Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2026-07-24 08:00:00
*Fotó: Auguste Renoir: Alakok a parton (1890)
Felemelvén lángzó mécsesem,
A sötétséget magam mellől elbocsátom
S mindaddig állok így fenségesen,
Amíg a gyáva árnyakat a falba lépni látom,
Ám akkor indulok levetni köntösöm,
Nyugodni int az éji óra már,
Virágaim, kik nem szólnak, megöntözöm
S körülpillantok aztán: nincs-e még, ki vár:
Olyan, ki elvárná, hogy jó legyek?
De nincs, de nincs, hisz oly magam vagyok
A fájó éjszakában, mint a csillagok.
S hiába ontanám akár a legszebbik tüzem…
S ilyenkor arra gondolok:
Hogy mégis jó a csend, legyünk csak csendesen…
S mi voltam én? Maradjon mindenkor titok,
Ne tudja senki sem.
1967. július 24-én, 59 éve hunyt el a Kossuth- és háromszoros Baumgarten-díjas író, költő, drámaíró, esztéta, a magyar szabadvers megteremtője. 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjai közé választotta. Született 1888. július 17-én, Budapesten.