A Bernády kori tűzcsapok védelmében

A Bernády korabeli marosvásárhelyi tűzcsapok megmentése érdekében kezdeményezett civil összefogás mintegy következő lépéseként szervezett kerekasztal-beszélgetést szerdán este a nemrég megnyílt Bolyai Klubban.

A Bernády korabeli marosvásárhelyi tűzcsapok megmentése érdekében kezdeményezett civil összefogás mintegy következő lépéseként szervezett kerekasztal-beszélgetést szerdán este a nemrég megnyílt Bolyai Klubban a Marosvásárhelyi Kulturális Központ és a vasarhely.ro. A tanácskozáson történészek, műemlékvédelmi szakemberek és önkormányzati tanácsosok is részt vettek.

A beszélgetés kezdeti mozzanataként Keresztes Pál vegyészmérnök a vásárhelyi vízellátás történetét ismertette – előadásában az ivóvíz-, illetve a csatornahálózat kiépítésére tért ki, majd összefoglalta a tűzcsapok működésével kapcsolatos alapvető műszaki tudnivalókat is. Elmondta, hogy Marosvásárhelyen 15-20 éve nem üzemelnek a hagyományos, Bernády kori tűzcsapok, a vásárhelyi ivóvíz-szolgáltató föld alatti csapokkal helyettesítette ezeket, hogy tűzvész esetén az oltóknak biztosítva legyen a kellő vízmennyiség. Keresztes Pál szerint a föld alatti csapok előnye, hogy nem fagynak le, hátrányuk viszont az, hogy egy parkoló jármű eltakarhatja, holott a csapok közelében kihelyezett táblák tiltják a 3-5 méteres körzetben való parkolást.

Öt évvel ezelőtt még 32 tűzcsap volt

A tanácskozáson jelen volt Gagyi József egyetemi tanár is, a Sapientia docense, valamint egykori tanítványa, Vass Gyopár, akik 2008-ban beható kutatást végeztek a városban fellelhető Bernády korabeli tűzcsapokról, illetve a lakosság viszonyulásáról ezekhez, és fel is leltározták a város utcáin még létező tűzcsapokat. Akkor összesen 32-t számoltak meg. Egy részük mára már eltűnt, ami megmaradt, azt szeretnék megőrizni. Gagyi József és Vass Gyopár előadásukban a tűzcsapokhoz való kötődésről szóltak. Meglátásuk szerint a tűzcsapok a város mindennapi életéhez tartozó tárgyak, és annak ellenére, hogy nincsen már funkcionalitásuk, kiváltanak egyfajta viszonyulást, értéket jelentenek, hiszen egy-egy gyerekkori, fiatalkori emléke szinte mindenkinek kötődik ezekhez. Vass Gyopár rámutatott: külföldön ha már nem funkcionális egy utcai tűzcsap, akkor megfigyelhető a giccsesedési tendencia, azaz átfestik ezeket, állattá, rajzfilmfigurává alakítják át. A marosvásárhelyi lakosság azonban bizonyára nem értékelné, ha egyik napról a másikra Micimackónak festett tűzcsapokdíszítenék a város utcáit.

Az ivóvíz-szolgáltató jóindulattal állt az ügyhöz

A marosvásárhelyi tűzcsapok megmentését célzó civil kezdeményezést elindító vasarhely.ro főszerkesztője, Orbán János ismertette az eddig elért eredményeket. Mint mondta, márciusban olvasóik jelezték, hogy a Petru Maior Egyetem környékén, a Nicolae Iorga utcában a vízszolgáltató által végzett munkálatok során eltávolítják a Bernády korabeli tűzcsapokat. – Két kérvényt fogalmaztunk meg, egyiket benyújtottuk a polgármesteri hivatalba, azt kértük, állítsák le a tűzcsapok eltávolítását, és közöljék, milyen lehetőségek vannak arra, hogy védetté nyilváníttassák ezeket. A kérvényt március 28-án nyújtottuk be, azóta eltelt jóval több mint harminc nap, de a választ a mai napig várjuk. A másik kérést az Aquaserv ivóvíz-szolgáltatóhoz juttattuk el, és április 8-án kaptunk is választ, amelyben az áll, hogy nem volt tudomásuk arról, hogy várostörténeti szempontból jelentőséggel bírnak ezek a tűzcsapok, és megígérték, hogy leállítják az eltávolítási folyamatot, amit a működésképtelenséggel indokoltak. Április utolsó hetében a vasarhely.ro munkatársai végigjárták a 2008-ban megjelölt 32 helyszínt, és kiderült, hogy 12 csap hiányzik, 20 pedig a helyén van. Az Aquaserv ugyanakkor attól sem zárkózott el, hogy visszahelyezzék a már eltávolított tűzcsapokat, abban az esetben, ha a tűzoltóság rábólint – számolt be az eddig történtekről a vasarhely.ro főszerkesztője.

Törzsök Sándor tanácsos, az Aquaserv képviselője hangsúlyozta, munkatársai nem tudatlanságból, hanem túlzott szakmaiságból szerelték le a tűzcsapokat, ugyanis a tűzoltósággal közösen évente ellenőrzik a tűzcsapokat, ésezeknek működőképesnek kell lenniük – fogalmazott Törzsök.

A főtérre vagy eredeti helyükre?

Soós Zoltán történész, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, városi tanácsos kifejtette, remélhetőleg két tűzcsap a múzeum tulajdonába kerül, a többieket utcai bútorzatként kell megtartani, az eltávolítottakat pedig visszahelyezni, amennyiben lehet, eredeti helyükre, de mindenképpen úgy, hogy azok a tűzoltóságot ne tévesszék meg.

A tanácskozáson a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal képviseletében Csegzi Sándor, a polgármester tanácsadója jelent meg, aki azt javasolta, a város történelmi központjában, illetve annak a peremén nevezzenek meg néhány helyszínt, és oda utcai bútordarabokként helyezzék el a tűzcsapokat, építsék be azokat a városképbe. Orbán János viszont úgy vélte, értelmetlen más helyszínekre helyezni a tűzcsapokat, mint ahol azok eredetileg álltak.

A tűzcsapok műemlékké nyilvánításának ötlete kapcsán többen is szóvá tették, remélhetőleg ezek példáján elindul valami, ami visszaszorítaná a Marosvásárhelyen zajló műemlékrombolást, ugyanis sokan nehezményezik, hogy a helyi önkormányzat nem lép fel a homlokzatrombolások, valamint a műemlék épületeken történő nyílászárócserék ellen. Erre reagálva Soós Zoltán tanácsos kifejtette, kezdeményezik egy tanácsi döntés meghozatalát, amelynek értelmében létrehoznának egy műemlék-felügyeletet, hogy ennek a jóváhagyása nélkül a városi főépítész ne bocsáthasson ki műemlék épületre vonatkozó építkezési engedélyt. Továbbá kezdeményezni fogják, hogy a város készíttesseel műemlék épületeinek jegyzékét – hangzott el.