2020. július 9., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kánikula közeledtén gondolataim július felé sétáltatom. Időjóslásra adnám fejem? Inkább csak reménykedem. De vajon mennyire mondanak igazat a népi regulák?

Csala Dénes, a Lancasteri Egyetem adjunktusa Székelydata honlapján érdekes adatokat közöl e tekintetben. Az elmúlt hatvan év időjárási adatait vetve össze ötven népi időjóslással, azt találta, hogy átlagosan 56%-ban van igazságmagva ezeknek. Tehát teljesen véletlenszerű, hogy éppen idén melyik időjóslatnak lesz igaza.

Egyes jóslatok ma is helytállóak. A legmegbízhatóbb időjósló bölcsesség Szent György napjához kötődik: az ősi tavaszkezdő nap, március 24. után valóban 96%-ban melegedik az idő. „A Gergely-napi szél Szent György-napig él” 70%-ban igaz. 65% eséllyel bír, hogy Sándor, József, Benedek zsákja meleget hozzon. Medárd 66%-ban váltja be a negyvennapos esőre vonatkozó jóslatot. Katalin jégen kopogása az esetek 67%-ában locsogó karácsonyt eredményez. Hatvan-hetven százalék feletti a László-, Anna-, Péter- és Márton- napi jóslások megvalósulása is.

De mi a helyzet a többi népi regulával? Tegyük még hozzá, hogy a félezer éves megfigyelések pontatlanságát az is fokozza, hogy az 1582-es naptárreformkor XIII. Gergely pápa bő héttel tolta ki a kalendárium nevezetes napjait, de a nép ajkán a régi rigmusokkal a már nem valós tartalmú csíziók is tovább éltek, mindmáig.

Ami azonban nem változik: az állatok megérzik a változásokat. Több figyelmet kellene fordítani rájuk. Kifinomult érzékszerveikkel bármely barométernél jobb előrejelzésként szolgálnak. Tényleg eső várható, ha rajzanak a hangyák, alacsonyan szállnak a fecskék, vagy felmászik a levelibéka a fűzfára.

Bezubog július a kőhalmi vár csupasz, kánikula sújtotta kőablakán


Itt állunk június utolsó hetében, s nem tudjuk, kánikula, avagy szeszélyes áprilisra hajazó hét következik-e?

De hát nyár lenne.


Hadd zengje más a méla őszt!

A nyár szerelme hév dalom.

Ujjongok: ez az én időm,

Én a nyarat magasztalom!


És a napot, a perzselőt,

Zenit napját üdvözlöm én;

Szívembe hull minden sugár,

Szívembül árad szét a fény.


A nyár dalaival Komjáthy Jenő próbál napfényt varázsolni.


És állva sugaras virányon,

Arany sátrat feszít a nap,

Csókjától levelek, virágok

Kéjben remegni látszanak:


Mikéntha volnék napimádó,

Áhítat szállja lelkemet;

A nyárnak glóriás varázsa

Magával ragad engemet.


26-án János és Pál római testvérpár napja. Együtt szenvedtek vértanúságot Kr. u. 362-ben. Közbenjárásukat a nép égiháború idején tartja foganatosnak, s Közép-Európában időjárás-patrónusként tisztelik őket. A nap, alig előzve Péter-Pált, a nagy nyári zivatarok idejére esik. Ezért fejlődött ki máig ismeretlen liturgikus körülmények között viharokat fékező patronátusuk, amelyre az Érdy-kódexben is olvasható legendájuk még nem tartalmaz semmiféle utalást. Tiszteletük csak a barokk időkben bontakozott ki.

Június 26-án, 1835-ben született Herman Ottó. A sokoldalú természettudós pályája akkor kezdett felfelé ívelni, amikor 1863-ban megpályázta a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátori állását. Az akkori polihisztor igazgató, Brassai Sámuel saját fizetésének harmadáról mondott le, hogy az új, tehetséges munkatárs jövedelmét biztosíthassák. Mivel Hermannak egyetemi vagy más magasabb szintű végzettsége nem volt, önképzéssel pótolta a hiányokat. Főként a madarak és a pókok élete érdekelte. Pókgyűjteménye ma is a Kolozsvári Tudományegyetem Állattani Múzeumában… porosodik. Már Budapesten írta meg az arachnológia mint új tudományág első monográfiáját 1876–79 között, a Magyarország pókfaunája című háromkötetes munkáját.


A perzselő és buja nyár

kemencéjében a kopár

fennsík kigyúl, lentebb a málna-

bokrok nyújtják gyümölcsüket,

s a szunnyadó erdők felett

úszik a tölgyek barna álma.


Lombok között bujkál a fény, 

zöld láng lobog a fák hegyén (…)


Július. Kálnoky László versében régi nyár kánikulája köszönt ránk.


Kilencszáznegyvenegy nyarán

együtt jártunk itt, kicsi lány.

Elnézem a patak szökellő

vizét, sok hófehér kavics.

Úgy illant el mosolyod is,

mint a patakvíz, mint a szellő.


Látom fejünk fölött az ég

s az elúszó felhők színét.

Lassan haladsz a fák alatt, s én,

ahol a lomb már kevesebb,

árnyékos helyet keresek…


Mint a tudós, mint a vegyész,

kinek a tört rész is egész,

mikroszkóppal járnám a tájat.

Micsoda drága gyűjtemény

volna, ha összegyűjteném

azt, ami itt maradt utánad! (…)


A római naptár egykori fantáziátlan Quintilis, „Ötödik” nevét – mivel az egykori márciusi évkezdéstől számítva az ötödik hónap volt – Kr. e. 44-ben Marcus Antonius hízelgő javaslatára nevezték el júliusnak Julius Caesarról, aki e hónap 12. napján született.

Júliusra esett akkor is, ott is a mezőgazdasági munkák dandárja.

Vizek varázsa kánikulai napnyugtakor San Lorenzónál


Júliust régen oroszlán havának is nevezték. Közhasználatú magyar neve az oroszlán hónap első dekádjának apostolszentje után Szent Jakab hava volt. A hónapot félmeztelen, nagy kalapú paraszt testesítette meg, amint épp sarlóját köszörüli, arat vele vagy kévét hord, netán a csűrben búzáját csépeli. Allegóriája sárga ruhás, repülő ifjú, fején kalászkoszorú.


(…) Lobognak a búza arany kalászai,

Az ért szemek miatt görbednek szárai:

A bajuszos árpa ezüst színnel játszik,

S a domb oldaláról messzére ellátszik.


A hajnal pirosra festi az ég táját,

Munkára serkenti az aratók nyáját,

S inti, hogy vegyék fel várt uzsorájokat.

Melly vídám orcával hagyják ott házokat!

Már is éles sarlót fog ki-ki markába,

S ropogva vágja azt az ért gabonába.

A kötöző nyomban követi ezeket,

S aranyszín kévékből rak hosszú rendeket.

A kepék sűrűen feltornyozva állnak,

S kedves mulatságot a szemnek formálnak.

A terhelt szekerek mennek csikorogva,

Lassú ökrök húzván csak alig mozogva.

Sok öreg és gyermek a tarlót elfedi,

S a szerteszét fekvő kalászokat szedi,

Míg végre a míves örvendő lármája

Hirdeti, hogy véget ért terhes munkája.


Az Aratáskor című, két évszázada írt versét a parasztszármazású költő-akadémikus Kis János, Kazinczy Ferenc barátja máig zengő fohásszal zárja:


(…) Égi sereg! szálld meg honunk szép mezeit

Add meg legszebb díszét: tiszta erkölcseit!

Ügyességnek arany láncát fűzd népére.

Így új koszorúkat nyer dicső fejére,

S az a kéz, melly méri a jó s bal sorsokat,

Tovább is ad neki gazdag áldásokat.


Július második napja Sarlós Boldogasszonyé. A magyar nép nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, hanem e Boldogasszony-ünnep másnapján. Az ezen a napon szedett fűszernövényeknek és a gabonának szent varázserőt tulajdonítottak. E napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat megáldatták a pappal, a búzából koszorúnak valót szedtek. Az aratást másnap tiszta fehér gyolcsruhában kezdték, levett kalappal a búza elé térdepeltek és imát mondtak. A munkát a föld szent, napkeleti sarkában kezdték, az első két kévét keresztbe rakták. Mindez az életet jelentő új kenyérnek szólt. Régi hagyomány szerint sarlóval az asszonynép aratott, és nyomukban járva a férfiak kötözték a kévét. Közvetlenül ebből ered, hogy a nép szimbolikus szemléletében a Szűzanya arat, s Fiára hagyja, hogy gyűjtsön, és a búzát a konkolytól elválassza.

Be jó lenne, ha szellemi aratásunkat is konkolymentesíteni lehetne.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2020-ban, mennydörgős János és Pál napján