Apor Ilona balladája

• 2015-06-04 14:03:22

• Oláh-Gál Róbert

A történészek vitatják a csíksomlyói búcsú történelmi gyökerét, nevezetesen, hogy János Zsigmond [Szapolyai/Zápolya János (Szepesvár, 1487. február 2 – Szászsebes, 1540. július 17/21.)] haderővel kényszerítette volna unitárius vallásra a csíki és gyergyói székelyeket, és hogy az ütközet győzelme volna a búcsú keletkezésének háttere. 

A történészek vitatják a csíksomlyói búcsú történelmi gyökerét, nevezetesen, hogy János Zsigmond [Szapolyai/Zápolya János (Szepesvár, 1487. február 2 – Szászsebes, 1540. július 17/21.)] haderővel kényszerítette volna unitárius vallásra a csíki és gyergyói székelyeket, és hogy az ütközet győzelme volna a búcsú keletkezésének háttere. Viszont Apor Ká-rolynak Kemény Zsigmond Társaságnak az elnöki tevékenységéhez fűződik az alábbi, Apor Ilona balladájának nevezhető irodalmi alkotás. Az történhetett, hogy egy bizonyos Fenyőszegi nevezetű tollforgató (lehet, hogy a Fenyőszegi csak írói álnév volt) Apor Ilona Pókahalmán című versével felkereste Apor Károlyt, bízva abban, hogy a báró, ősei emlékére való tekintettel, elősegíti műalkotásának közlését és közkinccsé tételét. Véleményem szerint ez nem történt meg. Lehet, hogy a báró a kéziratot megmutatta Tolnai Lajosnak, aki nem sokra értékelhette, de az is lehet, hogy Apor Károly éppen nem akart az akkor zömében protestáns érzelmű Marosvásárhelyen vallási érzelmeket sérteni. Ezzel Bözödi György azon véleményét is cáfolni szeretném, miszerint a katolikus Apor Károly beavatkozott Tolnai Lajosnak a református egyházzal vívott harcába. (Szerintem ebbe a perbe Apor Károly egyáltalán nem avatkozott bele.) Bözödi György a következőket írja: „…Tolnai Lajos 1883 őszén is harcban áll az egyházi elöljárósággal és a kollégium vezetőségével, a tanári kar állítólagos megsértése miatt. A legbefolyásosabb főurak – báró Bánffy Zoltán főispán, báró Kemény Domokos, akik mindketten a marosvásárhelyi református főiskola és egyházmegye gondnokai, valamint báró Apor Károly, az ítélőtábla elnöke – fáradoztak Tolnai érdekében, hogy elsimítsák a viszályt. Ez a főúri összefogás bővebb magyarázatra szorul, főleg Apor Károly személye miatt, aki katolikus létére avatkozott be Tolnai mellett a református egyház belügyeibe, amit a kortársak nem is vettek jónéven.” [2]

Szóval Apor Károly annyira tapintatos volt a vallási érzelmeket illetően, hogy az alábbi balladát nem is közölte, megmaradt a kéziratai között. Így 170 év után talán érdemes közölni.

 

Apór Ilona Pókahalmán¹

(Történeti ballada a 16. századból)

 

Hogy elfogadta Zápolya

Blandrata tévtanát,

Erdély soká láthatá

A béke angyalát.

 

A bűn, s kaján pártoskodás

Ádáz tanyát ütött

A vallásában megzavart

Három nemzet között;

 

Kettő közölök ős hitét

Elhagyta hűtlenül,

Csak a hős székely nemzet áll

Még rendületlenül. –

 

„Hát nincs erő, nincs hatalom,

Nincsen vitéz sereg,

Mely a makacs nemzet nyakát

És gőgjét törje meg?”

 

Így szól dühöngve Zápolya,

Ki már Istent tagad,

Szavára a Zsoldos sereg

Rögtön fegyvert ragad,

 

S pusztítva száll, mint sáska raj

A székelyföld felé,

Hogy azt vallási kételyek

Magvával hintse bé. –

 

A merre tértek, zászlajok

Mindenhol győztesen

Lobogtatták a hitszegők

A székely – telkeken;

 

De fegyvertök a Hargitán

Által nem törhetett;

A Csíkiak buzgalma ott

Erős gátot vetett.²

 

Körülbarangolák tehát

Az erdős ormokat,

Mikép setétben júhtanyát

Éhes farkas szokott.

 

Alig Kézdiszék rónáira,

Fenyves tetőkön át,

Bujkálva, álnok Póka be-

Csempészhette hadát. –

 

Gyász éj volt, s a szép Kézdiszék

Csendes, mint a halál;

Kies halmon, Torján kívül

A had pihenni száll;

 

De még jókor megérkezik

Csíkból a gyors követ

Torjára értesíteni

A hű testvéreket,

 

S kiált: veszélyes álmotok!

Rögtön fölkeljetek;

Máskép dühős rabló-csapat

Kezébe estetek.

 

E szóra a nép fölriad,

Mint tűzvészkor szokott,

S ijedve kérdezi: veszélyt

Reánk mi nép hozott?

 

S hogy a csel fölfedeztetik,

Hevül minden kebel;

De nyúlni, férfiak közül,

Fegyverhez egy se mer.

 

„E zagyva nép fejedelemi had,

Ne bántsuk, – elveszünk;

Ha a kényúrnak lángra gyúl

Haragja ellenünk. –”

 

Szóltak gyáván mindannyian,

S kényúri kegy miatt

Az üdvözítő hit ügye

Védetlenül maradt. –

 

Ki áll ott, a tömeg között,

Az éj homályiban

Dúlt szívvel, mely majd meghasad

Nehéz fájdalmiban? –

 

Ő áll ott, a megtámadott

Szent hit védangyala,

Az ős Apór-család dicső

Leánya Ilona.

 

Fejéről holló-szín haja

Ömlik vállára le

Selyem-lágy fürtjein enyeleg

Az éjnek hűs szele.

 

Hószín kezében szablya van,

Lelkében él a hit,

Melyért kész ő kiontani

Szívvére cseppjeit.

 

Körötte már csak nősereg

Áll, mert a férfiak,

Féltvén a fejedelem kegyét,

Mind elvonultanak.

 

„Ne féljetek! segédkezet

Nekünk az ég maga

Nyújt, s még az éjjel verve lesz

Pókának bősz hada. –

 

Ha ál-vallás terjeszteni

Fegyverrel jöttenek,

Lakoljanak gaz tettökért

Az istentelenek.”

 

Szólt, s ment a hölgy, követte őt

Az amazonsereg;

Keblökben fellángoltak a

Vallásos érzetek. –

 

A halmon álom nyomta el

A toborzó hadat,

Minthogy nagyon kifáradott

A hosszú út alatt.

 

A nősereg megérkezik,

S csattog fejök felett

A fegyverekkel, melyeket

Mellőlök felszedett.

 

E zajra az álmos csapat

Egyszerre fölriad,

S haboz, nem tudva: mit tegyen

A félelem miatt.

 

Rettegve nyúl, fegyvert keres

Kezök; de nem lehet, –

Futtnának is, de nem lehet, –

Előttök a halál.

 

A nők kezében ércerő

Az élő hit maga;

Megverte Pókának hadát

Az Isten-ostora.

 

Ott vesznek mind, a hegytetőn

A gyáva hitszegők;

Egyig halálra öldösik

A bátor szittya nők.

 

Életben még csak egy vagyon,

S ez Póka a vezér;

A zsarnokhoz hírmondani

Ő tán még visszatér? –

 

Akar, de útjában vele,

Ilonka szembe száll,

Sújt, s a remegve bujdosót

ott éri a halál.

 

Régen homály borítja már

A hitszegők hírét;

De a halom fenntartja még

Pókától vett nevét.

P. Losteiner M. S. nyomán írta 1845-ben Fenyőszegi [1]

Léstyán Ferenc Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai [3] c. monumentális művében így ír a feltorjai templomról:

„A középkori tiszta katolikus faluból az altorjai templom híveivel együtt megszakítás nélkül katolikus marad napjainkig. A feltorjai templom a reformáció idején a hívek egy részével református lesz.

Történt kísérlet Altorja reformálására is. A hagyomány szerint az asszonyok, Apor Ilona vezetésével, az Apor család jobbágyaival szembeszálltak és a prédikátorokat elűzték. A két Torja közötti magaslatot, ahol ez az összetűzés történt, Szent Ilonának nevezik. (Orbán: i.h.; Schematismus. 1882. 97.)

IRODALOM

1. Állami Levéltár, Sepsiszentgyörgy. Az Apor család levéltára (Fond Familial Apor nr. 36.)

2. Bözödi György–Dávid Gyula: Hogyan távozott Tolnai Lajos Marosvásárhelyről. Igaz Szó, 1966. 7. 110–133., p. 111.)

3. http://mek.oszk.hu/04600/04684/html/154.html

^{1 Meghagytuk az eredeti kézírást, így például az Aport hosszú ó-val írja}

^{2 Ezen győzelem emlékezetére tartatik Csíksomlyón évenként pünkösdkor a nagyszerű búcsú (a szerző jegyzete)}