2021. február 25., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Balog Lajos az Édes Anyanyelvünk című folyóiratban bőséges példaanyaggal szemléltette be- igekötőnk „pályájának” meghökkentő felívelését.

Alig pár éve Balog Lajos az Édes Anyanyelvünk című nyelvművelő folyóiratban bőséges példaanyaggal szemléltette be- igekötőnk „pályájának” meghökkentő felívelését. Hogy milyen tartós ez a karrier, még nem tudhatjuk, de hogy a nyakra-főre alkalmazott be- manapság is tarol, azt nem érdemes vitatni.

Gondolom, az Olvasó a beszélt nyelvben csakúgy, mint az írottban gyakran találkozott már a bevállal igével, amely természetesen a vállal, elvállal vagy felvállal formákkal kíván szinonim lenni. Nyelvünk „fiziológiája” – s a más nyelveké is – azt kívánná, hogy az efféle alaktöbbesség lehetőleg jelentésmegoszlást is tükrözzön. Esetünkben azonban egy szál bizonyíték sincs arra, hogy a felvállal többet vagy mást jelentene, mint az elvállal vagy a „pőre” vállal, a bevállal azonban rikoltóan mutatja a szlengből szélesen elfogadottá vált igealak sikerét.

Említett cikkében Balog Lajos nem tért ki arra, vajon milyen jelentéstani oka lehet a bebukik, beelőz, befájdul, bejósol, beájul, beáldoz, belassul stb. igekötős igék burjánzásának. Arra kitér ugyan, hogy ezeket a divatszavakat előszeretettel kapja fel a sajtónyelv – ami természetesen jelentősen hozzájárul az illető szavak általános gyökérveréséhez –, de nem keres olyan magyarázatot, amely a be-s igék haladványszerű szaporodására próbálna rámutatni.

Nos, itt az ijed példája. Hagyományosan és régóta ismert igekötős változata a megijed, újabb fejlemény pedig a beijed. Ez utóbbival kapcsolatban rögtön felmerülhet a gyanú, hogy az ijedre azért ragadt rá az újdonsült be- igekötő, mert a szó jelentéskörnyezetében olyan szinonimák is találhatók, amelyek régóta bevett módon be-s formák: begyullad, berezel. Így hát „adódott” az igekötő átvite-lének késztetése. Az, hogy ma már a beijeszt igeformával is találkozunk, az alkalmasint csak következményes – bár a legkevésbé sem szerencsés – fejlemény.

Beazonosít – ennek az igekötőzésnek a hátterében talán az az értelem húzódik meg, amely szerint az azonosítás az illető tárgy beosztása valamely ismert kategóriába, esetleg az ismeretlen tárgy becserkészése a biztos ismeret céljával.

Vagy itt van a sportújságírás nyelvében egyre gyakoribb befájdul. Talán azért szorítja ki olykor a megfájdul alakot, mert ez a fájdalom hirtelen beálló, görcsszerű jelenség, vagyis a sportoló valamelyik tagja begörcsöl. Íme itt is a be-s „rokon”!

Érdemes külön szólni a bedől esetéről is. Nyilvánvaló, hogy ez az ige egyféle hullámszerű jelentésváltozásról tanúskodik. „Alaphelyzetben” a dől természetesen valaminek a le- vagy összeomlását fejezi ki. A bedől esetében tehát egy épület, szerkezet, tárgy stb. összeroskadására következtethetünk. Később az igének átvitt értelme is lett, jelesül a ’hiszékenyen elfogad valamit’. Aki tehát becsapható, naiv, tájékozatlan, ábrándozó stb., az könnyűszerrel bedől. Az utóbbi években azonban ismét erősödik a bedől elsődleges értelme, csakhogy – amint Balog Lajos is hivatkozik rá – a be- igekötő nájmódi divatvonulatának nyomán; s olykor alkalmatlan helyen, a ledől, összedől helyett is a bedőllel futunk szemközt.

S hogy a be-divat milyen ostoba végletekre is képes, arra hadd szolgáljon példaként a bepróbálkozik, illetve a behal, amely természetesen a „közönséges” próbálkozik, illetve a még közönségesebb és okvetlenül elkerülhetetlen meghal helyére tolakodna be.