Árva élet – csángó sorstörténet Mikházán

A mikházi Csűrszínházi Napok keretében június 28-án, pénteken 19 órától a helyi kul-túrotthon színpadán Kakuts Ágnes: Árva élet címmel mutatja be egyéni előadását.

A mikházi Csűrszínházi Napok keretében június 28-án, pénteken 19 órától a helyi kul-túrotthon színpadán Kakuts Ágnes: Árva élet címmel mutatja be egyéni előadását.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház 2008/2009-es évadjában mutatta be a nyárádremetei születésű – hazatérő – Déry-díjas színművésznő Árva élet című életúttörténetet, amely egy 16 gyerekes csángó asszonyról szól. Egész különlegesen született meg ez a balladába illő történet. Gyűjtője, lejegyzője és szerkesztője, Marosi Julianna népdalénekes és előadóművész Magyarországon megismert egy, a Bákó melletti Lészpedről kitelepedett csángó asszonyt, aki elmondta, hogy otthon maradt egy lánya, akivel a kommunista időszak miatt huszonöt éve nem találkozhatott. Marosi Julianna Kallós Zoltán segítségével felkereste Moldvában Anna nénit, akit sikerült kivinnie Magyarországra. Kiderült, hogy nagyon jó mesélő és az ő élettörténete híven tükrözi a csángó nép sorsát, s ezen belül egy olyan asszonyét, aki 16 gyereket szült. Nemcsak a történet magával ragadó, hanem az a csángó nyelvjárás is, amely ma a legjobban őrzi anyanyelvünk régies formáját. Kakuts Ágnes egy interjúban elmondja, hogy a szöveget a magnóra rögzített felvétel alapján tanulta meg, maga a gyűjtő szigorú felügyelete alatt, aki segítette abban, hogy hangsúlyban, hanglejtésben, mindenben találjon a szó az 1985-ben elhunyt asszony által elmondottakkal. Ezért lett az előadás is annyira hiteles, hogy ahol eddig játszotta, mindenhol együttérzést váltott ki e nehéz sorsú asszony iránt és nem egy krónikás megjegyezte, hogy könnyeket fakasztott a nézők szeméből. Az Árva élet – Kakuts Ágnes tolmácsolásában – élő ballada, amely akár önreflexióra is ösztönözhet, hiszen valójában mi, akik kisebbségi sorban élünk, ki-ki a kis szeletét vélheti felfedni ebben. „… Ha az életéről töprengett, csak a túlélés esélyét fontolgatta, és csak a vállalhatót – és csak a megbotránkoztatás nélküli megoldást választotta vagy tanácsolta.” – írja Marosi Julianna Van egy forrás titok alatt című írásában Anna néniről. – Lehet, hogy mindannyiunkban felmerülnek ezek a kérdések – csak másként keressük rá a választ? Az előadás, a nehéz csángósors túlélési filozófiája talán példaértékű lehet.