2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ásatások a várban

Nemcsak a felújítási munkálatokat végzők, hanem a régészek is keményen dolgoznak a marosvásárhelyi várban. A napokban több olyan érdekes lelet is a felszínre került, amely többet árul el a város múltjáról. Mindezekről Soós Zoltánnal, a Maros Megyei Múzeum igazgatójával, az archeológiai kutatások vezetőjével beszélgettünk.

Fotó: Vajda György


Nemcsak a felújítási munkálatokat végzők, hanem a régészek is keményen dolgoznak a marosvásárhelyi várban. A napokban több olyan érdekes lelet is a felszínre került, amely többet árul el a város múltjáról. Mindezekről Soós Zoltánnal, a Maros Megyei Múzeum igazgatójával, az archeológiai kutatások vezetőjével beszélgettünk.

– A vár felújítási munkálatai előtt is sikerült néhány olyan középkori épületmaradvány-alapot feltárni, aminek elemzése, további kutatása újdonságokkal egészíti ki a város történetét. Tartogathat-e még meglepetéseket a föld mélye?

– Számítunk arra, hogy a mai vár területén érdekes leletek kerülnek elő. Kutattuk a területet a munkálatok előtt is, de most, a felújítás kapcsán több felületen is leletmentést végzünk. Három fontosabb feltárást említek. Az egyik az északi kapu, amelynek a létezéséről 17. századi források beszélnek. Ezekből kiderül, hogy miután a városfalak megépültek, a lakók kérték az elöljárókat, hogy nyissanak az északi falon egy kaput, ugyanis ebben az irányban voltak a mezőgazdasági területek, a szőlők, gyümölcsösök, a Nagyhegyszőlő, vagyis a mai Somostető. Ezért itt gyalogkapu épült. Az anyag- és teherszállítás továbbra is a kapubástyánál történt. A szerkezet 2,5 méterrel a vár jelenlegi szintje alatt van. Úgy képezték ki, hogy nehezítse a bejutást, ezért csak egy szűk lépcsőn lehetett belépni a várba. Ez már látható és a restaurálás után a vár egyik érdekessége lesz.

– Néhány hónappal ezelőtt a korábbi – az 50-es években épített, most már lebontott – raktár helyén egy ház falai körvonalazódtak. Sikerült-e ezt kiásni?

– Az egykori kolostor szomszédságában egy kereskedő- és egy kézművesházat találtunk. Az említett fal, amely közelebb áll a Vártemplomhoz, bronzöntő műhely fala volt. A ház jellegzetesen késő középkori, hosszanti homlokzattal, keskeny utcafronttal, hasonló a mai vidéki szász típusú házakhoz. Ennek a jelentősége abban áll, hogy a ház melletti alapozásban egy 1554-ből származó pénzérmét találtunk, amiből arra következtettünk, hogy az épület az 1560-as években már állt. A ház pincéjében bronzsalakot, az udvarában agyagkemence-töredéket találtunk. Valószínű, itt kisebb tárgyakat – csatokat, késnyeleket, gombokat stb. – készítettek. A másik jelentős felfedezésre az istálló környékén bukkantunk, ahol egy kb. 100 négyzetméter felületű lakóház körvonalazódott. Egyrészt a mérete és az ott talált kályhacsempe alapján feltehetően egy nemesi családnak a 17. század első felében felhúzott városi házáról van szó. A kályhacserépen a Korniss család címere látható. Ez nem azt jelenti, hogy ennek a családnak a tulajdona volt, de mindenképpen egy olyan házról van szó, amelynek kötődése lehetett ehhez a családhoz. Tudjuk azt, hogy több nemesi család épített házat a várban, hogy legyen ahova háború idején meneküljön. Erről a városi törvénykezés külön rendelkezik. Ebben az előírásban nagyjából az áll, hogy a városi nemesek, amikor leteszik az esküt, beleegyeznek abba, hogy nem tarthatják meg a kiváltságokat, adófizetők és ugyanúgy közmunkára kötelezhetők, mint bármely más polgár. Amennyiben az utóbbit mégsem végzik el, akkor valakiket maguk helyett meg kellett fizessenek. A felfedezés újdonsága, hogy ez az első olyan polgári épület, amely a korabeli nemességhez kötődik.

– Egyre több olyan lelet kerül elő, amely kiegészíti a történészeknek a város középkoráról alkotott képét. Milyen volt a korabeli élet a várban?

– Tulajdonképpen a középkori város nem a várban volt. Azonban, ahogy a reformáció eléri a várost, a várban levő kolostorból elűzik a Ferenc-rendi szerzeteseket, és a reformátusok, illetve a város 1556-ban átveszi a javaikat. Közvetlenül ezután megkezdődik a lakosság idetelepedése. Ezt igazolja az említett ház alapjánál talált érem is. A kolostornak volt erősítése, mert azt tudjuk, hogy 1480-ban Báthory István erdélyi vajda ad erre engedélyt. Sőt, most már biztosra vehetjük, hogy azok a házak, amelyeknek alapjai napvilágra kerülnek, az egykori Kozma utcában voltak. Erről tudjuk, hogy a 17. században, a várfal építésekor elrendelik egyes házak lebontását. Ez kiderült az ásatásnál, ugyanis a Kozma utca keleti oldalán megmaradtak a házak, a nyugati oldalát, ahol a jelenlegi kapubástya van, lebontották. A kapubástyánál a 2008-as régészeti munkálatokon találtunk korai épületnyomokat, akkor nem tudtuk, hogy hova illesszük be az építményeket, de most már biztos, hogy a Kozma utca lebontott házainak a maradványaira bukkantunk.

– Ez azt jelenti, hogy a város központja a várban volt?

– A középkori város, amely az 1520-1650-es évekbeli fénykorában mintegy 3000 lakost számlált, a mai Bolyai-tetőn és a Rózsák terén, illetve az 1989. December 22. és Kossuth (Călăraşilor) utca elején volt. A gazdasági növekedés tette lehetővé, hogy aki megengedhette magának, telket vásároljon a város tulajdonába került egykori kolostor területén, és így, mire a ma is látható várfalak felépültek – 1603 után –, a kézművesek, akik gondozásukba vettek egy-egy bástyát és a nemesek beköltözhettek a falakon belül. Marosvásárhely volt a legkisebb királyi rangú város. A gazdasági élet tulajdonképpen a falakon kívül zajlott, de korabeli szokás szerint a gazdagabb polgároknak és nemeseknek a falakon kívül és bent is volt házuk. Az utóbbit vész esetén használták, nyilván rokonaikkal együtt. Mivel erre ritkán került sor Marosvásárhelyen, nincsen pontos információnk arról, hogy ez miként működött, hogy volt-e valamilyen erre vonatkozó rendelet, amely szabályozta az eljárást. A házak számából ítélve a várban alig 200-300 ember lehetett. Ostromállapotban, huzamosabb itt-tartózkodás esetén az élelmezés jelentette a gondot, ugyanis a vár területén ivóvíz volt bőségesen. Eddig két kutat tártunk fel, tudomásunk van még kettőről, de feltételezéseink szerint legalább hat volt, amelyeket a Somostetőről származó talajvíz táplált. A kutak 11 méter mélyek voltak, amelyekben jó minőségű forrásvíz lehetett.

– Nemcsak a város tulajdonában levő területen kutatnak, hanem a református Vártemplom környékén is két kutatóároknál is intenzív munka folyik.

– A mai és a korábbi faltöredék között egy eddig még nem ismert bástya alapjait tártuk fel. Innen vízlevezető árok is indult a mai főtér felé, ennek is látszanak a nyomai. Közvetlenül a templom mellett, az egykori kolostor kápolnájának volt padlózata alatt is kutatunk. Itt több csontváz került elő, valószínűleg olyan szerzetesek maradványai, akik „megengedhették maguknak”, hogy olyan előkelő helyen nyugodjanak, mint feltételezhetően a kápolna sírboltja. Korábban, a kolostor kerengőjében levő kút körüli ásatáskor még előkerültek csontvázak, valószínű, hogy a kolostortemplom körüli temetőt is feltárjuk. Ebben a munkában antropológusok is segítenek, mivel a csontvázak is sok mindenről árulkodhatnak.

– Korábban említette, hogy az északi kapu a vár egyik idegenforgalmi attrakciója lesz, és a rehabilitációs munkálatokkal párhuzamosan régészeti parkot is kialakítanak, amely még jobban növeli majd a turisztikai vonzerőt. Mi lesz még látható?

– Ahol a felújítási munkálatok lehetővé teszik, ott a régmúlt hagyatékát is megőrizzük. Erre nagyon jó példa a Múzeum kávézóban levő tömlöc, amely külön érdekessége annak az épületnek, ahol volt a középkori városháza. Ezenkívül újjáépítjük a már említett kézművesházat, és a korabeli berendezésekkel együtt szeretnénk bemutatni a 16. század végi műhelyt. Reméljük, találunk olyan szakembert, aki időnként a középkori technikát bemutatná. A régészettörténeti múzeum szomszédságában még nem kutattuk meg a területet, de tudjuk, hogy itt egy pékség volt, ezt is teljes egészében helyreállítjuk. Szerencsénkre olyan kivitelezők dolgoznak a vár felújításán, akikkel nagyon jól szót értünk. Ha a munkálatok során olyan leletre bukkannak, amely számunkra érdekes, szólnak, mi több, ahol már valamit feltártunk, ott a mi irányításunkkal dolgoznak, és a leletmentésben is segítenek.

Mindenkinek érdeke, hogy minél gazdagabb leletanyag kerüljön elő és őrződjön meg, hiszen ez a mi városunk múltjáról mesél a jövő nemzedéknek.

 

 

 

  

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató