A koronavírusos betegek ellátását, felügyeletét a családorvosokra hárító rendelkezéseivel próbálja tehermentesíteni az egészségügyet a szaktárca. Elsősorban a járvány gyors terjedése, az egyre több fertőzött ellátása tette indokolttá a fenti intézkedéseket. Érthető módon főként miattuk pánikol a belügyi államtitkár, az egészségügyi miniszter, az orvosok, hiszen például az intenzív osztályok lassan megtelnek súlyos betegekkel, közepesen súlyos tünetekkel is egyre többen szorulnak kórházi ápolásra, még mindig alacsony az elvégezhető koronavírustesztek száma. Hogy a többi betegért ki aggódik, és hogyan próbálják megoldani, hogy ne csak a sürgősséginek számító eseteket lássák el, erről meglehetősen keveset beszélnek az illetékesek. A krónikus és a daganatos betegek lassacskán kimaradnak az ellátásból, vagy legalábbis nem férnek hozzá időben a szükséges terápiákhoz, gyógyszerekhez. Ezek után hogy is beszélhetnénk a szűrőprogramokon való részvételről, megelőzésről?
A szaktárca, a politikum évtizedek óta nem tartja elsőrendűnek az egészségügyi ellátást, a GDP-ből elkülönített szégyentelenül kevés pénzből mondhatni csak vegetál a rendszer. A finanszírozás, a korszerű felszereltség, az emberi erőforrás hiánya jelenti a fő gondot, illetve az, hogy a hazai páciens még mindig nem jut hozzá az innovatív terápiákhoz, gyógyszerekhez. Időnként – most is – elhangzik a bűvös szó: reformra van szükség. Aztán tovább tákolják a 95-ös egészségügyi törvényt, amely már több mint ezer módosítással szinte követhetetlenül szövevényessé vált. Néhány jó és hasznos jogszabálymódosítás volt ugyan, de alapjaiban nem változtattak a rendszeren, a magán-egészségbiztosítók még mindig nem kaptak zöld utat.
Ilyen körülmények között tényleg nagy kihívás megküzdeni a világjárvánnyal, a gyorsuló ütemben terjedő fertőzéssel. A járványügyi szakemberek aggódnak, hogy rövid időn belül válságosra fordulhat a helyzet a kórházakban. Ahogy mondta Raed Arafat: teljesítőképessége felső határához közelít az egészségügyi ellátórendszer, működését lassan a katasztrófahelyzetek logikájához kell igazítania. Mindezekért ki tehető felelőssé? És mit tesznek az utolsó száz méteren, mielőtt Raed Arafat jóslata bekövetkezik, hogy jó irányba változzon a helyzet?
