BÁLINTH ZOLTÁN TIBOR
20 év után:
„Mikor útra keltem, még nem tudtam, hogy ez lesz az utolsó utam. Nem térek hozzátok vissza többé soha, hogy sorsom velem ily mostoha… Élni akartam még, ez a szörnyű baleset miért pont engem ért?”
2003. május 29.
BÁLINTH ZOLTÁN TIBOR
(1972–2023)
„Kérlek, hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, mert azt akarom hinni, hogy majd talán itt maradna…
Kérlek, hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel…
Túl korán vetted el tőlem, én itt várok Rá, amíg élek.”
Édesanyád, Erzsike.
*
„Ó, Uram! Egy vágyam, egy utolsó volna még.
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
szerettük egymást véghetetlenül, tisztán,
ahogy csak a mennyben lehet.
Szeretném viszontlátni odalent;
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álom.
… Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod!”
Testvére, Csaba, fia, Erik.
*
„Amikor látod, hogy sírok, és fáj nagyon,
Ne hidd el, én nem akarom.
Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,
Így maradjak meg neked.”
Ibi keresztmama.
*
Csak a viszontlátás reménye enyhíti fájdalmunkat. Nyugodj békében!
Szeretteid. (19788-I)
