Ebben az esztendőben emlékezünk az íróra, az országgyűlési képviselőre, „a nagy mesemondóra, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtőjére, a Cimbora ifjúsági lap szerkesztőjére, az Ezüst mesekönyv, az Arany mesekönyv szerzőjére – verseivel… Vegyük elő Bardócz Orsolya Kisbaconi versek (Művelődés, Kolozsvár, 2007) című kötetét, benne Elek apó versei, egyszerűek, tiszták, dallamosak, ihletői a szülőfaluja, családja, gyermekei és természetesen vér szerinti és fogadott unokái. Ennek megfelelő a válogatás is, előbb az Apró versek, Az első lépés, Egy pohár tejecske című fejezetek, majd emlékkönyvbe illő sorok emberekről, állatokról, a fecskéről, a bagolyról, a verébről, a nyusziról, de a róka, a mackó, a sas is egy-egy vers hőse. A szülőket köszöntő sorok után a szavalnivalók sorakoznak, hiszen a világgal, az állatokkal ismerkedő kisgyerekeket az első lépések után, az oviban, az iskolában csengő-bongó versikék vezérlik az anyanyelv rétjein. A Szeresd a fát intő szavai, A jó egészség kis kátéja tanácsai, a Munka után imádságos hangulata, a Cseng a kasza, peng a sarló rímei, a Reggeli, esti imák kérése és a Versek a hónapokról sorakoznak.
Következnek a Kisbaconi versek, az első a Kisbaconi temetőben áldó, nyugalmat kívánó soraival:
„Oh, áldott föld, szent sírhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom
S hogyha pályám megfutottam,
Én is itten nyugodhassam!”
Mellettük a szülőfalu iránti szeretetet megszólaltató Honvágy, Kisfalumtól búcsút vettem, Kis falumon néma csend ül, s az ünnepekre emlékező Virágvasárnap, Húsvéti ének, Piros pünkösd napján, Karácsony hetében. De verseket olvashatunk a Mezei életben a munkás, az értékteremtő életről. A vén templom címűben arról, hogy „Öreg volt, vén volt, szürke volt, de szép.” A fát ültető örömét a Szép kerek almafa, a Vén fa árnyékában és a Búcsú egy vén vadkörtefától fogalmazzák meg. Kisbaconból Pest felé robogva, a Vasúton soraiban a gyermekek iránti szeretet hangján szól Elek apó, s ha kinéz „az alföldi rónaságba”, a „gyönyörű havas világ”-ban tanyasi kis diákokat látva meg, a vonatot is megállítaná, hogy köszöntse őket, s maga is diákká fiatalodjon. Miért? Talán azért, hogy meséi, gyerekeknek szóló történetei mellé verseivel is tanítsa, oktassa őket, mint pl. A magyar nép története, 1848. Huszár János, Az aradi tizenhárom és az Emlékversek a kisbaconi iskolás gyermekeknek című költeményeiben. Ezeket kis munkatársainak írta, akik kertjében a cserebogarak elleni küzdelemben segítettek Elek apónak, s az író könyvvel s egy-egy névre szóló emlékverssel ajándékozta meg őket:
„A szeretet drága kincs,
Földön ennek párja nincs,
Oszd meg mással, mégse fogy,
S sőt így lesz még nagyobb.”
Ugyancsak oktatni, nevelni akarja Elek apó unokáit a Ne bántsd a madarat!, a Szép kerek almafa, a Becsüld a népet! című verseivel.
Köszönjük a kolozsvári Báthori István Líceum diákjainak a gyönyörű rajzait, amelyek a versekhez illő, kitűnő illusztrációk, ötletesek, a gyerekek fantáziájáról s nem utolsósorban rajztehetségükről árulkodnak. Köszönjük Bardócz Orsolyának, hogy szorgosan gyűjtögette s most egy kötetbe a legszebb költeményeket összeválogatta. S természetesen Elek apónak, aki maga vallotta:
„Ragyogj, ragyogj még őszi napsugár.
Melengesd testét az elaggott földnek!
(…)
Ragyogj, ragyogj még, óh, tekints le rám,
A jó öreg gyümölcsfa ültetőre,
(…)
Óh, jól tudom, hogy más szedi le majd
Édes gyümölcsét mind ez ifjú fának,
(…)
Mi hasznom benne? Én nem kérdezem,
Csak ültetek a jövő nemzedéknek!”
E jövő nemzedéknek a nevében, akik olvassuk ezeket a vers-gyümölcsöket, a mai diákok és volt diákok nevében is köszönjük Elek apónak, emlékezzünk Rá, és ajánljuk verseskönyvét, mesegyűjteményeit!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
