Bemutatták Vajda György novelláskötetét

Az utolsó vagon

Nagyszámú érdeklődő jelenlétében a Bernády Házban mutatták be múlt csütörtökön Vajda György kollégánk Az utolsó vagon című novelláskötetét. A könyvben szereplő írások hangulatához illő eredeti díszletben, régi kirándulókellékek, tábortűzhöz előkészített farakás mellett Szűcs László, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, a könyv szerkesztője ismertette a kötetet. Az írásokból Szélyes Ferenc színművész olvasott fel részleteket, a szerző pedig időnként, ahogy fogalmazott, „háttérinformációkkal” is szolgált. 

Hogy miért is utolsó vagon? – ez nem derült ki a könyvbemutató elején, csak a vége fele, úgyhogy mindannyian kíváncsian vártuk, miért is volt fontos a szerző számára az utolsó vagon. 

Szűcs László, a könyv szerkesztője elmondta: a szerző a saját élményeit vagy a mások által elmondottakat tálalta könyvében, fantáziájával, gondolataival kiegészítve, így talán a sötét estéken elmesélt múltunk irányába zakatolt velünk a képletes szerelvény, mély erdélyi tájban, abba a huszadik századba, ami megtörtént, meg abba is, ami megtörténhetett a kocsmák félhomályában, falvainkban, szabadságra szomjazó hőseivel és ellenhőseivel. Újságírás és szépírás izgalmas határmezsgyéjén kalauzolnak Vajda György írásai, aki továbblépett riporteri szerepéből, témagyűjteményében szemezgetve akkor is ábrázol, méghozzá hitelesen, amikor színez, felnagyít, kiemel, összekapcsol a távolinak és idegennek tetsző, mégis otthonosan ismerős valósággal. A szerkesztő dokumentumnovelláknak nevezte az írásokat, mert a valóságon alapulnak, a dokumentumszerű leírások itatódnak át a szerző által elképzeltekkel. Vajda György elmondta: az is késztette az írásra, hogy az 1989-es rendszerváltás után felnőtt generáció számára is feltárja a közelmúltat, ábrázolja azokat a helyzeteket, állapotokat, amivel ők nem találkozhattak, csupán azok, akik átélték a kommunizmus éveinek sötét korszakát. A szerző fordulatos leleményességgel tárja elénk mindazt, amit nemzedéktársaival együtt átélt. Az írások olvasmányosak, leginkább a valós történeteket ábrázoló tényszerű leírások dominálnak, de vannak bennük lírai részek, megragadó képek, melyek érdekes tájakra, helyzetekbe röpítik az olvasót. A szereplők hús-vér emberek, akik közel állnak hozzánk: falusi közösségek meghatározó személyiségei voltak, vagy kisemberek, akik a kommunista éra éveiben saját tragédiáikat élték meg. A változások után pedig ugyanezeknek az embereknek alkalmazkodniuk kellett az új viszonyokhoz, ami vagy sikerült, vagy nem. 

A kötetbe foglalt első írás, az Állomás című, kissé szürreális hangulatban vezeti be az olvasót a novella világába. A Néma áruló egy második világháborús történet, a következő, a Mozikaraván az ötvenes éveket eleveníti fel, ezt Vajda György édesapja emlékének szenteli, ugyanis az általa mesélt élmények szolgáltatták az írás alapját. Aztán ott van a Halottak majálisa, ami – bár morbid a címe – humoros történet, szánalmas félnótás főhőssel, akinek minden baklövését elnézik, még azt is, hogy május elsején, a piros betűs munkásünnepen a temetési szertartás előtt félreveri a harangokat, tűzoltókat, milicistákat riasztva. Előbbiek tűztől, utóbbiak rendszerellenes lázadástól tartottak. 

Az Ómen egy mezőségi faluban játszódik, ahol egy egyedülálló nő idős, beteg, ágyhoz kötött édesanyját ápolja, majd elkeseredésében megöli. A szomorú történet indoka mögött sok minden meghúzódik, ami tükrözi a kommunista kor megpróbáltatásait. A Ványa a Duna-deltába kalauzol el, az Amerikás magyar a kivándorlás miatt a szülőföldhöz való kötődés érdekes parabolája. 

Nem véletlenül zárja a kötetet a címadó novella, amely három kis történetet foglal magába. Hajdanán jó volt utazni az utolsó vagonban, itt könnyebb volt átcsempészni a határon a könyvet és a bakelitlemezt a bőrönd alján, mert a vámos eddig érve „megunta” az ellenőrzést. Jó volt az utolsó vagonban kirándulni, ahol a kalauz sem kérte a jegyet, mi több, a kommunista időkben karácsonykor az angyalok is ott húzódtak meg, hogy elhozhassák a bőröndbe zárt fenyőfát a szent ünnepre. 

A kötetet a nagyváradi Holnap Kulturális Egyesület támogatás nélkül adta ki, a költségeket az eladott példányok árából fedezik, s azt is elárulta a szerző és a szerkesztő, hogy még van a tarsolyban írás, s szeretnék a következő kötetet is kiadni. 

Az utolsó vagon című könyv hamarosan marosvásárhelyi könyvesboltokban is megvásárolható.