Bátorság és demokrácia*

– Egy óra Király Károllyal, a Nemzeti Megmentési Front Maros Megyei Tanácsának elnökével –

Megjelent a Népújság 1990. február 1-jei lapszámában

– Egy óra Király Károllyal, a Nemzeti Megmentési Front Maros Megyei Tanácsának elnökével –

– Szeretne a helyemben lenni? – szegzi nekem mindjárt belépésemkor a kérdést Király Károly. Akik ezekben a napokon mellette, közelében voltak, azok számára világos, hogy miért. Így hát kérdésem a válasz.

– A tanácselnök számára meddig tart a nap?

– Huszonnégy órát a huszonnégyből. Ami természetes. A győzelem, a forradalom napjai ilyenek. Nemcsak a forradalmi tanács székhelyén, mindenhol, ahova megyek, amíg lemegyek a lépcsőn, kiszállok az autóból, ha hazamegyek és szinte percenként cseng a telefon, mindenki beszélni akar, szomszédok, barátok, munka- és fegyvertársak, ismeretlenek – mindenkinek van mondanivalója, észrevétele, javaslata, rengeteg hasznos elképzelése, amit rögtön és azonnal meg akarnak valósítani.

– Mert mondhatja, hát mindenki mondja a magáét…

– Az utóbbi 25 év satuszorításából, az eszmék, gondolatok visszafojtásából az emberekbe fagyasztott szó olyan erővel robban ki, úgy lángol fel, hogy szinte el sem lehet oltani. De nem is kell. Egy ilyen diktatúrából felszabadulva természetes, hogy mindannyian minél gyorsabban radikális változásokat szeretnénk, hogy évek óta felgyülemlett gondolataink szárnyat kapjanak. Ahhoz, hogy minden elképzelésünk megvalósuljon, elsősorban fel kell építeni az új struktúrát, az új demokratikus államrendszert. Kidolgozása javában folyik. A szerkezetet illetően most körvonalazódtak az országos elképzelések. A fő probléma a legfelső és a megyei tanácsok számára a rend helyreállítása, a munka felvétele a gyárakban, üzemekben, a lakosság élelemmel és más anyagi javakkal való ellátása, a közvagyon, az emberek személyi biztonságának védelme.

– Ez a Maros megyei tanács sürgősségi programja is.

– Amit könnyű kimondani, de nagyon nehéz megvalósítani. Belügyi szerveink valósággal meg voltak bénulva, ha csak a lakosságot kémlelő szervekre gondolunk, ez nem is baj, jó, de éppen a rendet, a közbiztonságot felügyelő szervek félszegek, nem tudtak, nem mertek önállóan cselekedni. Népszerűtlenségük nem meglepő, de a rendőrség (milícia) minden társadalomban „szükséges rossz”. Megnyugtató, hogy a szekuritáté a hadsereg felügyelete alatt áll. Örömmel mondhatom, hogy megyeszékhelyünk lakossága sokat tett a rend, a közbiztonság érdekében.

– Hogyan működik a megyei tanács?

– Ezekben a napokban fontos, hogy mind a megyei, mind a most alakuló tanácsok egységesen lépjenek fel. Sajnos ez itt nálunk nem így kezdődött. Az idegek, a kedélyek felbomlottak, szárnyat kaptak, ami nehezíti az operatív egységes munkát.

– Ezek szerint igaz a szóbeszéd, hogy széthúzás van a tanácson belül?

– Pillanatnyilag fennáll. De megtettük a szükséges intézkedéseket. A tanácstagokat újra választják, illetve munkahelyük megerősíti tagságukat, s akik valóban elnyerik munkaközösségük bizalmát, azok kerülnek ide. Lényeges, hogy ne az önjelölt, nagyszájú népvezérek, hanem az értékes, megbízható, a régi rendszerben nem kompromitálódott emberek képviseljék a munkatársaikat.

– Milyen az új tanács struktúrája?

– Még sok minden nincs kikristályosodva. A demokráciát mindnyájunknak meg kell tanulni. A hogyan való cselekvést, azt, hogy összhangot teremtsünk, ne meddő vitákkal teljen az idő. Az összevissza cselekvés, az anarchia a demokrácia legnagyobb ellensége. És ilyenkor könnyű átcsúszni, ha nincs meg az összhang. Tevékenységünkbe belefér, idővel bele kell férnie a sok különböző mentalitásnak. De nem lehet egyből. A fő probléma, hogy ez a bizottság önnönmagát választotta meg, kivéve azokat, akiket 21-én a fegyverek előtti hősiességük tett méltóvá e bizalomra. Arról ne feledkezzünk meg, több mint 10.000-en voltak a tüntetők, mindenki nem lehet közülük vezető.

– Valóban visszatetsző volt, ahogy az alakuló ülésen sokan felálltak, és önmagukat javasolták.

– Biztos vagyok benne, hogy azok az emberek, akiket valóban a dolgozók javasolnak, hozzáértően, a kellő komolysággal és fegyelemmel fognak dolgozni. Az igazi egyenlőség felé tett első lépésként hasznos lenne, ha egyenlő részben lennének képviselve a románok és a nemzetiségiek.

– Alakulnak az intézményi, vállalati, helyi tanácsok. Képviselőik sok kérdést vetnek fel. Egyik probléma, mi legyen a régi vezetőséggel.

– Jó, hogy kérdeznek, és igyekszünk lehetőséget adni a párbeszédre. Javaslataink meg kell hogy feleljenek a mának, a helyzetnek. Ami a régi vezetőségeket illeti, egyből most nem boríthatunk fel mindent. Mi lenne a termeléssel? A régi vezetőség mellé mindenhol munkástanácsokat választanak, amíg váltásra kerül sor, természetesen csak akkor, ha szükséges. Addig is a régi vezetőség a munkástanácsokkal közösen kormányoz. A változtatásokat, főleg a termelőegységeknél, kérem, ne hamarkodják el, ha a gazdasági életben beáll az anarchia, sok minden veszélybe kerülhet.

– Elindulunk és visszatérünk a demokráciához. Ha szétnéznünk a jelenben, a történelemben a tiszta demokráciát sehol sem sikerült megvalósítani. Létrejöttének helye, ideje színezi azt. Király Károlynak mi az elképzelése?

– Gyakorlati tapasztalatom, tapasztalatunk még nincs. De úgy érzem, a demokrácia megvalósításában elsősorban fokozatok vannak. Egyelőre a demokratikus módszerek bevezetéséről beszélhetünk. Ami nem megy sem simán, sem szépen. Az is megtörténhet, hogy egyesekre rá kell kényszeríteni. Mindezek ellenére arra kell törekednünk, hogy minden körülmények között próbáljuk megteremteni a kölcsönös megbecsülés, segíteni akarás, tisztelet, a tolerancia légkörét.

Bodolai Gyöngyi

*Részlet a Népújság 1989. december 29-i számából