Eléggé közismert, hogy a Román Akadémiának nincs egyetlen magyar tagja sem. Egyetlen erdélyi vagy a Regátban élő magyar tudós sem tagja a nagy hagyományokkal és eszerint heveny magyarirtózattól szenvedő intézménynek.
Eléggé közismert, hogy a Román Akadémiának nincs egyetlen magyar tagja sem. Egyetlen erdélyi vagy a Regátban élő magyar tudós sem tagja a nagy hagyományokkal és eszerint heveny magyarirtózattól szenvedő intézménynek. Hiányában és a dolgok természetes pótlására már 1859-ben, midőn a bukarestiről még csak nem is harangoztak, az erdélyi magyar szellemi elit megalapította Kolozsvárott az Erdélyi Múzeumot, amely azóta is, leszámítva a politikai kényszerszüneteket, működik és betölti nemes hivatását. Ha nem lenne elég, az MTA Duna-parti palotája, Széchenyi alapítása is beválasztja soraiba az arra érdemeseket Erdélyből is. Rangot és kiválóságot jelent, amit büszkén lehet viselni.
„Az Akadémia megalakítása az ókori világ legfontosabb eseményei közé tartozott.” Így a Wikipédia, az internetes szabadlexikon. A modern korban a szabad és független országok sorra-rendre megalapítják tudományos és művészeti akadémiájukat. Akinek kedve van, keresgéljen a neten, meglepően sok adatra bukkan.
Aztán a kimaradottak és frusztráltak, a szellemi hiúság vámszedői és csalói számos kisebb, ugyancsak akadémiai névvel illetett áltudományos testületet hoztak létre, ahol (nem) kevés pénz lefizetése révén a tagságot meg lehet szerezni, erről levélben értesítenek, a posta kihordja a diplomát. Falra akasztható: egyes akadémiák még az aranyozott keretet és a babérkoszorút (a szakácsakadémiákon só, bors, paprika, majoranna és szegfűszeg is jár) is szállítják kevés különdíjazás ellenében.
Valószínűleg ezt irigyelhette meg Sz. J., a törpe udvarhelyi hérosz, aki önnön tiszteletére és imádatára akadémiákat kíván alapítani. Erdélyi magyar és székely akadémiát, amit Márton Áron és Orbán Balázs nevével akar fellobogózni. Sem egyik, sem másik nem akart volna életében a Széchenyi alapította akadémiánál egyebet. Ők még hittek a magyar tudományosság oszthatatlanságában. Kiválónak tartották a kolozsvári Erdélyi Múzeumot. Orbán tagja volt az MTA-nak, Márton Áron nem. Őt nem találta méltónak erre Horthy Magyarországa, sem az utána következő Rákosi-, Kádár-éra. Nem akartak szembehelyezkedni Bukaresttel, a baráti szomszédos akadémiai állammal és párttal.
Sz. J., Udvarhely hérosz polgára egy kérdésre válaszolva, röviden elintézte az Erdélyi Múzeumot: azt az RMDSZ fiókjának, jellegzetesen markói (kelemeni?) alkotásnak minősíti. Sommás véleménye több mint sértő. Ostoba.
És ha felállítja, vajh’ ki kívánna tagja lenni? No és az avatás az udvarhelyi főtéri szoborcsoport köröndjén történik kopjahányás közepette, nyílzáporban? A nímandok máris örömmmel készülnek, nagy a sürgés-forgás a „műhelyekben”. Sokan megrendelik a rámát: sarlatánok, áltudósok, sumér-sumákok, kuruzslók, rabonbánok, médiapotykák, jósok jó sok pénzzel.
Az iskola Athéntól néhány kilométerre, nevezetes személyiségek sírjával szegélyezett út mentén, egy nagy liget közepén állt. Nevét onnan kapta, hogy az épület egy Akadémosz nevű hérosznak (a görög mitológiában az istenek és az emberek között álló, részben megszemélyesített, részben személyes formát nem öltő isteni erő, nem halhatatlan) szentelt liget közelében épült. Platón filozófiát és matematikát tanított párbeszédes formában. A matematikát annyira fontosnak tartotta, hogy állítólag az Akadémia bejáratához kifüggesztette: „Ne lépjen ide be senki, aki nem ismeri a geometriát!”
