2024. december 19., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Belzebub kutyái

Köztudott az Újtestamentumból, hogy Belzebub a sátánok fejedelme. Ezért nem véletlenül választottam írásomnak ezt a címet, amikor napjaink erkölcsi és gazdasági válságának vámszedőiről szólok.

Köztudott az Újtestamentumból, hogy Belzebub a sátánok fejedelme. Ezért nem véletlenül választottam írásomnak ezt a címet, amikor napjaink erkölcsi és gazdasági válságának vámszedőiről szólok.

A huszonegyedik század minden bizonnyal az erkölcsi és gazdasági válságok jegyében indult és a gengszterek paradicsoma lesz. Mindezt Scott Thompson már tizennyolc esztendővel ezelőtt – a válság első jeleinek megmutatkozásánál – az Executive Intelligence Review 1993. február 5-i számában megjelent cikkében kendőzetlenül kimondta.

Az erkölcsi és gazdasági válságok korrelációban vannak egymással, és mint mindennek a világon, azoknak is megvan a maguk filozófiája, szellemi áramlata. Valaki mindig megveti az ágyát. Ez a valaki jelen esetben Sir Karl Popper, a háború utáni arisztotelészi ideológia főatyamestere és rendkívül tanulékony pártfogoltja, Soros György.

A Popper vezette Brit Arisztotelészi Társaság azt vallja, hogy az athéniaknak igazuk volt, amikor kivégezték Szokrátészt, mert az bevonta az athéni ifjúságot az igazság, a jó és a becsület keresésébe, amiből Popperék szerint nem lehet pénzt csinálni. Scott erre megjegyzi, hogy a Brit Arisztotelészi Társaság ilyen alapon harcol napjainkban minden vezető ellen, aki az emberi haladást szokrátészi módon kívánja előmozdítani. Eklatáns példa rá az, ami mostanában Magyarországon történik.

Popper, Arisztotelészhez hasonlóan, nem ellenzi az erőszakot, ha az az emberélet ellen irányul. Egy 1992-ben adott interjúban a környezeti bajokért a népességrobbanásra hárította a felelősséget, és azt ajánlotta, hogy a kérdést „etikus úton kell megoldani”. Ezért csupán a ténylegesen kívánt gyerekeknek kell megszületniük… Azoknak az embereknek, akik nem akarnak gyereket, meg kell adni a lehetőséget a szabad döntéshez. Erre ma megvannak az eszközök. Ha az abortuszok és az eutanázia túl lassú eszköznek bizonyulnak, még mindig ott van a katonaság. Más szóval a tömeggyilkosság. Világos beszéd. Nem kell hozzá kommentár. Érvelése szerint a „civilizált világnak” minden joga megvan arra, hogy háborút viseljen a harmadik világ ellen a „béke” kedvéért. Túlságosan is hitleri ízű szavak ezek egy magát demokratának hirdető ember szájából. De manapság már senki sem tudja, hogy valójában mit értünk demokrácia alatt.

Popper elméletének megvannak a maga gazdasági vetületei is. Ezek nagymestere Soros György, aki hamar felismerte, hogy a gazdasági hanyatlás totalitárius rendszereket szül. Ezek pedig az összeomlott volt kommunista gazdaságok felépülésének minden reményét lerombolják, ami áthúzza a pénzvilág számításait. Ezért kölcsönökkel kell támogatni őket, uzsorakamatok fejében. És erre tudnék néhány példát mondani. De minek azt? Mindenki látja, akinek szeme van.

Soros pénzember, aki valutaspekulációból él, de nem pusztán maga miatt cselekszik. Egy angol–amerikai geopolitikai csoportot képvisel, melynek eszköze a „sokkterápia”. Eszerint be kell zárni az úgymond kevésbé hatékony gyárakat (lásd a marosvásárhelyi gyárak és üzemek lerombolása), és munkanélkülivé tenni az ott dolgozó alkalmazottakat. Amit ezek a gyárak eddig termeltek, azt majd behozzák nekünk ők, tízszeres áron. A munkanélküliek pedig kimennek hozzájuk dolgozni kétszer semmiért. Számukra a pénz a fontos. Más érték nincs. Égbekiáltó, hogy ez az értéknélküliség mennyire szembeszáll az ágostoni kereszténység plátói szemléletével, mely szerint az élethez való jog minden embert megillet, szent és sérthetetlen.

Soros, aki a vagyonát a nyugati gazdaság manipulálásából szerezte, mindenkor gúnyolódott egy gazdaság infrastruktúra- és iparépítési szükségletein. Ő csupán a pénzforgatásban hisz, és a valutapiac kifosztásához ért, ahogy tette többek között 1992-ben is, amikor kétmilliárd dollárt nyert, és térdre kényszerítette Európát. Egyesek ezért csodálják, és ügyesnek mondják. De vajon az ügyes zsebmetszők is csodálatot érdemelnek?

Reinhard Marx münchen-freisingeni érsek a közelmúltban könyvet írt A tőke címmel. Az érsek névrokonának, Karl Marxnak a gondolataival vitázik, sok mindenben egyetért vele, csupán a következtetéseivel nem. Többek között igen helyesen megjegyzi, hogy a kialakult pénzpiaci válság nagyon határozottan mutatja, milyen gyorsan kerülhetünk veszélyes területre, ha a piacon az erkölcs és az etika zárójelbe szorul. Amennyiben valaki úgy gondolja, hogy mellőzheti azt az állami rendpolitikát, mely a piaci mozgásokat a közjót szolgáló pályán tartja, az téved.

A politikusok persze magyarázkodnak és védelmezik Belzebub kutyáit. Talán nem is véletlenül, mert a mindenkori gengszterek parancsa bujkál a gazdasági válság politikai magyarázkodásai mögött: pénzt, vagy életet! 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató