Ki hinné manapság, hogy Veress Gerzson a Brassói Lapokban megjelent Őszi majális című verse valamikor 1990 előtt azért született, hogy rejtve ugyan, de emlékeztessen az aradi tizenháromra. Akkoriban az effajta szövegek áthallásossága borzongatóan szép emlékeket szült.
„Még zeng a zöld de immár foldozódik”
1976-ban, amikor még szinte kezdő tanárként Szőkefalván „boldogítottam” a diákjaimat, egy ilyen szép őszi napon, a mezőgazdasági munkának betudható répaásás után, a határból hazafele jövet a két Jenei fiú – ma már ők is jó ötvenesek – félrehívott, s megkérdezte, hogy tudom-e az aradi tizenhárom balladáját, mert ők bizony elénekelnék nekem. S lett: ott a pócsfalvi mezőn, október első hetében. Aztán azt is elárulták, hogy ők bizony ezt Szászcsáváson hallották s tanulták meg. De ne mondjam el senkinek…
Mert bizony a csávásiak alaposan ráfáztak nem sokkal később, hogy tiltott dalokat is énekeltek. (Ők énekelték fel Ádám Erzsébet A nap árnyéka Bethlen Gábort idéző Electrecord-bakelitjére a középkori többszólamú dallamokat. A lemez anyagát Móricz Zsigmond művei alapján a férj, Hajdú Győző írta-szerkesztette. Nos, amikor a felvételek után bemutatni merték csak a lemezkészítő párnak, hogy még mit szoktak énekelni – a Lévai József versére írt műballadát: Jaj, de búsan süt az őszi nap sugára, a Székely himnusz –, az Igaz Szó főszerkesztője a szekuritátén jelentette fel őket. Szegény Dézsi Ferencéket – ő volt akkor a kórus karnagya mint csávási énektanár – a megyeszékhelyre „invitálták” „elbeszélgetni”. A kombinát csávási származású magyar szekus tisztje kellett közbelépjen – örök tisztelet ezért neki –, hogy nagyobb bosszú ne sújtsa őket.) Október kezdetén, a vénasszonyok nyara derűjében eszembe jut mindig a pócsfalvi határ Kis-Küküllő-partja, ahol megtiszteltek akkori tanítványaim bizalmukkal.
A Veress-vers maga rejtőzködően, szerelmi vallomással fejeződik be:
...Kettesben kedves fordított tavaszban
Október bohó-bús majálisán
Pörgünk-forgunk a sűrűlt áradatban
Visszamájusodunk alkonyán
Mint ahogy ez a kis akácfa is, aki (!) még bontja másodvirágzó fürtjét.
„Október bohó-bús majálisán pörgünk-forgunk a sűrűlt áradatban”
Nincs évtizede sem, hogy 2014. október 8-án, 93 éves korában elhunyt a különösen szép és érdekes élettörténetű Ponori Thewrewk Aurél csillagász, csillagászattörténész. Jómagam az Élet és Tudomány hasábjairól ismertem, s volt alkalmam egyszer egy előadását meghallgatni (már legnagyobb unokámmal) a Budapesti Planetáriumban.
A Ponori Thewrewk család története a XV. századig, Hunyadi Jánosig vezethető vissza. A család Erdélyből, a Hunyad vármegyei Ponorról származik. A kisnemesi család olyan neves tagokat mondhat magáénak, mint Ponori Thewrewk József író, régiséggyűjtő, az 1531-ben keletkezett Thewrewk-kódex felfedezője, aki Kazinczy Ferenccel működött együtt a nyelvújítás idején. Vagy mint Ponori Thewrewk Aurél antropológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Második családnevüket, a Thewrewköt Ponori Péternek köszönhetik, aki törökországi raboskodása után sem hagyta el a török viseletet, és feleségül is török nőt vett el. Így ragadt rá a török név, s mivel ebben az időben még nem használták az ékezetes betűket, ezért thewrewknek írták.
Ponori Thewrewk Aurél érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika szakon tanult tovább. Érdeklődése rendkívül szerteágazó volt, a csillagászaton kívül foglalkozott antropológiai, egyiptológiai és keleti nyelvekkel is, 1943-tól pedig lexikonszerkesztéssel. Több lexikon – például az Encyclopaedia Hungarica (Kanada, Calgary, 1992–1998) – szerkesztésében vett részt. Tanári oklevelét 1944 szeptemberében, néhány héttel katonai behívója megérkezése előtt kapta meg. Hosszú katonafogság után az 1947-ben megnyílt TIT Uránia Bemutató Csillagvizsgálóban kezdett dolgozni. 1951-ben az első Magyar Csillagászati Egyesület alelnöke lett, 1959-ig, amikor az egyesületet politikai okok miatt feloszlatták. 1960. november 7-én legérdekesebb „észlelőhelyéről”, egy hangsebességet túllépő repülőgép fedélzetéről – elsőnek a csillagászattörténelemben – figyelte meg a Merkúr-átvonulást a Nap előtt. 1962-től szerkesztette a hírneves Mi Világunk című ismeretterjesztő könyvsorozatot. 1963-ban a TIT Uránia Csillagvizsgáló igazgatóhelyettese lett, számos szakcikket publikált, akkor ismertette elgondolását a holdkráterek kialakulási lehetőségeiről. Első könyvét a Gondolat Könyvkiadó jelentette meg 1965-ben, Bibliai csodák címen. Erősen foglalkoztatták a vallásos és a természettudományos világnézet közötti ellentét kérdései is. Erre vonatkozó írásai – a Hit a hitetlenségben, a Dialógus – kéziratban maradtak. 1975-ben, Kulin György nyugdíjba vonulása után a TIT Uránia Bemutató Csillagvizsgáló igazgatója lett. 1977 augusztusában a Budapesti Planetárium igazgatójává választották. Az intézmény vezetésével vált világhírűvé. 1988. április–májusban a négy hétig tartó egyiptomi csillagászattörténeti expedíció szakmai programjának kidolgozója volt. Az expedíció célja az Alexandriában élt görög Eratoszthenész Kr. e. III. században végrehajtott földkerületmérésének megismétlése. Erre a célra elkészítette azokat a napmagasságmérő eszközöket, amelyekhez hasonlót az ókorban használhattak. A helymeghatározásokat az expedíció az akkori korszerű, mesterséges holdakkal való összeköttetés segítségével ellenőrizte, s bizonyította az ókori csillagász zsenialitását. Még életében a 2000-ben fölfedezett 45300 Thewrewk kisbolygót róla nevezték el.
Október 12-én, 1775-ben született Mindszenten Bene Ferenc, a himlőoltás magyarországi bevezetője, 1840–1848 között a pesti egyetem orvosi karának igazgatója. Legjelentősebb kezdeményezése a himlő elleni oltás bevezetése Magyarországon. 1800-ban a tudományegyetem 1000 példányban adta ki A himlő veszedelme ellen való oltás című könyvét ingyenes szétosztásra a megyei orvosok, sebészek és iskolák számára. Maga Bene Ferenc 1801. augusztus 27-én kezdte meg Pesten a himlőoltás beadását. 1808–1816 között Pest város főorvosa és a Szent Rókus Kórház igazgatója volt. Itt az elsők között szervezte meg a kórházi ápolók rendszeres képzését. 1841-ben egyik alapítója volt a magyar orvos- és természettudományok művelőinek éves találkozási és tanácskozási lehetőséget adó magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek, s megalapítója a Magyar Természetvizsgálók Társaságának. Fő műve, az Elementa medicinae practicae 1833-tól öt kötetben jelent meg; az utolsó kötetet már fiával, ifj. Bene Ferenccel írta.
Ma már a fekete himlő elleni oltást nem adják be Európában, a negyvenesektől a végtelenség felé korúak azonban még karjukon viselik az oltás helyét, mementóként – remélem – egy korból, amikor egy kór még halálosan komoly fenyegetése volt az egész emberiségnek.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2022-ben, 63 évvel azután, hogy 1959. október 7-én a Luna–3 űrszonda elkészítette az első fényképeket a Hold túlsó, kráterekkel bőven teleszórt, a Földről láthatatlan oldaláról
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
