Az ismeretlen festő és a fényképész arisztokrata esete a két Bolyaival

Igen érdekes, hármas könyvbemutatónak adott otthont péntek délután a Teleki Téka freskóterme. A telt házas közönség előtt Oláh-Gál Róbert három, nemrég megjelent kötetét ismertették a megjelentek: a Téka részéről Kovács György, valamint vendégei – dr. Sorbán Angella, a Kutatási Programok Intézetének osztályvezetője, Apor Eszter társszerző művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, Oniga Erika, a Maros Megyei Múzeum művészettörténésze, dr. Kása Zoltán egyetemi tanár, a Scientia Kiadó igazgatója, Nemes Gyula történész, Burus Endre, a Pro-Print Kiadó igazgatója és természetesen a szerző, dr. Oláh-Gál Róbert Bolyai-kutató, akinek számos tanulmányát a Népújság hasábjain is olvashatták. A Báró Altorjai Apor Károly (1815-1885) életének és munkásságának vázlatos bemutatása című kötetet Nemes Gyula, a Bolyaiak a mindennapok sodrásában. Érdekességek a két Bolyairól című kiadványt Kása Zoltán, a Bolyai Farkas arcképfestője Szabó János. Kismonográfia Szabó János (1790-1851) festőművészről című könyvet Oniga Erika mutatta be.

 – Oláh-Gál Róbert tudományos munkásságát korábban megismertem, mint őt magát személyesen – kezdte beszédét Nemes Gyula. – Bolyai-kutatóként Bolyai Farkas és János személyes életével is foglalkozik. Így került a célkeresztjébe báró Apor Károly fényképész is. Annak idején arra kértük, hogy írjon az életéről egy hosszabb tanulmányt – írása meg is jelent az Öreg tölgyfák árnyékában című tanulmánykötetben, de ő tovább folytatta a kutatást: ennek eredménye ez a könyv. A kötet két részből áll, első felében a báró életét tárgyalja fiatalkorától addig, amíg élete végén Marosvásárhely díszpolgárává avatták. Olyan verseit is összegyűjtötte, amelyek első közlése neki köszönhető. Apor Károlyt 1884-ben választották díszpolgárrá Marosvásárhelyen, köszönőbeszédének részletét a könyvben is olvashatjuk: ,,itt éltem át férfikorom legszebb, legmunkásabb esztendeit”. Megrögzött császárpárti volt, Bécsből csak a forradalom leverése után tért haza. Erdély egyik első fényképészeként tartja számon a szakirodalom, de eddig csak a Bolyai Farkas ravataláról készített dagerrotípiája ismeretes. Kiváló borász, nagyszerű irodalomszervező, szenvedélyes könyvgyűjtő volt, írásai különböző országos folyóiratokban jelentek meg, verseit Oláh-Gál Róbert bányászta elő különböző levéltárakból. Több egyesület mecénása, kéziratgyűjteményekkel segítette a Magyar Tudományos Akadémiát és különböző könyvtárakat. Ezen kis könyv Apor Károly temetésével és feleségének végrendeletével zárul. A szerző kiemelkedő érdeme, hogy első kézből származó okiratokat tesz közzé, olyanokat, amelyek eddig nem jelentek meg nyomtatásban. A könyv forráskiadvány, amely méltóképpen emlékezik meg Erdély eme kiemelkedő személyiségéről. A szerző további érdeme a bárót és feleségét ábrázoló fényképek közzététele.

 – Oláh-Gál Róbert nagyon gyakran közöl cikkeket a Népújságban, ezek 90 százaléka a Bolyaiakhoz kötődik, és a többi írásában is szó esik róluk – hallottuk Kása Zoltántól. – Nagyon szép kis kötet a bemutatandó kiadvány, amely sok érdekes írást tartalmaz: igencsak olvasmányosak és egymástól függetlenek. Szó esik bennük például Bolyai Gergelyről, János féltestvéréről, aki Fenyéden halt meg. A Koponyabizottság című írás a Bolyai-maradaványokat 1911-ben megvizsgáló bizottságról szól, a társaságot megörökítő fényképen rajta van például Hints Elek. Sok érdekes, Bolyai Jánosról nem tudott dolgot közöl a szerző: például azt, hogy hogyan vélekedett a forradalomról, a szabadságról, Kossuthról. Szőcs Júliáról, Bolyai János ápolójáról is olvashatunk egy írást – ő volt az, aki levélben tudatta Gergellyel a János haldoklását, de mire a levelet befejezte, Bolyai János meghalt. 1893-ban, amikor eldöntötték, hogy a ,,kapitány úr” sírját megjelölik, egyedül már csak ő tudta, hogy hova van eltemetve. Nagyon hálásak lehetünk neki. Mindezek mellett további, igen érdekes történeteket tartalmaz ez a kötet – aki érdeklődik a két Bolyai iránt, annak nagyon nagy élményt fog szerezni. 

 – 160 oldalas, illusztrált kismonográfiát tartok a kezemben arról a festőről, aki a 19. század első felében Marosvásárhelyen élt – mondta Oniga Erika. – Szabó János nevét és életművét kevesen ismerik, e kötetben életéről és munkásságáról olvashatnak. A könyv a Burus Endre igazgató által írt bevezetővel a Pro Print Kiadónál jelent meg. Oláh-Gál Róbert több mint tíz éve gyűjti az anyagot, a folyamatba Apor Eszter másfél éve kapcsolódott be. 

Szabó János életéről, a kutatás nehézségeiről Oláh-Gál Róbert beszélt: – Szabó János rendkívüli festőművész volt, kicsit fáj, hogy milyen kevesen ismerik. Bolyai Farkas tanítványa volt, de nem másodosztályú festő: tőle tanult rajzolni például Barabás Miklós! Bolyai intenzíven tanult festészetet és rajzot Kolozsváron, a tudását átadta Szabó Jánosnak, ő pedig Barabás Miklósnak. Benkő Károly a húsz legjelesebb marosvásárhelyi személyiség közé sorolja. Nagyon értékes művész, a magyar portréfestészet történetét nem lehet megírni Szabó János nélkül. Amilyen nagy sláger most a Facebook, akkora sláger volt a portréfestészet a 19. században – így megmaradhatott az akkori emberek arcképe. Elindult egy folyamat, mindenki igyekezett megörökíttetni a portréját. Én minden, Szabó János által készített rajzot és festményt megpróbáltam felkutatni. E kötetben az összes fellelhető képet összegyűjtöttük. Sajnos, nagyon kevés alkotása maradt fenn. A második világháborúban a zsidó kereskedők műgyűjteményeit elvitték, utána szétverték az arisztokrácia gyűjteményeit is. Nagyon sok Szabó János-festményről tudjuk, hogy létezett, de eltűnt. Ehhez képest mégis sok képet össze tudtunk gyűjteni. A téma főleg azért érdekelt, mert Bolyai Jánosról nincs hiteles fénykép. Reméltem, hogy Apor Károly őt is lefényképezte a ravatalon, avagy Szabó János lefestette őt valamikor. Mostanra már tudjuk: több mint valószínű, hogy nem készült ilyen mű.

Apor Eszter hozzátette: – Róbert kérésére kapcsolódtam be a kutatásba, elsősorban szakmai okból. Az a gyűjtemény, ahol dolgozhatok, a legtöbb Szabó János által készített rajzot és festményt tartalmazza. A Barabás Miklós nevét mindenki ismeri, és most itt van valaki, aki nagyon komoly befolyással volt rá, mégis ismeretlen maradt. Úgy éreztem, hogy ez egy nagyon jó lehetőség, ráadásul az interdiszciplináris kutatások vonzanak. Úgy éreztem, kellően nyitott tudok lenni egy, a matematikát és a képzőművészetet összekapcsoló kutatásra. Szabó János kézrajzzal, akvarellel, litográfiával és olajjal alkotott leginkább, elsősorban portrékat. Semmit nem tudunk arról, hogy volt-e tájképe, csendélete. Az általa készített művek közül sok ma is lappang, a dolgot pedig tovább nehezíti, hogy sok képét nem szignálta. Ugyanakkor – mint utólag kiderült – nagyon sajátos és értékes, hogy megmaradt a saját közegében: Barabás Miklós nemzetközi, közismert alkotó volt, Szabó János azonban itthon maradt, és ezért fontos történeti forrásokként is megállják a helyüket a képei.

 – Szabó Jánosról a legtöbb adatot a Bolyai-kutatásnak köszönhetjük – folytatta Oláh-Gál Róbert. – Ismerjük a Bolyai Farkasról készített, aláíratlan, de csodálatos rajzát. A Bolyai igazgatói szobájában van egy másik, eredetinek tűnő rajz, amit kibontottunk, ám a hátára ceruzával a Bordy András neve van írva – tehát az a Bordy által 1956-ban készített alkotás. Még egy eredeti rajzot keresünk, ami talán Szász Pál matematikusnál volt, de nem került elő. Sajnos nincsen Szabó János-hagyaték vagy -gyűjtemény. Itt, a Teleki Tékában is volt pár műve, de mára eltűntek. A könyvben bemutatott anyagnál többet sajnos nem tudunk összegyűjteni.

 – A Szabó Jánosról írt egyetlen korábbi tanulmány M. Kiss Pál pár oldalas munkája – árulta el Apor Eszter. – Szabó János pár képe előkerült ugyan a kutatás folyamán, de a festő a műtörténeti irodalomban mellékszerepet kapott, általában csak a Barabás Miklósról szóló monográfiákban említik. A mi köny-vünk legnagyobb erénye, hogy egy pontosabb képet tudott rajzolni a művészről – a kéziratok átirataival nemcsak az ábrázolt személyek kerülnek hozzánk közelebb, hanem maga Szabó János is. Akinek valószínűleg nem is volt saját lakása, a Bolyai Gergely leveléből tudjuk, hogy kikről festett még portrét. Festményeinek nagy része már nincsen meg, grafikái is csak a szerencsének köszönhetően maradtak ránk. A kolozsvári Bánffy-palotában például két olyan képére bukkantunk, amelyekről nem szól a szakirodalom. Sokszorosító grafikai eljárással született kőnyomatai több darabban készültek, ezekből több megmenekült. Mindent, amit róla lehet tudni, próbáltunk egy helyre gyűjteni. Részben ugyan adattár a kötet, de a Róbert írói stílusának köszönhetően olvasmányos is, nem száraz adathalmaz. Maradtak még nyitott kérdések, nem sikerült minden művet összegyűjteni, ezért lehetséges, hogy e könyv egy új folyamat nyitánya lesz, és másokat is arra ihlet, hogy Szabó Jánossal foglalkozzanak – hallottuk a közönség kérdéseivel véget érő könyvbemutatón.