2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

a mogyoróbokrok között

szél jár az ágat égnek hajtja

tetszelegve forog-pörög

mutatja magát a barka

ó édes hímnemű hiúság

csak játék gyöngéd és kacér

tavaszt ígérő zsenge húsát

simogatja az enyhe szél


Virágos fát még nem is biztos, hogy találunk, de napszálltakor megpillanthatjuk már március 10. után az állatövi fény derengő, ferde fénykúpját a nyugati ég alján. Felhőtlen, száraz égen egészen a Fiastyúkig követni tudjuk, fátyla akár a kissé még távolabb villódzó Marsig is elnyúlhat. A jelenség napnyugta után 1,5-2 órával a legszebb, egészen a nap-éj egyenlőségig megfelelőek lesznek hozzá a fényviszonyok.

Ám Imre Flóra A mogyoróbokrok között című verse is figyelmeztet:


de február ez még nagyon

ki tudja mi vár a rügyekre

a versindító alkalommal

ha vezeti is ki tudja merre

ó jaj hová lesz majd hova

ártatlan friss nárcizmusa


Március 10. Nem ártatlan, nem nárcizmus, csak friss ünnepünk: a székely szabadság napja, a Székely Nemzeti Tanács 2012. január 6-i határozata alapján a székelység összetartozásának napja. 1854-ben ezen a napon végezték ki a Postaréten Bágyi Török János kollégiumi tanárt, Martonosi Gálffy Mihály ügyvédet és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokost, akik a Makk-féle összeesküvés vezérei voltak. A hat méter magas, porosz gránitból készült Székely vértanúk emlékműve északi alapkövén fekvő, nyíltól sebzett oroszlán mellső lábai közötti zászló alatt két keresztezett kardon a magyar címer. Jókai Mór obeliszkre vésett emléksorai nyomdafestéket először a Vasárnapi Újság 1875. augusztus 1-i számában láttak:


Szent hely ez, oh vándor! egy nemzet tette e jelt itt

Leghűbb gyermekei végzetei sírja fölé.

Élni szabadságban, vagy azért meghalni merészen:

Ezt hitték; vallák s haltak érette híven.

Törvényes, szabad és független nemzeti állás

Intő szobra legyen, honfi, e drága jel itt!


Ezen a napon több csonka-magyarországi városban szolidaritási megmozdulást szerveznek, a legnagyobbat a budapesti Hősök terén.

Március 10-én, 1916-ban lépett át a halhatatlanságba gróf Teleki Samu felfedező, a Kilimandzsáró meghódítója, országgyűlési képviselő, a Rudolf- és a Stefánia-tavak felfedezője.

Március 12. Gergely napja. Nagy Szent Gergely pápa Kr. u. 604-ben e napon halt meg. A  gergelyezés IV. Gergely pápa (827–844) intézkedésére terjedt el, aki ezzel elődjét az iskolák, diákok egyik védőszentjének állította. Az ünnep egyúttal a diákok tavaszi félévének kezdete is volt, amikor új társakat toboroztak. E nap egyben a mezőgazdasági munka egyik kezdő időpontja is.


Gergely-napi szél

Szent György napig él.

József kezessége 

Jó év kedvessége.

Fehér nagycsütörtök

Indán sül meg a tök.

Márciusi por fűnek jó,

Neki fáj márciusi hó.

Tetszelegve forog-pörög, mutatja magát a barka

Március 12-én, 1883-ban született Jávorka Sándor, a florisztikai és növényföldrajzi kutatások kimagasló jelentőségű alakja. A Kárpát-medencei flóra teljességre törő, átfogó feltérképezése és leírása 1924–25-ben jelent meg A magyar flóra című monográfiában. Kiegészítése az 1934-ig megjelent A magyar flóra képekben című flóraalbum, amely Csapody Vera közel négyezer növényillusztrációját is tartalmazta. Az európai botanika történetében egyedülálló vállalkozásnak számító mű bővített kiadásban 1975-ben és 1991-ben újra megjelent, 1975-ben angolul, 1979-ben németül is kiadták. Ezeket a nagyszabású munkákat az 1940-es évektől további florisztikai munkái követték, amelyeknek tudományos értékük mellett gyakorlati hasznuk is kimagasló volt: a növényvilág egyes rendszertani csoportjait vagy növénytársulásait áttekintő, többnyire Csapody Vera növényakvarelljeivel illusztrált képes albumok közérthetőségüknek köszönhetően a természetjárók hasznos terepi kézikönyvei, növényhatározói lettek. Ezeket még ma is haszonnal forgatják a természet szerelmesei, s nemcsak magyarul, a Kárpát-medencében a Jávorka–Csapody-féle növényhatározók más nyelveken is megjelentek. (Románul nem…) Tudománytörténészi munkája elsősorban Kitaibel Pál munkásságára irányult, 1926 és 1945 között rendezte a nagy előd növénytári hagyatékát, herbáriumait, behatóan tanulmányozta életét és életművét, aminek lezárásaként 1957-ben jelent meg Kitaibel-monográfiája. Részt vett a Botanikai Közlemények szerkesztési munkálataiban, 1954-től főszerkesztője volt az Acta Botanica szakfolyóiratnak, 1959-től pedig alapító szerkesztője a Magyarország Kultúrflórája című kiadványsorozatnak. Az Angliában gondozott és megjelent Flora Europae sorozat egyik magyarországi munkatársa volt. A Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában külön emlékszobát alakítottak ki Jávorka Sándor és állandó munkatársa, Csapody Vera életművének bemutatására. Mintegy negyven virágtalan és virágos növényt neveztek el róla, legutóbb a Borhidi Attila és Járainé Komlódi Magda által az 1990-es években leírt, Kubában honos buzérnemzetség kapta a Javorkaea elnevezést. Tatán szakoktatási intézet, a Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola viseli a nevét. 2017-ben emlékére mellszobrot avattak Debrecenben, a Kós Károly Művészeti Szakgimnázium és Kollégiumhoz tartozó Diószegi Sámuel Botanikus Kertben.  Juha Richárd szobrászművész egy feketére pácolt, a növényrendszertani elágazásokat jelképező fatörzsre (magyar világfára?) helyezte el alkotását.

Juhász Gyula, a magyarság sorsa ihletett krónikásának Dalával érkezünk március közepére ebben a cseppet sem békés világviharban:


Szabad legyen még ezt dúdolni halkan,

Csöndes panaszt, zúgó világviharban,

A Tisza partján nézni mély vizekre

És a vizekre hajló fellegekre.


Mint monitor mellett az árva bárka,

Olyan magányos szívem szomorúsága.

A bárka zöld volt, mint a jó reménység,

Most szürke, mint a vénség és a kétség.


Tavaszi szél száll, rügy bimbója pattan,

Valami kászálódik e tavaszban,

Ilyenkor sírnak gyantát fiatal fák,

Ilyenkor fáj az elmúlt fiatalság!


Március 14-én, 1910-ben látta meg a napvilágot Kőhalmon László Gyula, a kettős honfoglalás atyja. Elméletét alapvetően régészeti kutatásokra alapozta. Bizonyította, hogy a kijevi orosz (!) őskrónika kétféle ugriról beszél, a fehérről és a feketéről, akik nem egy időben foglalták el a Kárpát-medencét. Utánajárt, hogy az eredetileg latin nyelvű Tárih-i Üngürüsz krónikában is – amelyet Mahmud Terdzsümán, I. Szulejmán szultán bécsi zsidó családból származó tolmácsa, diplomatája saját állítása szerint 1543-ban, Székesfehérvár királyi könyvtárának kifosztásakor szerzett meg, majd fordított le oszmán–török nyelvre – Hunorról (onogur) és magyarról mint két testvérről esik szó. Az avar uralkodók a hunoktól származtatták magukat, ugyanúgy, mint az Árpád-házi királyok. Munkái művészkeze nyomán sajátos képszerűséget kapnak, így a Hunor és Magyar nyomában című valóságos népkönyvvé vált, akárcsak az 50 rajz a honfoglalókról című. A történész igazát éppen most kezdi igazolni a 2019-ben létrehozott Magyarságkutató Intézet, amely interdiszciplináris – a nyelvészeti, történelmi és néprajzi mellett etnogenetikai – kutatásokat végez a magyarság múltjával, történelmével, nyelvével, hagyományaival, kultúrájával és eredetével kapcsolatosan. (Az intézmény vezetését március 13-tól Kásler Miklós veszi át. Az ő érdeme – a többi között – annak genetikai bizonyítása, hogy „...az Árpád-ház tagjai egészen biztosan eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek.”) László Gyula számos tanulmánya az erdélyi népdalok, népszokások, mesék jelképeit magyarázza, bemutatja régi korok szerszámait és használati tárgyait, a lovas népek hiedelemvilágát, s számos nemzeti kegytárgyról – Lehel kürtjétől, Szent István kardjától a Petőfi-mondaképződésekig – minden nosztalgia és múltba feledkezés nélkül helyreállítja a valóságos képet.

A múlt nem azonos azzal, ami megmaradt belőle – idézem őt.

Ezzel a gondolattal kopogtatunk március idusán.


Futó, tűnő víz, feledékeny,

mit a mohó föld feliszik,

időzz a tenyeremben nékem,

emlékezz, várj kicsit.


Fényes-gyors szeretet s közöny te,

úgy vágtatsz, hogy már itt se vagy,

sok reszketés és indulás között te

reszkess, remegj, maradj.


Rainer Maria Rilke Víz című verse nekem éppen erről (is) beszél. Éltető elemünkre, a vízre úgy van szükségünk itt, a Kárpát-medencében (is), hogy az ne legyen gátak által megszabottan csak egyik vagy másik vidék kincse.

Március fénye, „reszkess, remegj, maradj” – veszem kölcsön a biztató sort Kosztolányi Dezső zseniális fordításában.

Maradok  kiváló tisztelettel.


Kelt 2023-ban, a székely szabadság napján

Székely szabadság napja a Hősök terén

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató