Az ősi magyar harcművészet ápolói

A május végén Makfalván szervezett Székely majális egyik legnézettebb műsorszáma látványossága miatt a barantabemutató volt.

A május végén Makfalván szervezett Székely majális egyik legnézettebb műsorszáma látványossága miatt a barantabemutató volt, amelyet három nyárádszeredai fiatal – Nagy László, Szűcs Péter és Kilyén Attila – tartott.

Látványos volt, mert a 20 év körüli fiatalok annak rendje és módja szerint ősi harci mezbe öltözve vívtak egymással az ősi harci eszközökkel. A nézőközönség gyakori tapssal jutalmazta a harci mutatványokat. Mit jelent egyáltalán a baranta? Miként alakult meg a nyárádszeredai csoport? Mi a céljuk? Hol készültek a ruhák, a láncing? Amikor a 20 éves nyárádszeredai Nagy László fehér szegélyű, fekete mentében, rajta az élet virága jelkép, láncingben, fekete nadrágban, csizmával a lábán, néhány ősi harci eszközzel a derekán, hosszú haja lófarokba kötve – leült velem szembe, furcsa érzés fogott el. Mintha hirtelen a történelmi múltba cseppentem volna. Laci mesélni kezdte, hogy 2006-ban Nyárádszeredában Simon András magyartanár egy helyi barantacsapat megalakítását kezdeményezte. Akkor néhány fiatal összeállt a hagyományőrzés céljával, ma a csapatnak 10 tagja van. A barantáról megtudták, hogy az gyakorlatilag az ősi magyar testkultúra harci mozgásainak összessége, magyarán harcművészeti stílus, amely alapján felkészítették az ősi magyar közösségek tagjait a viadalra. Laci tudni véli, hogy a baranta szó egyben egy ősi helység neve is valahol Szardíniában. Mivel a fiatalok érdeklődtek iránta, Simon András vezetésével megtartották az első edzéseket is. Nagy László ma a nyárádszeredai barantacsapat vezetője – vitéze. Visszaemlékezett a megalakulás óta eltelt hat évre: a ruhákat, alapos dokumentálódás alapján, saját maga tervezte, egy ismerős szabó varrta meg, a csizmákat beszerezték. Egy rend ruha 450 lejbe került. A rajta lévő 4,5 – 5 kg-os láncinget Laci készítette, egy ing a rozsdamentes drótból formázott 12.000 kis karikából (szemből) áll össze. Egy kis drótkarikát háromszor kell kézbe vennie ahhoz, hogy összeálljon a láncing. Egy ing, napi háromórai munkával, három hónap alatt készül el, eddig négy láncinget sikerült összeállítania. Beszerezték a harci eszközöket is, amelyek neve is a múltat idézi: ostor, szablya, kokos (íj), pajzs, kelevéz (dobódárda), lándzsa, csatakereszt (dobni kell), kard, rövid és hosszú bot, fustély (egyféle bot), kopja, fokos, kések, tőr és a puszta kéz – ez a legveszélyesebb fegyver egy barantacsapatban.

Laci tudomása szerint megyénkben Marosvásárhelyen, Szovátán és Nyárádszeredában vannak barantacsapatok és persze szerte Erdélyben. Az általa vezetett csapat tagja az Erdélyi Barantaszövetségnek. Számos hazai és magyarországi rendezvényre kaptak és kapnak meghívást, ahol általában a gyalogos baranta szakághoz tartozó bemutatókat tartanak. Végül megkérdeztem, mit érez, amikor felveszi a ruhát, hogyan viszonyulnak hozzá a kortársai? Elég sokáig forgatta a kezében lévő dísztárgyat, majd válaszolt: – Az efféle hagyományőrzés a bennem végbement hosszú folyamat eredménye. Eléggé későn jöttem rá, hogy ismereteim a múltról bővültek, szimbólumokat ismertem meg, amelyek az ősi magyar kultúra összetevői és amelyek hatottak rám. Meggyőződtem arról is, hogy a barantának közösségformáló ereje van. Lásd a csapatunkat, az Erdély-szerte megalakult csapatokat. Mivel bemutatóink látványosak, azt mondanám, hogy korombeli ismerőseim nagy része felnéz rám, viszont vannak olyanok, akik a diszkót többre értékelik. Én nem cserélnék senkivel, amikor a ruha rajtam van és társaimmal ősi magyar testkultúrából származó harci mozdulatokat mutatunk be – mondotta Nagy László, a Bekecs barantacsapat vezetője.