Balkáni érdekközösség

Az Európai Bizottság kedden ismertetendő stratégiai elképzeléseivel lendületet kíván adni a még nem EU-tag balkáni országok erőfeszítéseinek, Szerbia és Montenegró már 2025 táján taggá válhat. Számos polgár azonban panaszkodik a látszatreformok miatt. Miként egyeztethető a kettő össze? – teszi fel a kérdést a dpa német hírügynökség tudósítója.

Az újságíró két párhuzamosan létező világot feltételez a Balkánon: az egyiket az Európai Unió egyes csúcspolitikusai képviselik, akik a reformígéretek hallatán Szerbia EU-csatlakozását már a megcélzott 2025-ös év előtt lehetségesnek tartják, a másik oldalon pedig ott van a panaszkodó civil társadalom, a demokráciadeficit, a médiumok szorongatása, az igazságszolgáltatás, amelyek közül egyesek manapság rosszabb helyzetben vannak, mint voltak a kilencvenes évek háborús időszakában.

A kis Montenegró már hat éve tárgyal Brüsszellel EU-csatlakozásáról, 35 tárgyalási fejezetből harmincat megnyitottak. Podgorica jutott eddig a legmesszebbre a belépésre váró balkáni országok közül, belpolitikai helyzete azonban törékeny. Az ellenzék fele hosszabb ideje bojkottálja a parlamenti munkát. Így tiltakozik az évtizedek óta mindent uraló Milo Djukanovic ellen, aki néhány családdal együtt úgy irányítja az államot, mintha az övé lenne. A szocialisták szinte örökös elnöke egy-két rövid időszak kivételével vagy Montenegró elnöke vagy miniszterelnöke volt.

Kisebb örökkévalóság az is, amit Szerbia erős embere, Aleksandar Vucic elnök a politikában eltöltött. Hosszabb időn át nagyszerb nacionalista és ellenzéki, miniszterelnökként, majd államfőként lánglelkű európai. A Nyugat, Washington, Berlin, Párizs a hosszú karrierje ellenére még mindig csak 47 éves politikusban látja legfontosabb partnerét. Jovo Bakic szerb szociológus szerint Brüsszel minden antidemokratikus sakkhúzást elnéz Vucicnak, csak ne provokáljon új konfliktusokat Koszovóval és keresse a kibékülés lehetőségét a tíz évvel ezelőtt Szerbiáról levált területtel.

Bosznia-Hercegovinában is az évtizedek óta uralkodó politikusok, mint például a muzulmánok vezetője, Bakir Izetbegovic, tartoznak Brüsszel kivételezett partnerei közé. Srdjan Blagovcanin, a szarajevói Transparency igazgatója szerint azonban Izetbegovic, a szerbek és a horvátok vezetőihez hasonlóan, csak hitegeti az EU-t a reformígéretekkel. „A reformokról szóló beszéd mese”, „a pártok bűnszervezetek, úgy működnek, mint a maffia” – mondja.

Predrag Kojovic ellenzéki politikus hasonlóan látja a helyzetet. „A pártklikkek csak biztosítani akarják törvényellenesen megszerzett gazdagságukat, anélkül, hogy bármilyen jogi, politikai vagy társadalmi következményt kellene viselniük” – mondja a dpa-nak. Szinte az összes külföldi szakértő egyetért abban, hogy a pártok minden délkelet-európai országban minden dolgok mértékei. Ellenőrzés nélkül uralják a gazdaság és a társadalom minden területét, meghatározzák a médiumok és az igazságszolgáltatás működését, karriereket egyengethetnek vagy tehetnek tönkre.

Nyugati diplomaták néha beismerik, hogy mennyire problematikus a partneri viszonyuk a balkáni országok erős embereivel. Azzal igazolják az összekapcsolódást, hogy az ellenzék ezekben az országokban széttöredezett, gyakran szervezetileg is lebénult. Egyszerűen nem kínálkozik más beszélgető- és tárgyalópartner. Hasonló a helyzet a többi EU-aspiráns, Albánia, Macedónia és Koszovó esetében: veszekedés, blokád, bojkott, korrupció – ezek a helyi belpolitika legfontosabb fogalmai. Mind a hat – EU-tagságra törekvő – ország egymással határvitákba is belebonyolódott.