A természet kalendáriuma (DCLXXII)

A rómaiak június elején ünnepelték Cardát, akit Ovidius Janus párjának s az ajtósarok (latin cardo) megszemélyesítőjének tart.

Június az év ajtósarka, a változás hónapja.

1972-ben június 5-én nyílt meg Stockholmban az ENSZ Ember és bioszféra környezetvédelmi világkonferenciája. Nyilatkozatában olvasható: Az embernek alapvetően joga van a szabadsághoz, egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetőséget. A konferencia ezt a napot határozatában nemzetközi környezetvédelmi világnappá nyilvánította.

Június eleji táj – végtelen Akvarell.

Belebámulok a nagy akvarellbe,

amit körém fest a hajósi nyár.

Nem vagyok szegény, amíg telik versre,

és élek, amíg kísért a halál.

A horizont partja már árveszélyes:

ránk ömölhet a kristályvizű ég,

de lesz-e mentőövünk a művészet,

ha fuldokolni kezd a messzeség?

Ha lelket süketít az ég zúgása,

nyájakat uszít egymásra a szél,

mondd, hallszik-e a fények áriája,

ha a kézfogás rímekről regél,

s történelmünk komor freskói ellen

világít-e a nyár az akvarellben?

Gál Éva Emese kérdésével indulok én is a nyár elébe, de rögtön belebotlom Medárdba.

Ha Medárdkor esik,

Negyven napig esik.

Az idén a bőséges esőzés jóval megelőzte Medárdust, s nagy károkat okozott – elég a parajdi sóbánya fuldoklására gondolnunk.

Nyár füstölög a hegyeken,

vak szivárvánnyal játszik,

szétrongyolja a fellegek

felborzolt bokrétáit.

El-elidőz a bükkösön

az avar-szülte pára,

s oly áhítattal gomolyog,

mintha mennyekbe szállna,

de sosem juthat mennyekig,

felleg-arc ripacs-gödre

hántolja el, s valahol

majd visszasírja a földre.

Szilveszter András Zápor után verse – az Utunkban jelent meg még 1978-ban – éppen erről szól: az állandóan földre visszakívánkozó vízről.

Június 8-án a 40 napos esőzéshez szerte Európában időjárási regulák fűződnek – évszázados megfigyelések eredményei.

A monda szerint egy pajkos táncoló társaság nem hallgatott a szent püspök jámbor szavára, mire Medárd imádságára azt negyven napos eső mosta el őket.

Medárd-naptól Oroszlán haváig 44-45 nap, másfél holdhónap telik el, s ebbe az időbe beleesik az egész Rák hava. A Rák a csillaghit szerint is „nedves” hónap, állatövi jegyének a víz az eleme, védnöke, a Hold pedig az esőzések, áradások planétaura – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában.

Júniusi sár koldusbotot nyomhat a gazda kezébe

– tartja a mondás. Az idén Pünkösd éppen Medárdra esik.

Pünkösd napi esésre,

Ne várj áldást a vetésre.

Csak reményünk van, hogy idén eső nélkül telik el.

Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje! – Balassi Bálinttal kívánjunk mi is szép időt e napra.

Amikor Pünkösd napja eljött, Jézus ígérete szerint „megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken” – írja a Biblia. Ez az a pillanat, amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok szétrajzásával a keresztény vallás világhódító útjára indult.

Jövel Szentlélek Úr Isten, töltsd bé szíveinket éppen…

Pünkösd vasárnapját már az ősegyház is a Szentlélek eljövetelének emlékezetére ünnepelte meg.

Hajlongva, szaporán szivattyúzza a hű

földből a kankalin, ládd! a szomjazott reményt –

Ó, pünkösdi ünnep, földből mennybeszálló! – mint friss vizű kútra

hajlok e virágra, kortyolnám vigaszát(...)

– idézem Illyés Gyula Pünkösdi énekét, 1929-ből, a Nyugatból.

Kortynyi vigasz.

Amikor a római birodalom romjain Európa kereszténnyé lett, új népei kialakították életformájukat, az egyház az ősi hagyományokat igyekezett keresztény tartalommal megtölteni. Így kapcsolódott a tavaszünnep szokásköre pünkösd ünnepéhez – írja Bogdán István a Régi magyar mulatságokban.

Pünkösd a moldvai csángóknál román jövevényszóval ruszáli. Minden népnél megtalálható valamilyen formában a tavasz megünneplése, elővarázsolása. (...)legjellegzetesebb talán a pünkösdi király és pünkösdi királyné választása, akik a tavasz eljövetelét, a termést, szaporodást akarják titokzatos, részben már értelmükvesztett szertartásokkal biztosítani. – így okít Bálint Sándor a Karácsony, húsvét, pünkösd című művében.

Már a XVI. században pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat. (...)A XVI–XIX. századi adatok legtöbbször a verseny keretében választott pünkösdi királyról szólnak. A XVI. századi észak-magyarországi zsinati határozatok többször is megtiltják, hogy régi szokás szerint királyt válasszanak, táncoljanak pünkösd napján – írja Dömötör Tekla a Magyar népszokásokban.

Verseny eredményeként – lóvágta s a fékezhetetlen bika betörése – válik pünkösdi királlyá Kis Mihály is Jókai Mór Egy magyar nábobjában.

Pünkösd keddje – idén június 9. – szintén a vízről szól. 1992 óta megtartott Óceánok Világnapja is – szándéka szerint – segít abban, hogy megtaláljuk a módját, hogy mindennapi életünk során is óvjuk a világtengert. Bolygónk több mint 70%-át tengervíz borítja. A globális felmelegedéssel, ahogy a Föld melegszik, egyre nagyobb veszélybe kerül a tengerek élővilága is, hacsak nem tudjuk lassítani a káros folyamatokat, például a környezetszennyezés visszaszorításával.

Margit-napi esőcseppek,

Negyven napig elperegnek.

A Margit-napi, június 10-i esőt is, lám, még mindig féli a parasztember.

E napon, 1930-ban született Csíkszentkirályon Kristó András geológus, földrajzi szakíró. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem földrajz-geológia szakán szerzett tanári oklevelet 1953-ban. Az egyetemi évek alatt Balogh Ernő, Török Zoltán, Tulogdy János és Treiber János irányításával bőséges adatokat gyűjtött A Kelemen-havasok Neagra- és Haita-völgyeinek geológiai viszonyairól című diplomadolgozatához: Tanár, iskolaigazgató, majd már nyugdíjasként, 1990 után a Csíkszeredában működő Gödöllői Agrártudományi Egyetem kihelyezett tagozatának oktatója volt. Geológusként a Nagyhagymás-Gyilkos-tó hegyvonulat és a Csíki-medencék geomorfológiájának és hidrológiájának volt kitűnő szakértője. A Csíki- és Kászoni medencék környékén, a Hargitán, a Vargyas mentén végzett kutatómunkát. Első szaktanulmánya a sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum Évkönyvében jelent meg 1955-ben. Közleményeiből kiemelkedik az 1978-ban Acta Musei Porolissensis hasábjain megjelent tanulmánya a gyergyószárhegyi Lázár-kastély építőköveinek földtani vonatkozásairól, a Bukarestben 1978-ban megjelent, Kisgyörgy Zoltánnal közösen írt 

Románia ásványvizei és a Románia folyóteraszai című dolgozata, amely a Földrajzi Közleményekben jelent meg 1985-ben. A Magyar Földrajzi Társaság 1995. július 1-jén posztumusz tiszteleti taggá választotta, a csíktusnádi Borvízmúzeumban emlékszoba őrzi munkássága lenyomatát. A csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban 2005-ben emlékét őrző márványtáblát avattak.

A rómaiak június 11-én ülték a Matralia ünnepet, Mater Matuta (Reggeli Anya) tiszteletére. Mater Matutát a görög Leukotheával (Fehér Istennővel) azonosították, akit Inónak is hívtak. Inó  Juno mása: míg Inó dajkaistennő, Juno a gyermekáldás és házasélet úrnője volt.

Június 11-én, 1989-ben költözött az égi Riszeg-tetőre Gergely János botanikus, természettudományi szakíró. A Bolyai Tudományegyetemen szerzett biológia–földrajz szakos tanári oklevelet 1954-ben. Előbb a Bolyai Tudományegyetem gyakornoka, 1957 után az egyetemi Botanikus Kert tudományos főmunkatársa, 1978-tól egyetemi előadó. Doktori dolgozatát a Bedellő és Maros közötti térség növényzetéről 1984-ben Bukarestben védte meg. A növénytársulástan és a növényrendszertan körébe vágó dolgozatai román nyelven jelentek meg. Főszerkesztő-helyettese a Contribuţii Botanice c. folyóiratnak, a Schedae ad „floram Romaniae Exsiccatam” c. időszaki kiadványnak, a Botanikus Kert magkatalógusának és az egyetem herbáriumának, melyet több ezer lappal gazdagított. Ismeretterjesztő előadásait magyar és román nyelven a kolozsvári rádió, cikkeit az Igazság, szaktanulmányait a Contribuţii Botanice, Studii şi Cercetări Biologice – Cluj, Studia Universitatis Babeş–Bolyai Seria Biologia, továbbá bukaresti és megyei múzeumi kiadványok közölték. 1960-ban magyarra fordította Pázmány Dénessel Iuliu Prodan és Alexandru Buia A Román Népköztársaság flórájának kis határozója c. munkáját, munkatársa volt a Flora R. S. România XII. kötetének, valamint a Sepsiszentgyörgyön 1973-ban megjelent Kovászna megye gyógynövényei című kötetnek.

A kis flóraművet ronggyá forgatva, az egyetemi évek alatt alatt személyesen tőle is tanultam meg a növényhatározást. A tanári első fokozatú Marosvásárhely flórája… című dolgozatom  herbáriumi anyagát is ő revideálta Csűrös Istvánnal együtt. És ő beszélt nekem először arról, hogy a szülőhelyéhez, Torockószentgyörgyhöz közeli Kőrösfői hegytetőt miért nevezik Riszeg-tetőnek.

A Daphne cneorum (henye boroszlán) legnagyobb populációja él ott. Éppen most virágzik, finom illatát leírni nem lehet, csak az ismerheti, akinek volt alkalma ott leheverni az ezernyi  törpecserje közé. Még a népdal is erről beszél...

Kőrösfői Riszeg alatt

Három kislány zabot arat.

Ej, haj, zabot arat a lovának,

Szeretőt keres magának.

Daphné-csokromat Brassai Sámuel szülőházának közelében, a torockószentgyörgyi református templom udvarán a kopjafa tövéhez tenném.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2025-ben, pünkösd előtti pénteken