Az olvasó írja

A marosvásárhelyi Magányosok Klubja augusztus 24-én reggel kirándulni indult a Balint-Transtól bérelt gépkocsival a Székelyföld felé. A kormánynál Tamási Áron gépkocsivezető ült. A kirándulás célpontjait klubvezetőnk, Kopacz Imola nagyon részletesen és történelmi áttekintéssel ismertette. 

Elinduláskor kiosztotta a tombolaszámokat, és megkezdődött a tárgyak kisorsolása, ami mindig nagyon szórakoztató. Utunk során többször kis ,,meglepi” ajándékokat osztott ki. Első állomásunk Segesvár volt, ahol meglátogattuk a várat, ami Erdély egyik leglátványosabb és legjobb állapotban megőrzött középkori építménye. 

A XV. században nyerte el mai arculatát a csipkeszegélyű várfalakkal, 14 toronnyal és 5 bástyával, melyek közül 9 torony – az órásoké, a kovácsoké, a kötélverőké, a mészárosoké, a szűcsöké, a szabóké, a csizmadiáké, az ónműveseké, a tímároké – és két bástya ma is áll. Kirándulásunk következő állomása Szejkefürdő volt, ott megtekintettük a Mini Erdély Parkot, aminek a megálmodója a Székelyföldi Legendárium csapata. A park célja, hogy maketteken bemutassa a multikulturális Erdély építészeti sokszínűségét, fénykorukban jelenítve meg a régió minden nemzetének legfontosabb épületeit. A bemutatott épületek közül több is az UNESCO világörökség része. A maketteket Vajda Domokos és Németh Hajnal Auróra képzőművész készítette, Gyöngyössy János történeti grafikus szakmai irányításával. A Mini Erdély Park egyedi Romániában, más európai parkok ihlették, és így probáljuk népszerűsíteni nemzeti kulturális örökségünket. Az épületmakettek között több mint 300 méter sínpályán körutazást lehet tenni a mini székely gőzösön. Ezután Vármező felé vettük az irányt, a Vándor fogadó nagyon szép környezetében a kirándulók nagyobb része a hely specialitását, pisztrángot fogyasztott. Kirándulásunk során csodás élményekkel gazdagodtunk, és szívből köszönjük Kopacz Imola klubvezetőnknek a kitűnő szervezést és a sok befektetett munkát. 

Egy év kiesés után folytathattuk a cserealjás hagyományt: ha nyár, akkor táborsorozat! Isten iránti hálával gondolunk vissza az idei gyerek- és ifjúsági tevékenységekre, ugyanakkor támogatónknak, a magyar kormánynak is köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül nyújtott támogatását.

Már tanévzárás előtt elkezdődött a nagy készülődés, de furcsa izgalom lengte körül a szervezők és résztvevők várakozását: beleférnek a táborok a koronanaptárba még a negyedik hullám előtt? S hálásan konstatáltuk, hogy belefértek.

Július második hetében kezdődött a sorozat a nagyifisek Búzásbocsárdon tartott táborozásával, mely rendezvény fő előadója az egykori cserealjás segédlelkész – immár hatodik éve búzásbocsárdi lelkipásztor – Kötő Ferenc Barna volt. A közel húsz fiatal számára a lelki programok mellett lazításra is sor került – a környék szép kirándulóhelynek bizonyult, melyben Isten teremtő munkája tetten érhető.

Július utolsó hetében került sor a konfirmandusok táborára. A megszokott helyszínek Magyaró és Fickó, ahol a Takács lelkészházaspár jóvoltából igazán otthon érezhettük magunkat a negyvenegy fiatallal. A tábor első napján a Kelemen-havasokban lévő barlangoknál túráztunk Vita Zoltán túravezetővel, majd a bérelt autóbusszal a szálláshelyül szolgáló Nimród ház udvarára érkeztünk, ahol rekreációs és lelki programokon vettünk részt a következő napokban. Igazán mély beszélgetések voltak, örömmel emlékszünk vissza az alkalmakra.

Augusztus első hetében sikerült megszervezni a kisifisek táborát is, melynek húsz résztvevője szintén a Kelemen-havasok barlangútvonalán túrázhatott a kezdőnapon Vita Szabolcs túravezető irányításával. Útközben zarándokzsoltárokat olvastunk, majd a folytatásban ezeket mélyítettük el, s ültettük át a magunk élethelyzetébe. A közvélemény-kutatás alapján kiderült, hogy a fiatalok értékelték a lelki programokat is, de a legnépszerűbb programpontok mégiscsak a péntek esti tábortűz és a szombati métabajnokság voltak… Reméljük, ezek által is sikerült átadni a ránk bízott üzenetet!

A cserealjás táborsorozat záródarabja az augusztus utolsó hetében megszervezett vakációs biblia-hét volt, mely idén is sok gyereket megmozgatott. A program mindennap a templomban kezdődött közös énekléssel, ráhangoló játékokkal, majd korcsoportok szerinti leosztásban folytatódott az elmélyítés. Összesen 135 gyerek fordult meg a rendezvényen, s ennek a nagy sereg gyereknek a kényelméről és tanításáról harminc önkéntes gondoskodott (lelkészek, óvónők, szanitécek, ifisek, zenészek). Felemelő érzés volt újból gyerekek által megtöltött templomban, udvaron, termekben szórni a magokat.

Még egyszer szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek a segítségért, azoknak is, akik akár az imádságukkal is hozzájárultak a táborsorozat sikeréhez. Emberé a munka, Istené az áldás… ebben reménykedünk! 

… is lehet tanulni, ha nincs elég fantáziánk vagy képzettségünk ahhoz, hogy valamit jól tervezzünk meg, és gondosan kivitelezzünk. Az előző írásomban megemlítettem az Eminescu-szobor környéki borzalmas „építményeket”, a részletek csak most jönnek.

Nem vagyok műépítész, sem kertész, tehát csak egyszerű, sétáló nyugdíjasként mondok véleményt a városban található furcsaságokról. A szobor környékének építészeti tervét valakik megrajzolták, mások rábólintottak, egy dolgos csapat pedig elkészítette. A kincstárnok kifizette, az idő vasfoga megrágicsálta, az eső és a hideg is elvégezte a maga romboló munkáját, nem beszélve a város úri közönségéről. Egyeseknek tetszett a terv, másoknak nem. Egy biztos: a közönség nem fogadta a szívébe. Mert ha igen, akkor a nyugdíjasok ott ülnének a padokon, és az unokák ott kergetőznének az omladozó műkő labirintus ösvényein. Nem ez történik, így nem lehet szidni a „büdös kölköket”, hogy ők rugdossák le vagy feszegetik fel játékszerszámaikkal a kőlapokat… Majd egyszer valamelyik városgazda megunja, és újat terveztet a helyére. Az is bele fog kerülni egy zsák pénzbe, s annak is lesznek kritikusai stb.

A néhány árnyi terület „úthálózata” sem túl praktikus, ez abból is látszik, hogy a konok gyalogosok igazítottak egyet a tervező elképzelésén. A buszmegálló melletti zebrán átjőve nem kerülgetik a szigeteket, sziklákat és egyéb tereptárgyakat, hanem „toronyiránt” átvágnak a gyepen. Európa észsze-

rűen működő államaiban már ötven éve fölvették a park- és tájépítők zsebkönyvébe az egyik fontos alapelvet: a gyalogosok mindig a legrövidebb utat fogják választani, ezért azokat kell leaszfaltozni, s nem a tervező fantáziája után kell menni.

Majd a mi embereink is megtanulják, de addig még sok időnek kell eltelnie, nem beszélve az elprédált közpénzekről…

Vasárnap hálaadó szentmisével zárult a XI. marosszentgyörgyi kis művészek nemzetközi tábora.

A hétfőn kezdődő táborban a részt vevő gyerekek különböző vallási és művészeti foglalkozásokon vettek részt tanárok és művészek közreműködésével: ének-kórus, néptánc-, népdal-, citera-, gitároktatás, rajz, kézműves-foglalkozás, horgolás. A tábor témája az Oltáriszentség volt a Budapesten megrendezésre kerülő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való tekintettel – több, eucharisztiáról szóló éneket tanultak meg a táborozók.

Pénteken és szombaton kiránduláson vettek részt, első állomásuk a mikházi ferences kolostor volt – ahol felfedezték gr. Petky Dávid sírját –, betértek a Csűrszínházba, a következő állomás Szováta volt. Ott bejárták a Só útját, élmény volt a telepi vonatozás és a kilátótorony nyújtotta látvány. A tervbe vett péntek esti szereplés a Petőfi parkban felállított szabadtéri színpadon a vihar és az eső miatt elmaradt. A főpróbát megtartották a Csűrszínházban, illetve a Csendes utcai napközi otthonban.

Szombaton Torboszlón betértek a dr. Madaras Sándor és családja által létesített kétszintes Csűrmúzeumba, ahol Erdély székely, szász és román vidékeinek régi használati tárgyaival ismerkedhettek meg.

A vasárnapi táborzáró szentmisén a táborozók énekeltek, zenéltek, megemlékeztek Márton Áron püspök születésének 125. évfordulójáról. A szentmise után a szülők, más érdeklődők megnézhették a gyerekek munkáiból készült kiállítást.

Sikeres tábort csakis összeforrt, jó közösség tud létrehozni. Köszönet jár a szülőknek, a részt vevő gyerekeknek, oktatóknak – Bőr Hunyadi Gyula (citera), Bakó Tihamér (zongora, rajz, interaktív játékok), Simon Janka (ének, gitár, kézművesség, interaktív játékok), Simon Csenge (ének, kézimunka), Simon Kinga (ének, néptánc) –, a szovátai vendégfogadó Bakó családnak és nem utolsósorban Bereczki Sándornak, aki őrködve, hiányosságokat pótolva végigkísérte a tábori tevékenységeket. Köszönet a római katolikus plébániának és Baricz Lajos plébánosnak, a polgármesteri hivatalnak, a Maros Megyei Tanácsnak, a Communitas Alapítványnak és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek a tábornak nyújtott támogatásért.