Az asthma bronchiale (hörgőasztma)

Augusztusban virágzik a parlagfű, az asztmások egyik nagy ellensége, amelynek irtására korántsem folyik olyan méretű küzdelem, mint más országokban. A parlagfű mellett a csalán, a lándzsás útifű, az ürömfű és a libatop is a virágzás időszakában van, és pollenjeik kellemetlen perceket okozhatnak azoknak az asztmásoknak, akik nem figyelnek a veszélyre. Bár az asztmáról többször is szó volt Harmónia összeállításunk hasábjain, ebben az időszakban fontosnak tartjuk emlékeztetni erre a sok kellemetlenséget okozó kórképre. Az alábbiakban a Procardia rendelőintézet tüdőgyógyász szakorvosának írását olvashatják.

Epidemiológiai adatok szerint az utóbbi évtizedekben az allergiás megbetegedések száma jelentősen emelkedett. Az asthma bronchiale, vagyis a hörgőasztma előfordulása világszerte folyamatosan nő.

Az asztma a légutak krónikus gyulladásos rendellenessége, amelyet különböző ingerekre fellépő fokozott légúti válaszkészség, hiperreaktivitás jellemez. A hiperreaktivitás eredménye a változó mértékű légúti elzáródás, aminek a foka jelentős romlást mutat bizonyos provokáló ágensekre, és javulást bizonyos gyógyszerek adagolásakor. Ezen gyors reakciók kialakulásának pontos oka és mechanizmusa nem ismert, feltételezhetően a légúti gyulladásos folyamatokkal kapcsolatos. A váltakozó tünetek: köhögés, mellkasi feszülés, sípoló légzés, éjszakai légszomj. A tünetek változó súlyosságúak, az enyhe, alig értékelhető panaszoktól az állandósult nyugalmi légzéselégtelenségig terjedhetnek.

Az asztma, a kialakulási okától függően, több csoportba sorolható. Így megkülönböztethető az allergiás típus, amit ismert tényezők okoznak, mint például a háziporatkák, pollenek, toll, penészgombák, állati szőrök. Ezen forma kialakulása pozitív bőrpróbákkal és rendszerint egyéb betegségekkel – mint például a rhinitis, krónikus sinusitis stb. – jelentkezik. Ezt a típust emiatt extrinsic asztmának nevezzük. A másik típus az intrinsic asztma, ahol nincs kimutatható ok, az allergiás bőrpróbák negatívak, gyakran légúti fertőzések után alakul ki, és általában 30 éves kor után. A két csoport valamelyikébe mindig besorolhatók a speciális elnevezésű asztmák, mint például a foglalkozási asztma, terhelés kiváltotta asztma, pollenasztma stb.

 

Hogyan alakul ki?

A légúti hiperreaktivitás (fokozott válaszkészség) fontos jellemzője az asztma kialakulásának. Klinikai értelemben azt jelenti, hogy a betegek, függetlenül attól, hogy asztmájuk allergiás eredetű vagy sem, légúti szűkülettel válaszolnak különböző, nem specifikus stimulusokra (ingerekre). A légúti keresztmetszet beszűküléséhez a simaizomzat begörcsöl, a nyálkahártya begyullad, fokozódik a nyáktermelés és ennek hörgőkbeli felhalmozódása. Ezt követően a légzés nehézkessé válik.

 

Hogyan ismerjük fel?

A kórelőzmény szolgáltatja az asztma diagnosztikájának legfontosabb adatait. Bizonyos típusú asztma (például a foglalkozási, terhelés kiváltotta) diagnosztizálása kizárólag az anamnézis alapján is megtörténhet. Az asthma bronchiale legjellemzőbb klasszikus tünetei a rohamszerű nehézlégzés, sípolás, köhögés. A nehézlégzésre a megnyúlt kilégzés jellemző, mellkasi feszítő érzéssel. A köhögés időnként kínzó, száraz, máskor pedig bőséges köpetürítéssel jár, mely típusosan nyákszerű és tapadós. Rohammentes időben a beteg teljesen tünetmentes lehet. Néha a betegség egyedüli tünete a köhögés.

A nehézlégzésről a betegek különbözőképpen számolnak be: fulladásként, mellkasi nyomás kialakulásaként. A klasszikus megjelenési formában a fulladás rohamokban jelentkezik, köhögéssel, sípoló légzéssel kísérve. Súlyos asztmaroham idején megfigyelhető még a verítékezés és a betegek inkább ülő vagy álló pozíciója.

A fizikális vizsgálat során, roham alatt, jellegzetes sípolás-búgás hallható, a kilégzés megnyúlt. Rohammentes időben negatív lehet a vizsgálati lelet. Gyakran jelen vannak a kísérő betegségek, mint a rhinitis, sinusitis stb.

A hörgőasztma diagnózisa összetett, az asztmára jellemző funkciós zavarok mérésén alapul elsősorban. Ezek az úgynevezett spirometriás vizsgálatok, köznyelven „fújáspróbák”. Az allergiás eredetét a bőrpróbák elvégzésével bizonyítjuk. A terheléses asztma gyanújakor terhelést végezhetünk megfigyelés alatt.

 

Hogyan kezeljük?

A hörgőasztma terápiás célkitűzése, hogy a gyógyszeres kezelés mellett fontos szerep jusson a betegoktatásnak és a környezet folyamatos ellenőrzésének. Mivel krónikus betegségről, hosszan tartó terápiáról van szó, meg kell szabnunk a kezelés célját: megőrizni a beteg normális aktivitását, megtartani a normális vagy közel normális légzési értékeket, lehetőleg tartós tünetmentességet elérni, megelőzni a fellángolásokat. A gyógyszeres kezelés célja: csökkenteni a gyulladást, oldani a hörgőgörcsöt, lépé-seket tenni a megelőzés érdekében. A betegoktatásnak ki kell terjednie az asztmával kapcsolatos összes kérdésre – ismernie kell a betegségét, kórélettani lényegét, a tünettant, a tünetek súlyosságának helyes megítélését, a gyógyszeres terápia adagjait, hatásait, mellékhatásait és a belégzők helyes használatát. Azokat a tényezőket, amelyek szerepet játszanak a betegség vagy fellángolás kiváltásában, ki kell iktatni.

A gyógyszeres terápia a betegség súlyosságának megfelelően változik. Emiatt, ha fennáll a hörgőasztma kialakulásának gyanúja, ajánlatos felkeresni egy tüdőgyógyászt.

„Semmi sem rombolja annyira az ember testét, mint a tartós tétlenség.” (Arisztotelész)

(Források: Kornya László: Betegségenciklopédia, Hutás Imre: Pulmonológia)

Dr. Andrássy Noémi