Az üvegcipő

Kettős tematikában tartott sajtótájékoztatót hétfőn délben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, illetve a Tompa Miklós Társulat vezetősége: egyrészt a március 10-én esedékes, közelgő bemutatóval kapcsolatosan tájékoztatták a sajtó munkatársait, másrészt az ugyancsak küszöbön álló, a színház alapításának hetvenedik évfordulója alkalmából szervezett ünnepségsorozatról esett szó.

Ami a soron következő premiert illeti, március 10-én, a marosvásárhelyi kőszínházi, hivatásos színjátszás első bemutatójának dátum szerinti pontosságú hetvenedik évfordulóján Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátékát láthatja a közönség. Rendezője Mohácsi János, a magyar színházi élet egyik kiemelkedő személyisége, sikereinek köszönhetően rengeteg felkérése van, külön öröm a társulat számára, hogy elfogadta a marosvásárhelyi meghívást. Mint azt Keresztes Attila, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója elmondta, Mohácsi János és csapata – Mohácsi István dramaturg, Mohácsi András díszlettervező, Remete Kriszta jelmeztervező és Kovács Márton zeneszerző – csodálatosan gondolkodnik emberről, társadalomról egyaránt. Mindegyik színházi estéjük katarzis, remélik, ez Az üvegcipő előadásait követően is bekövetkezik.

Mohácsi János elárulta, jó munkafolyamat volt a marosvásárhelyi próbasorozat, de nem tudja még, milyen lesz a végeredmény. Az előadás, e pesti Hamupipőke-átirat pedig arról szól, amibe bele szoktunk halni: a családról, szerelemről, időről. Az benne a nagyon szép, hogy teljesen banális emberi problémákkal foglalkozik, és nem is megy ezeknél mélyebbre. Kovács Márton hozzátette: az előadás élő zenés aláfestéssel rendelkezik, négyfős a zenekar, a hangszerelés nagybőgőből, harmóniumból, klarinétből és hegedűből áll. 

– Harmóniummal még soha nem dolgoztam, nagyon érdekes volt. A dalszövegeket Jánostól kaptam, ahhoz írtam dallamokat, illetve hallhatunk az előadás során egy-két instrumentális melódiát is – mondta a zeneszerző. 

Mohácsi András a díszletről szólt, és elárulta: Józsefvárost itt kellett megkeresniük, és kellemes meglepetés volt számukra, hogy a tizenkilencedik-huszadik század fordulójának kispolgári szecessziója milyen domináns Marosvásárhelyen. 

– Ha körömhegynyit sikerült ennek a városnak, Vásárhelynek az auráját becsempészni a Pesten játszódó előadásba, akkor jó munkát végeztünk.

Az előadásban szereplő színművészek közül Simon Boglárka szólt elsőként, aki pozitív munkafolyamatként értékelte a jó hangulatú próbafolyamatot. Berekméri Katus szerint a 

Mohácsi Jánossal és csapatával közös munkafolyamat azért volt rendkívül különleges, mert szinte elfelejtette, hogy akár így is lehet színházat csinálni, folyamatos idegbaj nélkül. – Valamiféle keresgélésre koncentráltunk, és nem az a teljesítményorientáltság jellemezte a próbákat, ami a szakmánkra jellemző. Elfelejtettem, vagy soha nem is tudtam, hogy így is lehet próbálni, és nagyon jó lenne mindig errefele vinni magunkat. Emiatt is drukkolok, hogy mindez az eredményen is megmutatkozzon. Korpos András szerint is nagyon gördülékeny volt minden, jól működik a díszlet, a szöveg nagyon sokat változott, mondható, szinte mai, egyszerű, mégis sokatmondó. 

– Családbarát előadás lesz, olyan premier, amelyet pontosan az első bemutató 70. évfordulójára tűztünk ki. 23-24 színészünk játszik benne, és reméljük, méltó kifejezése lesz tiszteletünknek az alapítók iránt, akik a színházat elhozták ehhez az évfordulóhoz – mondta Gáspárik Attila, az intézmény vezérigazgatója, aki az ugyancsak március 10-én kezdődő, Az első 70 év című ünnepségsorozat részleteit ismertette. De erről a közeljövőben olvashatnak.