A kormány által tavaly meghirdetett „gazdaságélénkítő” programok egyikeként megemelték az ingatlanadókat. A napokban az ország helyi közigazgatási egységeinél közölték a lakossággal, hogy egyénenként mennyit kell törleszteni, és a hosszúra nyúlt vakáció, ünnepnapok után lehet is fizetni. Sokunkat meglepett az új díjak és illetékek értéke, hiszen majdhogynem kétszer annyit kell adózni, mint tavaly. És nincs apelláta, ha nem törlesztjük kötelezettségünket. És törlesztenünk is kell. Mert azzal, hogy nem fizetünk, valahogy önmagunk alatt vágjuk a fát, hiszen a helyi közigazgatási egységekhez befolyó pénzösszegeket fordíthatják a polgármesteri hivatalok a közszolgáltatásokra, utak, utcák javítására. Az más kérdés, hogy miként költik el ezt az összeget. Ez a költségvetés-elosztáskor derül ki, amikor a polgármesteri hivatal javaslatára a helyi tanács eldönti, hogy mit finanszírozhat a város a rendelkezésére álló pénzösszegből. Nyilván nem csak a helyi adókból és illetékekből tesz szert bevételre a helyi önkormányzat. Amennyiben azonban nincs elég pénze a helyhatóságnak, akkor a nagyobb beruházásokra szánt pénzösszeget a központi költségvetésből kell pótolni, ha van ahonnan. És most az a legnagyobb baj az országban, hogy nincs. Illetve csak akkor van, ha az állam kölcsönt vesz fel, aminek kamata van. Ezesetben viszont még jobban eladósodik az ország, mert nemcsak a felvett összeget, hanem a kamatát is ki kell majd fizetni a nemzetközi pénzintézeteknek. Tegyük hozzá, hogy az Európai Unió által az ország rendelkezésére bocsátott pénzösszegeket, az un. vissza nem térítendő támogatásokat is tulajdonképpen vissza kell fizetni az unió közös kasszájába, csak más feltételek között, mint egy banknak. A pénzt pedig az ország kell kitermelje. Romániának a legnagyobb gondja, hogy a nem termelő szektorban többen dolgoznak, mint a termelőegységeknél (ideértve a mezőgazdaságot is), ugyanakkor országos költségvetési terhet jelentenek a szociális, egészségügyi és oktatási kiadások. Kezdjük az elsővel, ide tartoznak többek között a munkanélküli segélyek és a nyugdíjak, valamint a hátrányos helyzetűeknek nyújtott támogatások. Ezeket sajnos levágták, ami bármennyire is jelent „pénzspórlást” az államnak, erkölcsi szempontból nem volt helyes döntés. Ahogy a nyugdíjak közti nagy eltérések sem igazságosak. Ezt épp korrigálni próbálják, eddig nem nagy sikerrel. Lásd az igazságszoláltatásban, belügyben és a hadseregben dolgozók juttatásait. Ugyanakkor a kormánynak törvényi kötelessége a kisnyugdíjakat is minden évben kiegészíteni az inflációs rátával… ha van amiből.
Sajnos most jutott olyan anyagi helyzetbe az ország – tegyük hozzá – az előző kormányok populista kormányzása miatt, hogy az elmaradt, költekezést szabályozó és megszorító intézkedéseket alkalmazni kell. Mert ha fokozatosan és elővigyázatosan gazdálkodtak volna az előző kormányok a közpénzzel, nem jutottunk volna ennyire mélyre. És gyakorlatilag ez a csapda. Ha most nem fizetünk adókat, nem építjük le a nem termelő szektort, és nem helyezzük át a hangsúlyt a termelésre, ha nem szervezzük át a szociális és egészségügyi szolgáltatásokat, az oktatást, akkor államcsődöt jelenthetünk, és ez mindenki számára katasztrofális. Mindezekhez pedig hozzáadódik az instabil geopolitikai helyzet, amely amint látjuk, a globális piacok átrendezésében, a konfliktusok kirobbanásával hozhat még meglepetéseket, gazdasági sokkot, amit egyre nehezebb az államnak és nekünk, polgároknak is kivédeni.
Bízzunk abban, hogy közös összefogással, pénzügyi fegyelemmel (mint ahogy otthon is, ha kell, akkor alkalmazzuk ezt) sikerül átvészelni a kormány által beígért egy-két „ínséges” évet. Mert ha nem…
