ADHD-képzés marosvásárhelyi szakembereknek

A Bethlen Gábor Alap támogatásával

Az ADHD (hiperaktivitás és figyelemzavar) esetén alkalmazható legújabb terápiás lehetőségekkel ismerkedhettek meg a szakemberek azon a képzésen, amelyet március elején szervezett a marosvásárhelyi Srita Egyesület és a Bíbola Fejlesztő- és Képzőközpont a Bethlen Gábor Alap támogatásával. Az online képzést dr. Csiky Miklós gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter, a magyarországi Bethesda Gyermekkórház ADHD Ambulanciájának orvosa, a téma szakértője tartotta.

Vargancsik Iringó szociálpszichológus lapunknak elmondta, két évvel ezelőtt sor került Marosvásárhelyen egy ADHD tematikájú konferenciára, amely nyomán létrejött itt, a megyeközpontban egy ADHD munkacsoport, amelynek a tagjai tartják egymással a kapcsolatot, egyeztetnek arról, hogy egy-egy esetet hová irányítsanak, éppen milyen típusú fejlesztésre van szüksége az adott gyereknek. 

– Már akkor, a konferencián megbeszéltük dr. Csiky Miklós gyermekpszichiáterrel, hogy jó lenne hosszabb távon együttműködni, és ennek a hozadékaként március elején újabb továbbképzésre került sor, ahol a szakember elsősorban a terápiás lehetőségeket ismertette, ugyanis  folyamatosan új információk látnak napvilágot – fejtette ki a Bíbola Központ képviselője. A képzésen húsz segítő szakember vett részt, a munkacsoport tagjai, akik között van gyermekpszichiáter, pszichológus, szociális munkás, gyógypedagógus, pedagógus, azaz minden terület képviselve van, amely érintett az ADHD diagnosztizálásában, illetve kezelésében. 

A munkacsoport a Bíbola Fejlesztő- és Képzőközpont égisze alatt jött létre, együttműködve egyebek mellett a Srita Egyesülettel, a Kulcs Szociálpedagógusok Egyesületével, a Noé Pszihocenterrel, valamint a Gyulafehérvári Caritassal. A munkacsoportban több szervezet képviselői vannak jelen, például a Caritas szociális munkásai és gyógypedagógusai, akik felzárkóztató programokat szerveznek vidéken iskola utáni tevékenységek, egyéni fejlesztés formájában. A célcsoportba olyan gyerekek tartoznak, akik nem rendelkeznek olyan családi, illetve anyagi háttérrel, hogy szükség esetén fejlesztés céljából magánrendelésre tudják vinni őket. A Noé Pszihocenternél kimondottan ADHD kezelésére szakosodott szakemberek is dolgoznak, gyermekpszichiáter, pszichológus.

A képzésen dr. Csiky Miklós is hangsúlyozta, hogy mennyire fontos az ADHD kezelésében a különböző területeken dolgozó szakemberek együttműködése, ugyanis különböző életkorokban különféle nehézségekkel küszködnek az ezzel diagnosztizált gyerekek, fiatal felnőttek, és ezeknek a függvényében kell meghatározni, hogy milyen beavatkozásra van szükség.

Vargancsik Iringó rámutatott, a felismert és diagnosztizált ADHD-s esetek száma nő, ez azonban annak tudható be, hogy egyre több ismerettel rendelkeznek ebben a témában a szakemberek – és a gyerekekkel dolgozó pedagógusok is –, így könnyebben felismerik az erre utaló jeleket. Ennek köszönhetően idejében ki lehet szűrni, hogy mennyire súlyos formája áll fenn az adott gyereknél, szükség van-e gyógyszeres kezelésre, vagy elegendő például a viselkedésterápia.

Az ADHD szembeötlő jelei

Dr. Csiky Miklós, a téma szakértője szerint a hiperaktivitás és figyelemzavar (Attention Deficit and Hyperactivity Disorder) jellemzői a nagymértékű figyelmetlenség, nyugtalan és impulzív magatartás, illetve a pszichológiai fejlődés károsodása. A tünetegyüttes általában kora gyermekkorban jelentkezik, 5 éves kor előtt. Sok esetben már kétéves kor körül is észlelhetünk jellegzetes tüneteket, melyek többnyire a serdülőkor végéig, illetve az esetek kb. harmadában egész felnőttkorban fennmaradnak.

Az érintett gyerekeknél a tanulási és viselkedési nehézségek a legfeltűnőbbek. Egyenetlen, időnként kifejezetten jó, máskor csapnivaló az iskolai teljesítményük, szétszórtak, szertelenek, féktelenek, sokszor zűrzavaros a viselkedésük (idősebb korban az életvezetésük), érzelmi kitöréseik vannak, a gondok súlyosbodásával kezelhetetlenség, hangulati, illetve szorongásos zavarok, testi tünetek (fejfájás, hasfájás stb.) hívja fel a figyelmet a problémára.

Az ADHD egyik leglényegesebb vonása, hogy az érintettek sokszor igen magas színvonalon és akár elmélyülten is tudnak foglalkozni mindazzal, ami érdekes, kihívó, számukra új, azaz, ami pozitív érzésekhez, érzelmekhez kötődik, vagy azt vált ki belőlük. Jellemző példája ennek, hogy akár órákig is képes legózni egy olyan gyerek, aki egyébként az ebédet nem tudja végigülni az asztalnál.

Az ADHD két nagy tünetcsoport köré csoportosuló állapot, az egyik a hiperaktivitás, a másik pedig a figyelemzavar. Ennek különbözőek lehetnek a kombinációi, van aki nagyon hiperaktív, de nem figyelemzavaros, és van aki figyelemzavaros, de nem hiperaktív. Éppen ezért nagyon körültekintően kell eljárni, hogy mire irányuljon a kezelés.

Dr. Csiky Miklós szerint a hiperaktivitás tünetcsoportjának a jellemzői, hogy a gyermek gyakran babrál, mozog a keze-lába, ültében fészkelődik, folyton elhagyja a helyét az osztályban vagy más olyan helyzetekben, amikor ülve kellene maradnia, gyakran rohangál, ugrál, mászkál, amikor az nem helyénvaló, nehézséget jelent számára a nyugodt játék, akár önállóan, akár társakkal, folyton izeg-mozog, nyugtalan, sok esetben olyan, „mint akit felhúztak”, általában túl sokat beszél.

A figyelemzavar tünetcsoportja ismerhető fel, amikor a gyerek nem figyel eléggé a részletekre, gondatlanságból fakadó hibákat vét, gyakran nehézséget jelent számára a figyelem megtartása, úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá, nem követi az utasításokat vagy nem fejezi be a feladatait, nehézséget jelent neki a feladatok és tevékenységek megszervezése, elkerüli, hogy olyan feladatokban vegyen részt, amelyek tartós mentális erőfeszítést igényelnek, elveszti a tevékenységhez szükséges dolgokat, könnyen elvonják a figyelmét külső ingerek, illetve a napi tevékenységben gyakran feledékeny.

Mindemellett jellemző az ADHD-s gyerekre, hogy gyakran kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna, nehezére esik a várakozás, illetve sok esetben félbeszakít másokat például beszélgetés vagy játék során.

Mindkét csoportba tartozó személyeknek a fő gondja az, hogy nem tudnak úgy teljesíteni az iskolában, otthon, illetve életük más területein, mint azt az értelmi képességeik és egyéb adottságaik alapján az emberek elvárnák tőlük, és ezt valamilyen szinten ők maguk is megélik, és szenvednek tőle.

Vargancsik Iringó szerint normál körülmények között nincs azzal semmi baj, ha egy gyerek mozgékony, szeret szaladgálni, és például, ha olyan helyzet adódik, amikor végig kell nézni egy félórás bábelőadást, akkor ülve marad és csöndben figyeli. Ellenben ha neki azalatt is folyamatosan szaladgálnia kell a székek között, az már felkiáltójel lehet. Akkor merül fel az ADHD gyanúja, amikor őt magát és a környezetét is zavarja a viselkedése.

A terápia mellett a környezet érzékenyítése elengedhetetlen

Az ADHD modern kezelésére multidiszciplináris terápiát alkalmaznak, a gyermek egyéni jellegzetességeit figyelembe véve több részből, egyszerre több megközelítésből építik fel a kezelési protokollt. A terápiát megelőzi és sikerességének alapfeltétele a gyermek közvetlen környezetében élő egyének: a szülők, a testvérek, a rokonság és a tanárok megfelelő pszichoedukációja.

A komplex gyermekpszichiátriai kezelés egyik kardinális pontja a gyógyszeres kezelés, ezenkívül kiemelt jelentőséggel bír a kísérő-támogató pszichoterápia, a viselkedésterápia, valamint a csoportos szülői, tanári tréningek alkalmazása, amelyek segítenek a gyerek környezetében élőknek megérteni, hogy az miért viselkedik úgy, ahogy, illetve rávezetik arra, hogy miként segíthetik őt abban, hogy jobb legyen az életminősége.

Külön jelentősége van a rendszeres testmozgásnak, a szabadban való tartózkodásnak, az esetek egy részében az étrendnek is.

A Bíbola Fejlesztő- és Képzőközpont két alkalommal szervezett intervíziót pedagógusoknak ADHD témában, illetve a KÉP Erasmus+ projekt keretében érzékenyítő képzést, és mindkét programot nagy érdeklődés övezte. Az igény az effajta beszélgetések, képzések iránt általában úgy születik, hogy van a pedagógus osztályában egy speciális nevelési igényű gyerek, és szeretné tudni, hogyan kezelje a helyzetet, szeretné megbeszélni a számára kihívást jelentő esetet más kollégákkal, külső szakemberekkel, a jó megoldások megtalálása érdekében.