2024. july 3., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Bolyai Farkas kisebbik fia, Bolyai Gergely Marosvásárhelyen született, és 22 éves koráig Marosvásárhelyen is élt!

Ennek a háznak a helyén állt a Bolyaiak utolsó lakóháza (Halmágyi Zsolt fotója)


Bolyai Farkas kisebbik fia, Bolyai Gergely Marosvásárhelyen született, és 22 éves koráig Marosvásárhelyen is élt! Öreg apja nevelte, akinek már nem sok türelme lehetett a gyermekneveléshez, és tanúja is lehetett az apja és bátyja – Bolyai János – közti állandó civódásnak! Szerintem nem lehetett könnyű gyermekkora, bár mindig is nagy szeretettel és örömmel emlékezett vissza marosvásárhelyi ifjúságára. Ő is tehetségesen hegedült, de nem volt tehetsége a matematikához, jogi pályára készült, és rövid ideig írnok is lett a Királyi Táblánál. A ’48-as forradalom és szabadságharc idején aktív szerepet vállalt – beállt Mátyás-huszárnak –, és ez megpecsételte későbbi sorsát, mert így ’48 után már nem állhatott vissza tisztviselőnek a Királyi Táblához. (A Bolyaiak közül csak Gergely vett részt az 1848–49-es eseményekben.)
Mivel a Bolyaiak birtokában nem volt marosvásárhelyi ingatlan, Gergely visszament gazdálkodónak Bólyába az ősi Bolyai-birtokra. Nagyon fiatalon nősült, elvette a nála 10 évvel idősebb másod-unokanővérét – amit apja nagyon rossz néven fogadott –, és Bólyába költözött. Sajnos a magyarság Bólya faluban már akkor is kisebbségben élt, nagyon elmaradott viszonyok közt. Gergely, aki addig hozzászokott a marosvásárhelyi többségi magyar élethez, nehezen tudott beilleszkedni a paraszti gazdálkodásba. Ráadásul nem is született bele a gazdálkodói életformába, ahogy említettem, jogásznak készült. Így neki szenvedés volt a bólyai élet, és állandóan panaszkodott is, hogy meglopják, becsapják, nem kap egy tisztességes szolgát, segítséget stb. Sokáig úgy tudtuk, hogy Bólyában temették el, a Bolyaiak családi sírhelyén. Az utolsó, még Bólyában szolgáló magyar tanítóval, Szabó Károllyal együttműködve nekifogtunk felkutatni a 700 éves Bolyai família családi sírkertjét. Egy véletlen folytán aztán felfedeztem, hogy Bolyai Gergelyt az udvarhelyszéki Fenyéden temették el. Megtaláltuk Bolyai Gergely gyászjelentőjét, és később a Csíkszeredai Állami Levéltárban, a székelyudvarhelyi református egyházközség elhalálozási anyakönyvében ki is kerestünk a Bolyai Gergely matrikulai bejegyzését. De kedves munkatársaim, Szabó Károly bólyai tanító és fia, a Medgyesen élő ifj. Szabó Károly tovább kutattak telekkönyvi okiratok után, és a tavaly ősszel ifj. Szabó Károly két értékes okirat másolatával ajándékozott meg. A két okirat az akkori római katolikus püspök, Lönhart Ferenc levele az akkori bólyai plébánoshoz:
„Kedves Fiam!
Bolyai Gergely birtokos ajánlatát, melyben házi telkét lelkészi lakásnak megvásárlásra felajánlja, visszavárás mellett azon felhívással küldöm meg hozzád, hogy a felajánlott telek és ház területe, fekvése, minősége, becsértéke és alkalmas voltáról hiteles bizonyítékokat szerezvén be azokat saját jelentéseid kíséretében terjeszd előmbe. Előre megjegyzem, hogy mivel pénztáram a számtalan szükségletek által teljesen ki van merítve, azért a jelen évben a bolyai egyház érdekében bármely jutányos ajánlat foganatosítására sem fordíthatok semmi anyagi segedelmet.
Egyébiránt buzgó imáidba ajánlottan vagyok
Károlyfehérvárt, 1887. november 12-én
Jóakaró főpásztorod
+ Ferencz”
 
2. levél
„Kedves Fiam!
Bolyai Gergely birtokos ajánlata tárgyában kelt idei 69. számú felterjesztésedre értesítlek, hogy sem az eladóvá tett birtok nagysága és minőségéről, sem annak értékéről biztos adatokkal nem bírván és a megvételre szükséges fedezettel sem rendelkezvén a megvásárlásra kilátást sem nyújthatok.
Bolyai Gergely birtokost folyó hó 10-ről hozzám intézett ajánlatára erről válaszképen értesítsd.
Egyébaránt buzgó imáidba ajánlottan vagyok
Károlyfehérvárt, 1887. november 26-án
Jóakaró főpásztorod
+ Ferencz”
A két levél tartalma egyértelmű! Bolyai Gergely szerette volna, ha a Bolyaiak utolsó megmaradt földjei a római katolikus egyházra szállnak. Annak ellenére, hogy ők református vallásúak voltak, Bólyában nem volt református templom (csak ortodox, szász evangélikus és római katolikus), és a magyar ajkú lakók nagy része római katolikus volt. Ezért szerette volna Bolyai Gergely, ha a hajdani nagy kiterjedésű bólyai birtokból megmaradt utolsó tenyérnyi birtok az egyház birtokába kerül! Nagyon üdvös terv volt! Logikus, hogy a magyar birtok legjobb megőrzője az egyház! Sajnos, amint a levélből kiderül, a püspöki kincstár is üres volt, és így nem került sor Gergely házának és háztelkének a megvásárlására. Sajnos! Mert az ma is romokban van Bólyában!
Olvassuk, mit ír a Wikipédia Lönhart Ferenc római katolikus püspökről:
„Lönhart Ferenc (Nagyág, 1819. október 3 – Gyulafehérvár, 1897. június 28.) erdélyi katolikus püspök.
Miután apja, Lönhart Ignác 1825-ben meghalt, a nagyági plébános, Kovács Antal vette pártfogásába a fiút, taníttatta s a kolozsvári konviktusba küldte, ahol a gymnasiumot végezte. A bölcseletet Gyulafehérvárt hallgatta, a teológiát a bécsi Pázmán-intézetben. 1844. július 28-án püspöke, Kovács Miklós miséspappá szentelte fel, és maga mellé vette a püspöki irodába iktatónak, 1848-ban a püspök által egybehívott katolikus státusgyűlésen egyházi képviselőként vett részt. Ugyanezen évben a lelkipásztorság és erkölcstan tanárának és tanulmányi felügyelőnek nevezték ki; azonban tanszékét a mozgalmas idők alatt nem foglalhatta el, hanem a püspökkel és az udvari személyzettel a várba szorult. A szabadságharc befejezése után a bombázás alkalmával elhamvasztott püspöki lakból, főpásztorát követve, Kolozsvárra költözött. 1852-ben püspöki titkár és szentszéki ülnök lett. Kovács Miklós azon év október 15-én meghalt, és helyét Haynald Lajos foglalta el, akinek Lönhart jobbkeze lett. 1854-ben irodaigazgató, 1858-ban kanonok, (1859-ben és 1862-ben püspökével Rómában járt), 1862-ben pápai praelatus, 1864-ben kolozsvári plébános, főesperes, egyházi tanfelügyelő, 1865. december 8-ától salamoni címzetes püspök, 1874-ben a gyulaferhérvári káptalan nagyprépostja, 1878-ban scardói címzetes püspök. 1881. június 5-én gratianopoli felszentelt és erdélyi, 1882. március 24-én, Fogarassy Mihály püspök halála után káptalani helynök és március 30-án erdélyi püspök lett, november 6-án pedig valóságos belső titkos tanácsos. Aranymiséjét 1894. július 28-án tartotta.
Rövid ideig tartó püspöksége alatt számos templomot épített és felszerelt, az Erdélyi Római Katolikus Státus iskoláinak ügyeit rendezte, egyes iskoláknak díszes palotákat emelt; egyházi, iskolai s jótékony célra tett adományai meghaladják a 200 000 forintot.”1
Bólyában ma alig egy-két magyar család maradt. Bár van római katolikus templom, sajnos benne csak sátoros ünnepekkor tartanak misét. A templom mellett van lelkészi lakás, és a volt plébánián egy szobában Bolyai-emlékszoba van berendezve. Bólya faluban már az 1900-as évek elején szinte kihalt a magyarság, és akkor Koronkáról telepítettek magyar családokat Bólyába, ahol sok föld és kedvező klíma volt a gazdálkodáshoz. Talán az 1960-as években volt pezsgő magyar élet a faluban. Aztán teljesen hanyatlásnak indult a magyar élet. Szabó Károly tanító is már román oktatásból ment nyugdíjba.
1 https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%B6nhart_Ferenc
 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató