják őket, Csíksomlyón megértést találnak, Csíksomlyón hitet és erőt meríthetnek a küzdelmes élethez.

A csíksomlyói búcsúról annyi tudósítás, beszámoló, riport hangzott el, évek óta helyszíni közvetítés révén követhetik a nézők, mégsem unják meg, mégsem válik elcsépeltté. Pedig minden évben ugyanaz az esemény ismétlődik. Sokat gondolkodtam azon, miben rejlik ennek a zarándoklatnak a varázsa, a vonzereje, csodája. A legutóbbi történelmi fordulat után meggyőződésem volt, azért jönnek ide egyre nagyobb számban az emberek, hogy itt élhessék meg magyarságukat, itt fejezhessék ki az együvé tartozást, itt lobogtathassák az egyre nagyobbra szabott zászlóikat, s elmondhassák, mi is ott voltunk!

Az idei búcsú teljesen megdöntötte ezt a tévhitem. Nem, nem azért mennek a búcsúra az emberek, hogy magyarságukat, székelységüket, identitásukat szabadon kinyilatkoztassák, hanem azért, hogy tiszta szívből és lélekből imádkozzanak.

Marosvásárhelyről, a cserealji Szent Kozma és Damján-plébánia autóbuszával hajnali öt órakor indultunk, jókor, hogy a nagy forgalmi dugót elkerüljük. Udvarhely után úgy is besűrűsödött a menet, egymás nyomában haladtunk. A kegytemplom előtt óriási sorban álltak a zarándokok, akik a csodatevő Szűzanya elé kívántak járulni.

„Angyaloknak Királynéja, tiszta szűz, kérjed a te szent fiadat érettünk! Ékes virágszál, hozzád esdeklünk, szép Szűz Mária! Könyörögj érettünk!” – hangzott a zarándokok ajkán. Órákkal a szertartás kezdete előtt kezdtek felérni a keresztalják a Nyeregbe, s lassan felteltek a vidékenként felosztott parcellák: Gyergyóalfalu, Gyergyó, Más tájak, Alcsík, Felcsík, Kászonok, Gyimesek, Udvarhely, Háromszék, Sepsi-Barcaság és Maros mente–Nyárádmente. A nyárád- és Maros mentiek, a földijeink helyén nagyon sok ismerős arc köszönt vissza. Mindenki csendben, civilizáltan, hangos szó vagy vita nélkül telepedett le. Közben folyamatosan olvasták be a keresztaljákat, minden zarándokot, egyházi és közjogi főméltóságot szeretettel köszöntöttek.

Ahogy megszólalt az orgona, s énekelni kezdtek: Máriát dicsérni, hívek, jöjjetek... Angyaloknak nagyságos asszonya, Úr Jézusnak boldogságos anyja... a több százezer ember együttes éneke, imája csendült fel.

Az ünnepi szentmisét dr. Jakubinyi György érsek meghívására dr. Ternyák Csaba egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke celebrálta. Szavai, melyeket a Nagysomlyó hegy visszhangzott, célba értek.

„Boldog vagy, mert hittél”. Ez a tengernyi nép, amely ma itt Csíksomlyón összegyűlt, mind zarándokként érkezett. Azért jöttünk, hogy Erzsébettel együtt mi is boldognak hirdessük Szűz Máriát, akit már őseink himnuszában nemes egyszerűséggel boldog asszonynak neveztek. Mindenki vállalta az utazás fáradalmait, különösen azok, akik gyalog jöttek ide... A pünkösdi Lélek segítségül hívásával szeretnék ma erőt önteni hallgatóimba, hogy alázatosan kitartsanak hitükben. Egyikünk sem saját erejéből jutott el a hitre, és nem is mások térítő munkájának eredményeként. A hit Isten ingyenes ajándéka. Meggyőződésem, hogy Isten a hit évében sok ember lelkét el akarja érni ajándékával. Amikor XVI. Benedek pápa meghirdette a hit évét, minden emberre gondolt... A hit ma nem csupán a gyakorló keresztények kiváltsága. Tegyük ezért plébániáinkat tanúságtevő és befogadó közösségekké, hogy minden kereső ember lelki otthonává váljanak!... Örömünket fokozza, hogy ezen az úton ma velünk tart sok protestáns testvérünk, és vannak köztünk más nyelven beszélő keresztények is. Mindannyian a Boldogságos Szűz Mária gyermekei vagyunk!... „Boldog vagy, mert hittél”. Erzsébet szavai arról tanúskodnak, hogy a hit és a boldogság összetartoznak. Nem azt mondja, hogy a boldogság hitet eredményez, hanem éppen fordítva. A hit következménye a boldogság. Mária azért boldog, mert hitt. Ha nem hitt volna, nem lenne boldog. Mária hitte, hogy az Isten nem akarja őt becsapni, rászedni, tőrbe csalni. Hitt az angyal szavának: úgy lesz gyermeke, hogy közben férfit nem ismer... Ismerek embereket, akik szinte félnek a hittől. Azt feltételezik, hogy a hit az öröm és a boldogság ellen van. Azt gondolják, hogy a hit elvesz valamit az ember életéből, hogy le kell mondani valamiről, ami széppé tehetné életünket. Úgy vélik, hogy a hit ópium, amely elkábítja az embert és eltereli a figyelmet az élet fontos, nagy kérdéseiről. Holott éppen fordítva van, a hit az, amely kinyit bennünket a többi ember és a közösség felé, és létünk legégetőbb kérdéseire éppen a hit nyújtja a legteljesebb és leginkább megnyugtató választ. Ma szinte csak a vallás szembesít olyan sorskérdésekkel, mint a jó és a rossz, a halál és az örök élet, a bűn és a kegyelem. Ezért aki belép a hit kapuján, az nem veszít el semmit, ami az ember életét boldoggá, széppé, szabaddá és naggyá teszi. Éppen ellenkezőleg, a hitben találja meg saját koordinátáit a család, a nemzet, az emberiség, sőt az egész világmindenség vonatkozásában. A hit megszabadít az Isten nélküli ember kozmikus árvaságától... Mit jelent boldognak lenni? Nem könnyű megválaszolni. Sokkal könnyebb helyzetben lennénk, ha az lenne a kérdés: hogyan lehet boldogulni? Egyébként, úgy tűnik, ma több embert érdekel a boldogulás, mint a boldogság kérdése. Sokan azt gondolják, hogy akik boldogulnak, azok boldogok, akik pedig nem boldogulnak az életben, azok boldogtalanok. Mintha a boldogság a boldogulástól függne... Szívből imádkozom székely testvéreinkért, hogy mindig hűségesek tudjanak maradni a Csíksomlyói Szűzanyához és őseik földjéhez. Kívánom, hogy soha el ne csüggedjenek a nehézségek láttán, és mindig tudjanak bízni a gondviselő Isten jóságában” – hangzott az érsek homíliájában.

A szentmise befejezéséül a himnuszok hangzottak el, a zarándokok nagy része még helyben maradt. Ahogy érkeztek, szép rendben távoztak. Kisebb torlódások voltak, de senki nem zsörtölődött, tolakodott vagy lökdösődött.

Összegezve: megható, katartikus, erőt, hitet adó élmény! A mi örökségünk.