2024. december 19., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Mottó: „A fény mindig utat mutat

annak, ki a mélyben kutat.”

Kedves Olvasók!

Idén július 22-től augusztus 22-ig tartózkodik a Nap az Oroszlán jegyében. Mifelénk ez a nyár közepe, amikor tombol a forróság. Aki teheti, nyaral, feltöltheti testének napelemeit a gyógyító fénnyel. A vízpartok kedvelt pihenőhelyeink, már csak azért is, mert könnyebb elviselni a tikkasztó hőséget egy üdítő csobbanás után. Gyerekkorunk, majd kamasz- és fiatal felnőttkorunk kedvenc helye a Május 1. strand és a Cementlapok voltak. A strandon megcsodálhattuk a „lábvolé” sztárjait, Kanyaró Attilát, Sólyom Csabát, Dixit és még sorolhatnám tovább, ha jó lenne a névmemóriám. A „lapoktól” úsztunk le a gáthoz, mert az igazi legényeknek ez volt a szabvány. A nagy bátorságpróba a víkendtelepi trambulinról való leugrás volt. Az igazi hősök leugrottak a tízméteresről is. Én is megtettem ezt 13 évesen. Ha jól emlékszem, 1972 nyarán, és duzzadt a mellem a büszkeségtől. Így utólag értékelve, ezek a cselekedetek beavatási szertartás jellegűek voltak a felnőtté válás rögös útján. Önök, akik ezeket a sorokat olvassák, többnyire átélhettek hasonló kalandokat hajdanában. Az egy más világ volt. Manapság már az újabb generációknak ez a mítoszok világának tűnik.

Az Oroszlán embernek talán a legfontosabb az, hogy felnézzenek rá. Elismerésre vágyik mindenhol, mindenkor és mindenáron. Azokkal, akik legyezik a hiúságát, többnyire elnézőbb. Képtelen elviselni a kudarcot. Vezetői képességei vannak, és ha ezt nem tudja megvalósítani, hosszú távon képtelen az alkalmazotti szerepre. Nem tud alárendelődni, inkább az egyéni boldogulást választja, ha már nem lehet főnök. Az Oroszlán jegy uralkodó planétája a Nap, Naprendszerünk középpontja és központi energiaforrása. Földünk éltető ereje. Felkel, majd delel és lenyugszik. Ez a nappali ciklus. Analóg ugyanakkor az élettel is: megszületünk, felnövünk, eljutunk életünk csúcsára, majd hanyatlunk, és végül kihuny bennünk a fény. Mindennap kicsiben átélhetjük az életet és a halál misztériumát. Éjszaka, amikor alszunk, eltávozunk az asztrális síkra, álmodunk, majd felébredünk és újjászületünk. Az idő rohan. Bár a szubjektív idő mindig más, mint a mérhető idő. A szenvedés tovább tart, az öröm pedig elillan, és ezt még akkor is így éreznénk, ha e két történés percre pontosan ugyanannyi lenne. A mesékben a hosszú, nehéz megpróbáltatásokat legyőzi a főhős, majd boldogan él, míg meg nem hal. A kereszténységben azt is mondják az eltávozottra, hogy „megboldogult”. Ha ez így van, akkor miért sírnak a temetésen? Miért nem tudnak szívből örülni, ha valaki végleg eltávozott? És most nem az örökösökre gondoltam.

A világ eseményei is felgyorsulni látszanak. A magyar miniszterelnök körberepülte a Földet, és a világ csúcsvezetőinél puhatolózott, hogy lehetne valahogy békét teremteni? Mások úgy gondolják: „Hogy merészel ilyen dolgokat kezdeményezni, amikor inkább az oroszokat kellene legyőzni?”. Aztán merényletet követnek el Trump, volt (leendő?) amerikai elnök ellen. És nem utolsósorban az Európai Unióban ugyanazt a vezetést választják újra, amely igyekszik bennünket koldusbotra juttatni. Itt tart a világ. Itt tartunk mi is. Illetve ők is, mert „a jelenlevők mindig kivételek”. De jó lenne, ha fordulna a kocka mielőbb! Most már talán kiegyeznénk azzal is, ha az idén véget érne ez az iszonyat. Mi továbbra is a saját lelki békénken munkálkodjunk, mert így tudunk valamicskét hozzátenni a normalitás győzelméhez mifelénk, a jó öreg Kárpát-medencében. 

Vigyázzanak magukra és egymásra! 

Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató