2024. december 19., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Boér Károly ízig-vérig marosvásárhelyi volt. A Cementlapoknál és a Tutunban egykor megforduló ismert és közismert személyiségek egyike, nemzedékének oszlopos tagja.

 A magyar kommunistaellenes forradalom és szabadságharc évében, majdhogynem eseményeinek idején született, 1956. november 18-án, Marosvásárhelyen. Fiatalkorában elkötelezte magát a művészetek, a zene mellett. 1975-ben végzett a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, s diákként bekapcsolódott a Kovács Levente rendező, tanár által irányított „Majomcsoportba”, a Diákház amatőr színjátszó csoportjába, amelynek sokáig alapembere, előmozdítója, mókamestere és zenésze volt, hiszen, ha kellett, hegedült, gitározott. Emlékezetes marad szereplése William Shakespeare Szentivánéji álom című előadásában, ahol lantos muzsikusként szerepelt. S talán itt körvonalazódott benne, hogy a zene része lesz életének. 1977-ben sikeresen felvételizett a kolozsvári Zeneakadémiára, ahol 1980-ban zenepedagógia szakon tanári oklevelet szerzett. Az egyetemről Balánbányára helyezték ki zenetanárnak, ahol azonnal megkedvelték diákjai. A népzene is érdekelte. Többkilós magnóval a vállán elindult a székely és csángó falvakba, megmenteni az utókornak az eredeti népzenét. Mindezt a csíkszeredai Népi Alkotások Házának munkatársaként tette, majd ugyanitt tanárkért a jövő nemzedékre testálta mindazt, amit rögzített. Vallomása szerint „muzsikus és népzenegyűjtő” volt. Széles körű zenei érdeklődése kiterjedt a népzenétől a rockig minden műfajra, mi több, a múltba is visszanyúlt, s mindez a legjobban azt bizonyította, hogy zenei örökségünk ápolására az egyik legjobb eszköz, ha a régmúlt zenéit a jelenkor nemzedékének is átadjuk, közvetítjük. Így lett egyik kezdeményezője, alapítója a Csíkszeredai Régizene Fesztiválnak, amelynek mára kibővült, hagyományossá vált kísérőrendezvénye a Régizenei Nyári Egyetem. Nemcsak a zene, hanem a tánc világában is otthon volt, s ennek legnagyobb szakmai elismerése volt, hogy bár rövid ideig, de a csíkszeredai Barozda Népi Együttes művészeti vezetője is volt. Székelyföldi „kalandozása” után, a rendszerváltás után hazakerült, és 1991-től 2021-es nyugdíjba vonulásáig a Marosvásárhelyi Rádió sajátos hangú, meghatározó munkatársa volt. Igazi polihisztor rádiósként végezte a dolgát. Zenés, egyházi, tájékoztató műsorok szerkesztője volt, és buzgón gyűjtötte tovább az autentikus népzenét, izgalmas anyagokat rögzített farsangtemetésen, szüreti bálon és megannyi helyen, ahol a rendszerváltás után megpróbálták újjáéleszteni hagyományainkat. A Marosvásárhelyi Rádió szalagtárában többórányi értékes gyűjtött anyag őrzi emlékét. Mindezek mellett számtalan komolyzenei felvételt készített a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia koncertjeiről. Megszólaltatott előadókat, művészeket és mindazokat, akiknek művészetét, produkcióit rögzítette. Jelen volt nagyobb rendezvényeken, ahol az esetek többségében élőben rögzített, néha „egyszemélyes rádióstúdió” volt. És ő maga is rendezett, szervezett kulturális eseményeket. 2016–2017-ben saját ötleteként a Bartók nyomában című projekt keretében Bartók Béla nyárádmenti gyűjtésének útvonalát követve tehetségkutató vetélkedőt szervezett gyerekeknek, s ezáltal többeket is elindított a zene útján. Emlékezetesek maradnak élő közvetítései a csíksomlyói búcsúról, a Tusványosi Nyári Szabadegyetemről, a Csíkszeredai Régizene Fesztiválról, a marosvásárhelyi Harmonia Cordis gitárfesztiválról, ahol izgalmasan, nagy szakértelemmel osztotta meg helyszíni élményeit és vezette be a zene rejtelmeibe a kevésbé hozzáértőket, szólaltatott meg politikai, egyházi személyiségeket úgy, hogy kérdéseivel a lényegre tapintott, tájékoztatott, okított a szó nemes értelmében. A Mária Rádió tudósítója volt úgy, hogy a hitet sajátos módon közvetítette, erősítette a hallgatókban, és teremtett kapcsolatot az éter hullámain világiak, egyháziak, a hit és a való világ történései között. Talán a legnagyobb szakmai elismerések egyikét 2019-ben kapta a Szentatyától Ferenc pápa csíksomlyói látogatásának élő közvetítéséért. Büszkén, ugyanakkor a rá jellemző szakmai alázattal vette át 2021-ben a Bálint András Alapítvány által adott díjat a székelység értékeinek népszerűsítéséért. 2021-ben nyugdíjba vonult, de ezután is fáradhatatlanul dolgozott, tevékenykedett még akkor is, hogy tudta, egészségi állapota jeleket küldött számára. 

Egy igazi vásárhelyi, az erdélyi sajtó- és művelődési élet meghatározó, aktív egyénisége távozott el hirtelen közülünk. Emlékét őrzik sajtós kollégái, az Aranyszalagtár, műsorainak rögzített felvételei s megannyi személyiség, akinek szerencséje volt mikrofonja elé állni. 


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató