Álmok és mélységek Max Blecher és Darvay Tünde világában

Kettős esemény volt egy héttel ezelőtt a Bernády Galériában: Max Blecher Áttetsző test című verseskötete magyar fordításának bemutatója kapcsán az illusztrátor, Darvay Tünde alkotásaiból kiállítás is nyílt, amely január közepéig látogatható. A Lector Kiadó gondozásában megjelent kötet ínyencség: egy rendkívül érzékeny, fiatalon, tüdőbajban elhunyt író versben kifejezett gondolatainak álomszerű szövevénye világról, életről, érzelmekről. Az illusztrációk, Darvay Tünde Blecher-versekhez rajzolt szösszenetei, jelen vannak ugyan a kiállításon, de nem a kötetben látható formában, hanem különböző képekbe ágyazva. 

Darvay Tünde festményei számtalan történet hordozói. Az alap, a fa, amelyre ezeknek a képeknek a zöme készül, meghatározó: talált fák, padlásról, pincéből, ócskapiacról turkált egykori bútordarabok, kiegészítők, amelyek, rendeltetésükből kifolyólag, eleve valamilyen történet hordozói. Darvay Tünde keze alatt viszont új életre kelnek. Formájuk, mélységük, textúrájuk, sőt hibáik is meghatározzák azt a történetet, amelyet Darvay Tünde képzel rájuk. Azt is mondhatnánk, ezek a képek a művész, Darvay Tünde és a fa együttműködésének eredményei. Mert a hordozó sugallja azt is, hogy a szereplők, a kiegészítők, az apró részletek hol és hogyan helyezkedjenek el a képen. A történet sokrétűségének következő állomása az a világ, amelyet a művész hoz létre ezeken a különleges hordozókon. Darvay Tünde saját élethelyzeteket, környezete eseményeit, álmokat, vágyakat rendez újra. Történetei az élet igenlését hirdetik, azt az érzést, amellyel nap mint nap érdemes nekivágni az életnek. Mert élni jó, a szeretetnek a csírája mindenhol ott van, bennünk, emberekben, környezetünkben, állatokban, madarakban. A nap mindig süt, és a felhők mosolyognak. Az ember, ez a különös lény, amely hol alterego, hol a világot szebbé tévő és átölelő figura, szorosan együtt él környezetével. A lebegés az életbe vetett hit hordozója. Az állatok az ember társai, az apró tárgyak életének hozzátartozói. A művész a világot teljességében tárja elénk. 

A színhasználat, a tónusok, árnyalatok társítása meghatározó Darvay Tünde képein. A kékek, türkizek, narancssárgák, sárgák, zöldek nem a tubusból kinyomott árnyalat szerint kerülnek a képre, hanem több rétegben, kikísérletezett tónusukban biztosítják a történetek hátterét. Darvay Tünde képei többsíkúak, minden szegletben ott bujkálnak az apró részletek. A történetnek a ráma nem szab határt, a keretre is már rég felköltöztek a tárgyak, az izgő-mozgó szereplők. Sőt, a kép hátára is belopóztak. A sík sem elegendő már, Darvay Tünde újabban kimozdul a térbe is, az alapfelület egyre gyakrabban szorul kiegészítésre, további képek kerülhetnek fel a fára. De a régebbi munkákból származó nyomatok apró részletei is, kollázsszerűen, egy újabb festmény alkotóelemeivé válnak. Akárcsak a gombok, csipkék és olyan dekorációs elemek, amelyek vonzzák a tekintetet, funkciójuk pedig csupán a gyönyörködtetés. A nézőnek is fontos szerepet szán Darvay Tünde, és ez immár a sokadik változata az egésznek: össze kell raknia saját történetét élete láncszemeiből, érzelmeiből, vágyaiból.

Darvay Tünde akrillal fest, arra, ami éppen kezébe kerül, legyen az egyszerű falap, tálca, fiók, doboz, lapító, régi sakktábla, ablakkeret. Izgalmas képrámák, amelyek szintén valamilyen lomtárból kerülnek elő, új értelmet nyernek. A vászon sem marad el, természetesen, bár ezen a tárlaton kevesebbet látunk belőle. Annak rendje és módja szerint bekeretezett és jól körülhatárolt kép, ahol semmi nem kandikál ki a világba, Darvay Tünde keze alól valószínűleg soha nem fog kikerülni. Kezdettől fogva ezt az ábrázolásmódot alkalmazza, mert egyéniségéhez nem is illene semmilyen szabályosság. Mondanivalója, történetei az évek során az egyszerűbb és a burjánzóbb kifejezésmód között többször váltakoztak. Ezeket a képeket meg szabad érinteni, ha kell, forgatni is lehet, vagy eleget tenni a mozgatható részletek hívogatásának. Aprólékosan, türelemmel kell elmerülni abban a világban, amit kínál nekünk az alkotó, mert tele van szeretettel, érintéssel, melegséggel. És mosollyal, humorral. Mert ezek az élet legfontosabb alkotóelemei.