A sürgősségi kormányrendeletekkel való törvényalkotás korszakában különösen szembeszökő volt a minap az a hír, miszerint elkészült az árampiac 2025-ig terjedő szabályozására szánt mechanizmus tervezete. Jobb helyeken ez tényleg így megy, hogy a kormány először számol és tervez, aztán rendelkezik. Nálunk még e látszatstratégia kiizzadása ellenére is csak lohol az események után.
Azt már a vonatkozó hír végére is odaírták, hogy a tervezet még módosításokra szorul. Így legalább a komoly szabályalkotás nyomelemei már fellelhetők benne. Van benne szó egy központi beszerzési mechanizmusról is, mely úgy működne, hogy a termelőknek év végéig kéne közölniük, hogy a következő esztendőben mennyi áramot állítanának elő, és a szolgáltatóknak és elosztóknak is kellene jelezniük, hogy mekkora fogyasztással számolnak a következő évben. A szabályozó hatóság ezeket a mennyiségeket leellenőrizné, és elosztaná hónapokra, az energiát meg szabályozott áron forgalmaznák e szereplők között. A beszerzési mechanizmus egy sebből vérzik, de abból komolyan, mert a termelési kapacitások tervezése nem megy olyan simán, hogy a kormánypalota generálisa kiadja a parancsot, s már jön is a delej a kábeleken. A szén- és gázerőművek esetében lehet termelést tervezni, jóformán csak nyersanyag kérdése az egész. A víz- és atomerőművek működése már komolyan függ a folyók vízhozamától, előbbiek csak teli tárolótavakból tudnak áramot előállítani, utóbbiaknak rengeteg hűtővíz kell, így ha az idei nyárhoz hasonló aszályos melegek lesznek, az még okozhat komoly fejvakarást a cernavodai létesítményben. De ennél is bonyolultabb a szél- és naperőművek helyzete, mert azoknak a termelése teljes egészében időjárásfüggő. Hacsak a kormány nem alkalmazott titokban valami sámánt, aki tud parancsra napsütést és szelet rendelni, akkor ezek a termelők legfeljebb a vállukat vonogathatják buzgón mondjuk a jövő májusban várható termelési adataikat firtató kérdésre. Szóval van még mit okoskodni, mire ez működni fog, de a kezdeti elképzelés nem olyan rossz.
Komolyabb tervezés már az éppen érvényben levő árszabályozási rendszer megalkotásakor is elkelt volna. A jelenlegi rendszer egy szeptember elején elfogadott sürgősségi kormányrendelet alapján működik elméletben. Gyakorlatilag a rendelet még azóta sem ment át a parlament két házán, mert a megalkotásakor a kormány nem egyeztetett a piaci szereplőkkel, így a most zajló törvényalkotási folyamatban az érdekeltek egy halom módosító javaslatot terjesztettek be. Így lehet, hogy a kormány hamar átesett a rendelkezés feladatán, csak például sok helyen a számlák hónapokig késnek, mert az illetékesek kivárnak. Állítólag az is felmerült már, hogy a katyvaszt egy újabb sürgősségi rendelettel próbálják megoldani, szóval a káosz vége még nem látszik. Még jó, hogy a részletre való fizetést az eddigiek alapján lehetővé teszik azok számára, akiknek a kormány fafejűségéből eredően csillagászati értékű számlát hoz majd a postás. Az egészet el lehetett volna kerülni, ha előbb terveznek és utána rendelkeznek.
