Még kolozsvári egyetemistaként írta ezt a Szonettet, 1907-ben, 115 éve Áprily Lajos.
Hangulatát ízlelgetve indulok e heti, ma inkább tudománytörténeti sétámra, kedves Olvasóm. Egy rég élt természettudóst idézek, s a nemrég odaítélt biológiai Nobel-díj történetét járom körül. Ha időd engedi, tarts velem!
209 éve, 1813. október 14-én született a magyar természettudományos szaknyelv egyik megteremtője, Török József természettudós. Pesten szerzett diplomát, majd Berlinben, Párizsban és Bécsben képezte tovább magát. 1848–49-ben a honvédkórház főorvosa volt. A kiegyezés után Bugát Pál munkatársaként a Természettudományi Szóhalmazba gyűjtötték össze az orvosi és természettudományi műszavakat, a vegytani kifejezéseket, magyarázatokkal is ellátva. Értekezett a magyar gyógyvizekről és fürdőkről, s elsőként írt összefoglaló művet a Magyarországon lehullott meteoritokról (Természettudományi Közlöny, 1882). Az 1857-ben Kabán lehullott szén-meteoritból elsőként mutatta ki a szerves vegyületeket.
A táncoló sugár mosolygó hervadáson reszket
Tíz napja, október 3-án hozták nyilvánosságra az idei élettani és orvostudományi Nobel-díjas nevét.
Nobel végrendeletében szerepel, hogy vagyonának kamatait „azok között osszák ki díjként, akik a megelőző évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek”.
Az idén is sokan esélyesnek tartották az orvosi Nobel-díjra Karikó Katalint és Drew Weissmannt, az mRNS-alapú oltóanyagok technológiájának szabadalmaztatóit, ami a Covid-pandémia megfékezésében szerepet játszó vakcinákon túl több légúti fertőzés, a malária és egyes ráktípusok elleni küzdelemben is áttörést hozott. A statisztikai alapú Nobel-jóslatok szerint kiemelt esélye volt Karikóéknak, ugyanis a Nobel-díjasok sikerét előrejelző hat legfontosabb díj közül már ötöt megkaptak.
A Svéd Királyi Akadémia döntnökei azonban másként gondolták.
A Yale Egyetem orvosi karának biológusa, Jason Sheltzer így reagált a hírre: „Nem az a kérdés, hogy megkapják-e a díjat, hanem az, hogy mikor.”
Szeged díszpolgára pedig így fogadta a bizottság idei döntését: „…mára rendkívül szerteágazó a tudományos kutatás, nagyon sokféle eredmény születik, nehéz azt eldönteni, hogy melyik a fontosabb… Én csak arra koncentrálok, amin tudok változtatni, amire van hatásom.” Arra a kérdésre pedig, hogy „Miért tépázódott meg a tudomány becsülete a Covid alatt?”, ezt válaszolta: „Nem fogalmazták meg világosan, hogy a pandémia egyes szakaszaiban mit tudtunk és mit nem tudtunk a vírusról, s ennek alapján milyen intézkedésre lett volna szükség az egyik, majd a következő szakaszban… Ha őszintén fogalmaztak volna, hogy épp milyen ismeretekkel rendelkeznek a kutatók, akkor az emberek elhitték volna, hogy a tudománynak idő kell a kutatásra, a megismerésre.”
A győztes idén Svante Pääbo lett, akinek a kihalt hominidák genomjával és az emberi evolúcióval kapcsolatos felfedezéseiért ítélték oda a díjat.
Családnevét édesanyjától, Karin Pääbo észt kémikustól örökölte. Apja Sune Bergström biokémikus, az orvosi Nobel-díj 1982-es díjazottja: ő megosztva részesült az elismerésben a prosztaglandinok izolálásáért és szerkezetük felderítéséért.
Svante Pääbo doktori disszertációját – az adenovírusok és az immunrendszer kapcsolatáról – 1986-ban védte meg az Uppsalai Egyetemen, majd a Zürichben, a kaliforniai Berkeley-n, 1990-től a Müncheni Egyetemen dolgozott. 1999-ben Lipcsében megalapította a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetet, ahol jelenleg is dolgozik.
Az archeogenetika, illetve a paleogenetika tudományának egyik legnagyobb úttörő kutatója. Egyiptomi múmiákkal kezdte. Lenyűgözte a lehetőség, hogy modern genetikai módszereket alkalmazzon a Neander-völgyiek DNS-ének tanulmányozására is. Azonban ahogy múlik a geológiai idő, a halott anyagban a DNS rövid darabokra bomlik. Több ezer év elteltével a DNS-ből már csak apró töredékek maradnak, azok is szennyezettek. Ezért kezdetben a mitokondriális DNS-t vizsgálta, ami ugyan kicsi, s a genetikai információ töredékét tartalmazza, de több ezer példányban van jelen minden sejtben. A szekvenálással lehetetlennek tűnő dolgot ért el: 1997-ben sikerült első ízben megfejtenie egy 40.000 éves csontdarabból származó mitokondriális DNS-régiót. S bizonyította, hogy ezen kihalt emberek géneket adtak át fajunknak, miután elődeink mintegy 70.000 éve kivándoroltak Afrikából.
A korabeli emberekkel és csimpánzokkal való összehasonlítás azt mutatta, hogy a Neander-völgyiek genetikailag különböznek ezektől. A Neander-völgyi ember teljes genomjának feltérképezését 2009-ben fejezte be. Az összehasonlító elemzések kimutatták, hogy a Neander-völgyiek és a Homo sapiens (értelmes ember) közös őse körülbelül 800 000 évvel ezelőtt élt, de a Neander-völgyiek és a Homo sapiens évezredeken át tartó együttélésük során kereszteződtek is egymással.
2008-ban Szibéria déli részén, a Gyenyiszova-barlangban 40.000 éves ujjcsonttöredéket fedeztek fel. A csont kivételesen jól megőrzött DNS-t tartalmazott. Az eredmények szenzációt keltettek: felfedeztek egy korábban ismeretlen emberfajt. Ma már tudjuk, hogy az Afrikán kívülről származó emberek genetikai háttere 1-2%-ban Neander-völgyi, az ázsiai és délkelet-ázsiai népesség emellett 1-6%-nyi gyenyiszovai DNS-t is hordoz. Igazolták, hogy a gyenyiszovai ember és a Homo sapiens között is történt génáramlás. Ezt a kapcsolatot először Melanéziában és Délkelet-Ázsiában mutatták ki, ahol az emberek génjeinek akár 6%-a is gyenyiszovai lehet. E felfedezéseknek köszönhetően tudjuk, hogy abban az időben, amikor a Homo sapiens kivándorolt Afrikából, legalább két (azóta kihalt) emberfaj élt Eurázsiában. A Neander-völgyiek Eurázsia nyugati részén éltek, míg a gyenyiszovaiak a kontinens keleti részeit népesítették be. A kutatások bizonyították, hogy a Homo sapiens körülbelül 300.000 évvel ezelőtt jelent meg először Afrikában, míg legközelebbi ismert rokonaink, a Neander-völgyiek, Afrikán kívül fejlődtek ki. Utóbbiak körülbelül 400.000 évtől 30.000 évvel ezelőttig népesítették be Európát és Nyugat-Ázsiát.
Kezd magyarázatot nyerni, hogy genetikai értelemben mi tesz minket emberré. A kihalt rokonainktól származó archaikus génszekvenciák máig befolyásolják életünket. Például az EPAS1 gén gyenyiszovai változata előnyt jelent a túlélés szempontjából nagy magasságban, ezért gyakori a mai tibetiek körében. Pääbo és csapata 2020-ban bekapcsolódott a koronavírus kutatásába: azt elemezte, hogy a Neander-völgyi örökség milyen hatással van a Covid–19-re adott immunválaszokra.
A Covid-pandémia is lassan járvánnyá szelídülni látszik így október közepére.
Október – Áprily Lajos jó fél évszázaddal később, 1966-ban, majd egy évvel örök őszidejébe költözése előtt e hónapról vall – utoljára:
Gyönyörűséges őszidő,
szőlőlevelet szőkítő!
Szellőben leng a szőke raj –
a hold talán kénport szitált? –,
olyan, mint mai női haj,
mely kénsárgára oxidált.
Érezni vélem az utolsó sor – Áprilynál ritka – finom, békés szarkazmusát.
Ezzel búcsúzva mára, maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2022-ben, október idusán
Szellőben leng a szőke raj – a hold talán kénport szitált
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
