2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kerekes székében ült az őszi napfényben és szemei előtt leperegtek a legkedvesebb hegyi túrái: Fogarasi-havasok, Retyezát, Nyugati-szigethegység, a Hargita itthon, a francia és svájci Alpok, a Magas-Tátra idegenben, a sok-sok gyaloglás a nehéz hátizsákkal és sátorral, sokszor viszontagságos időjárás, amikor bőrig ázva kellett folytatniuk útjukat.


Kerekes székében ült az őszi napfényben és szemei előtt leperegtek a legkedvesebb hegyi túrái: Fogarasi-havasok, Retyezát, Nyugati-szigethegység, a Hargita itthon, a francia és svájci Alpok, a Magas-Tátra idegenben, a sok-sok gyaloglás a nehéz hátizsákkal és sátorral, sokszor viszontagságos időjárás, amikor bőrig ázva kellett folytatniuk útjukat. Mindezt kárpótolta a csodálatos kilátás a hegycsúcsokról, az egymást váltogató hegygerincek és patakvölgyek, a végtelenség érzete, távol a város zajától, közel Istenhez.

Két hónappal előbb mondták ki a diagnózist: rákos daganata van és a sok gyógyszer, kezelés ellenére továbbterjedtek az áttétek, majd egy hónapja már járni sem tudott, kerekes székbe került, az orvosok nem sok reményt láttak a gyógyulásra. Ekkor született meg benne az elhatározás, hogy bármilyen elérhetetlennek is tűnik, még egyszer szeretné meglátni valamelyik kedves hegyi túrájának a helyszínét. Összeült a baráti „kupaktanács”, régi túrázótársai, és elhatározták, hogy teljesítik a kívánságát, habár szinte lehetetlennek tűnt a megoldás. A Bâlea-tavat választották úti célul, hogy majd onnan a hegyi ösvényen felviszik a nyeregbe kerekes székén, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Zerge-tóra. Egy szép őszi napot választottak, amikor a ragyogó időben nagy távolságra lehetett ellátni. A hat barát sűrűn váltogatta egymást, és óriási erőfeszítéssel elérték a nyerget.

Nem lehet leírni azt az érzést és azokat a gondolatokat, amelyek megrohanták, amikor megpillantotta a Zerge-tó csodálatos kék víztükrét, leperegtek szemei előtt a régi túrák, részletesen emlékezett a sátras kirándulásokra, a menedékházakra, a megpróbáltatásokra, a sok élményre, több mint egy órát gyönyörködött a tájban, anélkül hogy társai egy hangot is hallattak volna. Hirtelen elhatározással meglódította kerekes székét, és társai legnagyobb döbbenetére lezuhant a sziklákon, az órákon belül kiérkezett hegyimentők már csak a halál beálltát tudták megállapítani.

Fazakas Mihály

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató