2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Alig két napig tartó utazás volt a Duna csodaszép partszakaszán, a wachaui tájon, ahol 30 km hosszú völgyszorosban olykor kéklik, olykor zöldell a folyó.

Wachau


Alig két napig tartó utazás volt a Duna csodaszép partszakaszán, a wachaui tájon, ahol 30 km hosszú völgyszorosban olykor kéklik, olykor zöldell a folyó. Mindkét partján hosszan kígyózó kerékpárutak, kisvárosok, festői falvak fölött szőlőültetvényekkel barátságossá művelt teraszos sziklahegyek. Egyszerre bámulatosan szép és érdekes táj. Alig hagytuk el Bécset, Alsó-Ausztriában autózunk. Milyen emberek lehettek, akik ezeken a sziklás hegyeken már századokkal ezelőtt szőlőművelést hoztak létre? Sehol egy talpalatnyi megműveletlen földdarab, az aljban a kifeszített drótkerítésekre felkúszó szőlőtelepítések mellett helyenként nagy területen gyümölcsösök. Érik, messzire illatozik a sárgabarack, rakni sem lehet többet az ágakra. De még fekete cseresznye és meggy is van érőben. Kisebb, nagyobb falvakon haladunk át, mintha a valamikori szász falvakat látnám Brassó és Segesvár között. A ’60-as–’70-es években még látni lehetett vasárnaponként, ahogy lakosai csoportosan mentek komor fekete-fehér viseletükben fallal körülvett erődtemplomaikba. Megkondult a harang, ütött a toronyóra. Sokat változott a világ, akkor még éltek, szépek voltak a Barcaság falvai. Azóta elnéptelenedtek, bezárt templomok, egy régen volt népesség megváltozott életterét láthatja az utazó.

Itt pedig a „boldog Ausztria” tájain minden viruló. A nagy háborúk után nem újjáépíteni kellett, hanem fejleszteni, modernizálni. A századok értékeit őrző, egymásba kapaszkodó erős házak egyszerűen lekerekített homlokzatai fehérre meszeltek, csak az ablakkeretek különböznek, kőből faragott gótikusak vagy cirádás barokk formák. Gerendás, ácsolt kapuk vagy kovácsoltvas ajtók a bejárataik, nem olyanok, hogy elzárják a házakat, hanem hogy vendégfogadóként szállást kínáljanak (Gasthof, Gasthaus a nevük). Felirataik, hirdetéseik nem hivalkodók, nem akarják mindenáron a turizmust hirdetni. A templomok a domboldalon, olykor sziklára építve, nagyon régiek lehetnek. Az útikönyvek szerint Wachau a világörökség része, a völgyszoros mentén az ausztriai barokk építészet megőrzött emlékei, 1400 hektáron védett szőlőkultúra, borpincészetek sora, már-már mítosszá vált borászat, nagy szaktudással, híres fajtákkal, családi hagyományok fennmaradásával. Azt mondják, a Duna menti őskőzet, a környék mikroklímája, a teraszos megművelés a wachaui borászat titka. Jochingban látható a legrégibb borászcég, ahol 1400 óta művelik a szőlőt.

 

Krems an der Donau

A bal parton haladunk a barackligetek mellett. A virágzás állítólag 3 hétig is eltart, a legszebb fotók sem tudják visszaadni a barackvirágzás látványát. Most az érés időszakában a termelők árulják a frissen szedett gyümölcsöt itt, kertjeik mellett. Jókedvű, beszédes emberek, megbeszélik a vásárlókkal az eltevést, nagy részük lekvárt, befőttet is készít, ezek a híres marilla lekvárok, gyümölcslevek.

Krems zárt nagy piacterét hatalmas középületek, régi teraszos polgárházak veszik körül. Sok-sok virág, árnyas fák között nyári kertvendéglők, a szebenihez vagy a medgyesihez hasonló régi városkapu fogad, ezen át jutunk az óváros sétálóutcájába, üzletközpontjába. Szombat van, lehet még délelőtt vásárolni, ámulni, bámulni a példásan felújított barokk épületeket, olykor reneszánsz freskókkal díszített homlokzatokat. Betérünk a belvárosi plébániatemplomba, akárcsak Váradon az Orsolyák kápolnájába. Meg kell állnunk egy percre, áhítattal az oltárkép előtt, gyertyát gyújtva elvesztett szeretteinkért, megköszönni a szépséget, a harmóniát.

Hangulatos, zsongó az utca, a cukrászdákban fagylaltoznak, barackos piskótát kínálnak, a pékségek parányi boltjaiban ropogós zsemlét, a Wachauer Laberl-t árulják.

Nézegetem a mellékutcákban a cégtáblákat. Virágfonatos, kovácsoltvas cégéren egy aprócska hófehér bárányalak, puha, áttetsző gyapjúból. Vendégfogadó a Fehér Bárányhoz (Weisses Lamm), 29 euró a zuhanyzóval ellátott szoba, reggelivel egy éjszakára.

Sok a vendég a régi postakocsi-fogadó udvari éttermében. A bejárati üvegkirakatokban itt aztán minden régiség látható, ami a postakocsijáratok tartozéka volt. A járatok menetrendje, a postakocsi kürtje, az udvaron pedig az emeleti körfolyosóról nyílnak a szobák. Apró kőszentek a falakon, rózsás virágdíszek az ajtókon, giccsbe hajló díszítés, de udvarias, gyors a kiszolgálás, finom a rókagombás tejfölös ragu, a zsemlegombóc, a húsleves. Nem csoda, hogy a közönség is elégedett.

 

Június 21., Szentiván éje

Június 21-én szombatra esett a nyári napforduló. Egyszerre benépesedett a Duna-part, kocsisorok álltak be az út menti parkolóhelyekre. Ez a nagy forgalom egyre feltűnőbb lett az egyébként csendes völgyszorosban.

A szőlőhegyek aljára kirándulószékekkel, asztalokkal, élelemmel megrakott kosarakkal telepedtek le már kora este a családok. Nagy volt a jövés-menés, megteltek az út menti fogadók teraszai. Jeles napon érkeztünk, este az itteni legnagyobb hagyományos ünnepet tartják. Tűzijátékokra készülnek végig a part menti dombokon. Az út mentén rőzsehalmokra helyezett széken boszorkánybábuk ülnek. Egyik valóságosabb, mint a másik. A lakott helyeken hosszú, mintha gyertyában végződő botok lennének, véges-végig leszúrva. Fáklyák, amelyeket egy helyi megbízott 10 óra előtt 10 perccel sorban meggyújt. A rőzsehalomra ültetett boszorkányok alatt csak férfiember gyújthatja meg a tüzet. Az is megtörténik mindenütt 10 óra előtt pár perccel. És pontosan 10 órakor megkezdődik a színpompás tűzijáték. Mindenki elfoglalta addig a számára legjobb helyet, felvonultak a sétahajók, egyenes sorba álltak keresztbe a folyón, hogy utasaik a fedélzetről jól láthassák az aranyfelhőbe burkolózó hegyoldalt, a fáklyasorokat, a szőlőskertekben fáklyákkal kirajzolódó tornyok, várak körvonalait. Görögtűz lángolt, zuhogott a sziklákon, ki hitte volna, hogy ilyen látványban lehet részünk, ha jeles napon érkezünk. Aztán megszólaltak a hajókürtök, lecsendesedett a vidék, visszafordultak a hajók, mi pedig a szállónk ablakából sokáig láthattuk még a furcsa, gyertyalánggal égő fáklyasorokat.

 (Folytatjuk)

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató