Anziksz Albionból

• 2011-04-29 15:04:15

• Kuti Márta

Van Angolországban néhány történelmi helység, amelyekben én is megfordultam nemrégiben.

Salisbury – katedrális

Albion a régi, manapság csak költőileg használt neve Nagy-Britanniának (Angol- és Skótországnak). A gael alb (magasság) és inn (ország, sziget) szavakból származtatják, tehát azt jelentené: Hegyes-sziget vagy Felföld-sziget. Sokkal patinásabb, mint a Nagy-Britannia, de hát ez van. Az idők során a gael megnevezés háttérbe szorult, s a brit vált használatossá.

Van Angolországban néhány történelmi helység, amelyekben én is megfordultam nemrégiben. Miközben London a világ közepe, megyényi kiterjedésű város 12 millió emberi lélekkel, s ez a szám nőttön-nő, addig a vidék kevésbé ismert, pedig hát alig 100 kilométerre a fővárostól, Stone-henge-t útba ejtve, az egyik legérdekesebb és legszebb angol városkába, Salisburybe visz az út.

Apropos, Stonehenge! A Salisbury síkságon található. Ha odaérkezik az ember, és nem gondol mindarra a sok ilyen-olyan elméletre, amit keletkezéséről kitaláltak vagy magyarázzák azt, nem érti, ha nem elég sznob, miért ez a felhajtás? Egy nagy zöld mező közepén áll vagy eldőlt néhány hatalmas megalit szikladarab. Egyébként is, képeken sokkal érdekesebb. Jól fotózható, hálás téma, egyszóval fotogén. Mi ez a Húsvét-szigeteken található szobrokhoz képest, motoszkál bennem a kisördög. A helyszínen értettem meg, hogy nem értem. Állítólag ötezer éves, s ez turistalátványosságnak, történelmi emléknek megteszi. Az angolok jól sáfárkodtak, és ma is azt teszik történelmükkel. Mindent és mindenhol megőriznek, rendben tartanak, és nagyrészt meg is mutatják a világnak.

Salisbury az egészen más! Wilts angol grófságnak és püspökségnek a székhelye az Avon, Bourne és Nadder összefolyásánál a Vale of Pewseyig elnyúló síkságon, vasutak mellett, lakosai kés-, acéláru-, cipő-, kötél-, sörgyártással és lószőrfonással, élénk marhavásárokkal foglalkoztak. Több dologról is nevezetes, elsősorban itt csodálható meg Anglia egyik legrégebbi és legnagyobb gótikus katedrálisa az országban a legmagasabb templomtoronnyal (123 méter). A katedrálist 1220-tól 1258-ig építették, de tornya csak egy évszázaddal később készült el.

A csodálatos méretű, impozáns katedrálisban, mely külön értekezést kívánna, működik Európa legrégebbi mechanikus órája, számlap és mánusok nélkül, csak a hatalmas szerkezet üti az időt óránként. Az épület könyvtárában található a Magna Charta négy fennmaradt másolatából az egyik. Teljes nevén a Magna charta libertatum (Nagy Szabadságlevél) az 1215. június 15-én Földnélküli János angol király által aláírt, a rendi jogokat biztosító szabadságlevél, az angol alkotmányfejlődés egyik legfontosabb állomása. Természetesen kihatással volt egész Európára, példát statuálván az alkotmányozásra.

Az sem utolsó szempont, hogy a Salisbury angol nemesi cím, amelyet III. Eduárd angol király 1337-ben Montacute Vilmosnak adományozott, leányágon a Nevill családra, IV. Eduárd király öccsére, Clarence György hercegre szállott. 1541-ben kihalt a család leányágon is, s I. Jakab király Burleigh Cecil Vilmos lordnak, az Erzsébet korabeli híres miniszternek másodszülött fiát, Cecil Róbertet nevezte ki Salisbury grófjává.

A kellemes kisvárosban az Avon (róla neveztek el egy egész család kenceficét) partján haladva jutottunk el a központba, majd a katedrálishoz. A vízen, mint mindenhol, ahol jártunk, vízimadarak, elsősorban hattyúk és vadkacsák úszkálnak nagy otthonossággal. Rend, minden tenyérnyi hely kihasználva, a legapróbb udvarokon is virágok, növények pompáztak a tavaszi, szokatlanul erős napsütésben. Csak a szél, az alapos munkát végzett, de láthatólag nem zavarta az ottaniakat, számukra ez természetes, annál kevésbé volt az az április eleji, napokig tartó napsütés. Így aztán nem ismerhettük meg sem az esőt, sem a ködöt Albionban.