Bedőházi János emlékezete

A Csíkszeredában székelő Kájoni János Megyei Könyvtár dokumentációs részlege jóvoltából néhány hete felkerültek a Magyar Elektronikus Könyvtárba Bedőházi János A két Bolyai és Szász Károly Bedőházi János emlékezete című könyvei.

A Csíkszeredában székelő Kájoni János Megyei Könyvtár dokumentációs részlege jóvoltából néhány hete felkerültek a Magyar Elektronikus Könyvtárba Bedőházi János A két Bolyai és Szász Károly Bedőházi János emlékezete című könyvei. Vitos Zsófia digitalizálta, kiváló minőségben. Nem kell részletezzem, hogy mind a két mű Marosvásárhely története szempontjából is megkerülhetetlen. A MEK-ben ezután bárki számára, egy-két kattintással elérhetővé válnak ezek a művek:

Bedőházi János. A két Bolyai.

URL: http://mek.oszk.hu/10500/10559

Szász Károly: Bedőházy1 János emlékezete

URL: http://mek.oszk.hu/10500/10560

BEDŐHÁZY JÁNOS EMLÉKEZETE, IRTA ÉS FELOLVASTA AZ „ERDÉLYI IRODALMI TÁRSASÁG” KOLOZSVÁRTT 1916. MÁJUS 5-ÉN TARTOTT GYÜLÉSÉN DR. SZÁSZ KÁROLY. KIADJÁK A TANITVÁNYAI. A TISZTA JÖVEDELEM A MAROS-VÁSÁRHELYI REFORMÁTUS KOLLEGIUMNÁL LÉTESITENDŐ „BEDŐHÁZY JÁNOS-ALAPITVÁNY” JAVÁRA FORDITTATIK.

BENKŐ LÁSZLÓ KOLLEGIUMI KÖNYVNYOMDÁJA MAROS-VÁSÁRHELYEN.

A következőkben idézzük fel Bedőházi János alakját, miért is fontos élete és munkássága Marosvásárhely történetében.

Bevallom, hogy noha több cikkben is írtam id. Szász Károlyról (1798–1853) és fiáról, ifj. Szász Károlyról (1829–1905), mégis, csak ez utóbbi fiának a nekrológjából tudtam meg, hogy milyen közeli barátságban volt III. Szász Károly (1865 – 1950) Bedőházi Jánossal. Bedőházi János munkássága nem csak azért jelentős, mert a két Bolyai első életrajzírója volt, de 25 éven át a marosvásárhelyi református kollégium mennyiségtan-tanára, 9 és fél éven keresztül igazgatója volt. Bedőházi János Marosvásárhely II. kerületének országgyűlési képviselője, három mandátumon keresztül, 1896-tól (részleteiben lásd Sebestyén Mihály: Időtár 2. kötet). Korának jelentős marosvásárhelyi személyisége, számos tudományos, szépirodalmi és publicisztikai írásmű szerzője. A Független Magyarország politikai napilap főmunkatársa volt. (Bedőházi függetlenségi vagy Kossuth-párti képviselő volt.) Tehát a most digitalizált Bedőházi-megemlékezés írója a „nagy” Szász Károly unokája volt.

III. Szász Károly így kezdi Bedőházi életpályáját: „A Kisküküllő-vármegyei eldugott, jó részt szász községben: Vesszősön látja meg a napvilágot 1853. július 27-én2. Egy régi módi, de kényelmes udvarházban, hol atyja, a hasonnevű kurucz úr, mint gróf Degenfeld bizalmasa és jószágigazgatója lakik. Kurucznak lenni ezekben az abszolutikus időkben, midőn a cseh cserepárok és zsandárok, a Bach és Schmerling-lovagok szimatolásai megkeserítik még a legcsöndesebb pipaszót is: nem kicsi erény vala.”

Bedőházi középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végzi, és ott tesz érettségi vizsgát 1870-ben.

III. Szász Károlytól még azt is megtudhatjuk: „A medgyesi gymnázium apró csinytevései, a nagyenyedi főtanoda komolyabb jellegű tanulmányai után (s ez utóbbiakban a nagy Mihályi Károly volt legelismerőbb vezetője) fölszaladt az akkor még polytechnikumnak nevezett pesti műegyetemre. Ott töltött két évet és felet. Hogy akadémice tanult-e, arról eltérők a híradások, de hogy többet tudott kollégáinál, annak további tanári működése a bizonyítéka, ő akkor is a szellemi arisztokráciáját kereste a fővárosnak, mely őt – a megértés nyomán – örömmel fogadta kebelébe. Nagy írók, nagy színészek, nagy tudósok, bohém-óriások szívesen cseréltek vele eszmét, mert magukhoz méltónak tartották”.

Tehát a Királyi József Műegyetemen tanult kémiát 1871–1873 között. 1875–77 között a kolozsvári egyetemen folytatta tanulmányait, vegytant, magyar irodalmat és pedagógiát hallgatott, később pedig mennyiségtant. 1881. május 23-án tanári vizsgát tett. Az 1879–1880. tanévtől, a marosvásárhelyi református kollégium természet- és mennyiségtan helyettes és 1881 júniusától kezdve pedig rendes tanára.

Koncz József Bedőházi irodalmi alkotásairól megjegyzi: „dum nihil majus habet, calamo ludit” („míg jelentősebb ihlete nincs, az íróvesszővel játszik” [Dóczy Örs fordítása]).

Ugyancsak a Szász-féle nekrológból tudhatjuk meg, hogy kilenc és fél évig volt a kollégium igazgatója. Bedőházi igazgatóságára esik a református kollégium új épületének felavatása 1911. június 29-30. (lásd: Sebestyén Mihály: Időtár 2. kötet, p. 162). Tevékenysége révén nagyban hozzájárult a tervezési és kivitelezési munkálatokhoz és az anyagiak előteremtéséhez.

Bedőházi Jánosnak a Bolyai-kutatás szempontjából két megállapítását emelném ki, melyeket az idő fényesen igazolt. Talán egyedül ő vette észre, hogy Bolyai János kézirati hagyatékában jelentős számelméleti eredmények is lehetnek. Ezeket sajnos, sem az MTA bizottsága, sem Paul Stäckel, sem más kutatók nem tartották jelentősnek, egészen Kiss Elemér kutatásáig. Az MTA 1885-től nekifogott, hogy újra kiadja Bolyai Farkas halhatatlan művét, a Tentament. Erre nagy szellemi és anyagi energiákat áldoztak, és két kötetben, kiváló szerkesztői munka nyomán a tervet kivitelezték. Bedőházi magánlevelezéseiben kifejtette, hogy kár volt akkora energiákat belefektetni azért, hogy eredeti formájában, latinul kiadják. Még az 1900-as évek elején is felsóhajt: ki tud ma úgy latinul, hogy eredetiben olvassa a Tentament és az Appendixet? Tökéletesen igaza volt. Bolyai Farkas Tentamenjének második kiadása ma is érintetlenül fekszik a legtöbb könyvtárban, de antikváriumokban is előfordul. A legtöbb lapja felvágatlan! Azzal az erőfeszítéssel, amellyel nekifogtak az újrakiadáshoz, egyúttal lefordíthatták volna magyar nyelvre, és akkor ma a magyar matematikatörténetnek egyik legfontosabb alapműve volna. Így csak bevehetetlen elefántcsonttorony maradt! Meg kell jegyezzük, hogy a kiadást végző tudósok még jól tudtak latinul, közülük is kiemelném Réthy Mórt, aki mindkét kötet kiadásában oroszlánrészt vállalt, tanította is Bedőházi Jánost a kolozsvári egyetemen, sógora volt Finály Henriknek, kora legnagyobb latintudósának, tehát nem lett volna gond a magyarra való fordítás kivitelezése.

Bedőházi János: A két Bolyai c. művét a következő megható sorokkal fejezi be, Bolyai Jánosra vonatkozóan:

„A marosvásárhelyi református temetőben nyugszik csendesen, fenn a domboldalon, magasabban, mint atyja. Hosszú ideig jeltelen sírjára a Természettudományi Társulat egyszerű sírkövet emeltetett. Sokszor eljárogatok arra, megállok és végignézek az elszórva feldomboruló halmokon. És elgondolom, hogy hányan és hányan élték le életöket azok közül, a kik alattuk nyugszanak, boldogabban, megelégedettebben, az anyagi javakban bövölködöbben, gondtalanabban, mint itt és amott lejebb a cinterem korlátjától eltakart halom alatt álmodó két ember, az atya és fiú. Mi volt jutalmuk, a míg éltek, azért hogy az isteni szikra ama lángra gyúladt bennök, a mely az öreg Bolyai szerént, csak azért kél, hogy emésszen? A sírdomb nem nő magasabbra, hanem roskad, a sírkő sem lesz csillogóbb, hanem megmohosul, porlad. Nem jobb lett volna nekik is, amazok helyében lenni, élni, a kik itt körültök, a nélkül, hogy valaki emléküket háborítná, csendesen pihennek? És végig gondolom küzdelem, nyomor-teljes szerencsétlen életüket, a kiknek mindezek daczára nemes szenvedélyükért, munkásságukért a földi koszorúnak, a semmibe sem kerülő elismerésnek is alig egy-két levelecskéje jutott. Megnyugtatom magam. Hiszen nem itt a temetőben kell keresnem őket, hanem künn a nagy világban; nevök fennforog minden körben, a hol a tudományt nemzet és emberiség szent ügyének tartják, a hol a tudomány bajnokait magasztalják. Ott kell keresnem őket, ott élnek ők most is. Hiszem íme az Atlanti óceánon átkél a távol föld tudósa, hogy meglátogassa a helyet, a hol letelt életük, a hol sírjaik domborulnak. Megnyugtatom magam, de mégis olyan különösnek találom az emberi sorsot. És akkor úgy tetszik mintha az a két sírkő könnyezne, – lehet talán csak az éjféli harmat maradványa, – nekem úgy jő mintha könny volna.”

Ezek a szép sorok részben most már Bedőházira is állnak, mert bár életében bőven volt sikerben és jólétben része, sírja neki is teljesen bemohosodott a református temetőben.

Közös hant alatt nyugszik Bedőházi János édesapjával és nővérével:

Bedőházi János

szül: 1821. febr. 18., megh. 1891. ápril 23.

Halál az adó, melyet az élet örömeiért fizetünk.

Halál a jutalom, melyet az élet szenvedéseiért nyerünk.

Poraiban is áldják hálás gyermekei.

Bedőházi János

1853. aug. 7-1915. jún.22.

Schusterné Bedőházi Vilma

1851-1931

1 Ifj. Szász Károly Bedőházi nevét y-nal írja, de ő maga i-vel írta!

2 Bedőházi marosvásárhelyi sírkövén 1853. augusztus 7. szerepel mint születési dátum. Talán ez a helyes.