BMC ötödször

Noblesse oblige... A név, a rang, a hagyomány kötelez. Ezt így egyik művész se jelentette ki, amikor a Barabás Miklós Céh Maros megyei csoportjának idei kiállítását szervezni kezdték, de magától értetődő volt, hogy aki teheti, ezt a tárlatot semmiképp sem hagyja ki. Pedig bőven lehetett volna kifogásokat találni, hogy ki miért nem tud újra bemutatkozni. Elsősorban azt, hogy az utóbbi időben nagyon gyakran szólították közönség elé a festőket, szobrászokat, díszítőművészeket Marosvásárhelyen és távolabb is. Mégis csak kevesen, a valóban igazoltan hiányzók maradtak ki az alakulat 5. tárlatáról. Külön 

vonzereje, varázsa van annak, amikor a vizuális művészetek képviselői a jelenében is ígéretes, nagy múltú BMC zászlaja alatt jelentkeznek. A tárlatlátogatók körében is különleges csengése van ennek a névnek. Ezért is tűnhet úgy, hogy nem négy éve, annál sokkal hosszabb ideje állítanak ki együtt a Vásárhelyen és környékén élő céhtagok. Most már bizton állíthatjuk, meghonosodott itt ez a rendezvény, s a Bernády Ház is az eseményhez illő helyszín, minden alkalommal figyelmes, készséges házigazdának bizonyul.

Az is kedvet kap ilyenkor a bemutatkozásra, aki szervezetileg nem kötődik az alakulathoz. Erre a szervezők is alapoznak, mindig vannak felkért kiállítók, főleg a potenciális tagjelöltek, a fiatal alkotók köréből. Persze az idősebb nemzedék van túlsúlyban, az idei tárlat 33 szereplője közül többen túljutottak a hetedik, nyolcadik X-en, de irigylésre méltó az alkotókedvük, a vitalitásuk. És a művészi igényességük is példás, továbbra is töretlen. A szobrász Kolozsvári Puskás Sándor június 18-án tölti a 90-et, a festő Kedei Zoltán ősszel lesz 89, Szotyori Anna grafikus 88, Datu Victor festőművész 86, Bálint Károly szobrászművész 83, Bálint Zsigmond fotóművész 81 éves, a festészetben, grafikában egyaránt otthonos Sz. Kovács Géza is 80-as lesz idén. Hasonlóan jeles, neves csapatot alkotnak a hetvenesek: Kákonyi Csilla, Major Gizella, Barabás Éva, Kiss Levente, Baróthi Ádám, Hunyadi Mária, Nagy Dalma, a hatvanasok: Csíky Szabó Ágnes, Bandi Kati, Miholcsa József, Gyarmathy János, Sajgó Ilona, Nagy Attila, Gergely Erika, Puskai Sarolta. És aztán visszafelé az újabb generációk, az ötvenes, negyvenes, harmincas nemzedékek képviselői: Sánta Csaba, Kolumbán Kántor Zita, Kolumbán Árpád, Molnár D. Dénes, Molnár Krisztina, Kuti Botond, Makkai István, Căbuz Andrea, Căbuz Annamária, Csóka Szilárd, Veress Gábor Hunor, Szabó Annamária. Igazán reprezentatív névsor, s kiállított munkáik alkotóművészetük legjobb szintjét képviselik, tudásuk, tehetségük legjavát nyújtják. Nyilván sokféleképpen, eklektikusan, ami az ilyen seregszemlék alkalmával elkerülhetetlen, összbenyomásként mégis harmóniát teremt a művekből szertesugárzó humánum, a galériát belengő életkedv, derű és játékosság. 

Mint pár évtizede mindig az ilyen csoportos jelentkezésekkor Marosvásárhelyen, most is a festészet és a szobrászat uralja a termeket, mindenik egyéniség a maga világát, stiláris sajátosságait hozza, múltat és jelenkort, klasszicitást és kísérletezést, drámaiságot és ötletsziporkákat, álomvilágot és nosztalgiát, iróniával telített realitást kínálva a szemlélőknek. Esetenként festői vagy plasztikai remeklések állítják meg és kápráztatják el a nézőket. Kijelenthető, hogy a felvonultatott szobornépesség bárhol elismerésre késztetné a tárlatlátogatókat. Itt is ez történik. A textilművészek, akik ezekben a tavaszi napokban többnyire az Ariadne Szalonra összpontosítják figyelmüket, és mindenekelőtt ott számíthatnak babérokra, a BMC-s kiállítást festménnyel, illetve grafikával gazdagítják. De textilkompozíciók is szerencsésen színesítik, kerekítik egésszé a Bernády Galériában harmonikusan összehangolt anyagot. A nemzedékek kézfogása, ami nem magától értetődő jelenség a mai világban, a Barabás Miklós Céhnek köszönhetően ezúttal is megvalósult. Ez lehet a hosszú távú siker garanciája.