A természet kalendáriuma (CCCXXVIII.)

Október közepe. Szinte átmenet nélkül nyárból ősz lett.

A későre kinyúlt száraz és meleg nyár után csupán kevés eső kellett, máris gombák megszámlálhatatlan sokasága próbálkozik a spóraképzéssel. Mai sétánkon egy különleges gombanemzetségre, a Hericium nemre hívnám fel figyelmedet, kedves Olvasóm.

A Magyar Mikológiai Társaság szavazásán 2018-ban a süngomba a honi csillaggomba és a disznófülgomba elől vitte el a pálmát.

Háborítatlan, üde bükk- és tölgyerdőkben terem. Szaprobionta, korhadékbontó faj. Ritka. Különleges megjelenése, ehetősége és gyógyhatása miatt gyűjtik. Termeszthető. A hagyományos kínai népgyógyászatban nemcsak aromái, hanem gyógyító tulajdonságai miatt is becsülik. Baktériumölő, immunerősítő. Gyomornyálkahártya-gyulladás vagy gyomor- és bélfekély esetén is használják, a gyomor-bélrendszeri daganatos betegségek kezelésében lehet kiegészítő szerepe. Kiegyensúlyozó hatása van. Stressz és különböző megterhelések esetén is használható.

Fiatalon hófehér színéről és jellegzetes festőecset szerű megjelenéséről könnyen felismerhető. Ráadásul nem éppen apró termetű, a 20-25 cm-es példányok még nem is számítanak igazán termetesnek, ha megfelelő időjárás és elegendő tápanyag áll rendelkezésére. Sötét erdők kidőlt fáin messzire fehérlik a gomba termőteste. Leginkább az őszi hónapokban, szeptembertől novemberig jelenik meg ebben a formájában, de a gombafonalak ezt megelőzően és a termőtest elérése után is ott vannak a holt faanyagban.

A gomba elsőként a kérgen kívül egy vékony fehér rétegként jelenik meg, majd a termőtest viszonylag gyorsan, napokon belül kifejlődik. „Tüskéi” hosszúak, vékonyak, puhák, s mindig lelógók, mint a szomorúfűz ágai. A számtalan tüskét viselő termőtest egyetlen tőről fakad, ahol a szövedék áttörte a táptalajul szolgáló fa kérgét. Miután spórái beérnek, színe is változik, a szép fehér húsból először sárgás piszkosfehér, majd drappos árnyalatú lesz, ilyenkor már inkább ázott pulikutyaszerű, és az illata sem az a kimondottan kellemes. Őszi esők hiányában a gomba nem tudja a spóratermelési folyamatot befejezni, termőteste ilyenkor beszárad, elhal. A fagyra is érzékeny, ilyenkor a gyengébb részek szinte folyóssá válnak, annyira meglágyulnak, s ezzel együtt növekedésük is leáll.

Rokon fajai a petrezselyemgomba (Hericium coralloides) és a tüskés sörénygomba (Hericium cirrhatum). Utóbbi szintén a ritka, védendő gombák táborát erősíti, így ha a nemzetség ízére vagyunk kíváncsiak, inkább a petrezselyemgombával próbálkozzunk. Egyébként valamennyien jóízű, ehető, finom fűszergombák. A nemzetség ízvilágára jellemző zöldséges jegyek a petrezselyemgombában érződnek a legerősebben, nem véletlenül viseli ezt a nevet. Nem is készíthető belőle önálló étel, ahhoz túlságosan karakteres, más gombaételekben, ragukban, levesekben, húsok kísérőjeként szokás felhasználni. Ízét szárítva is jól megőrzi, de ebben az esetben jól meg kell főzni, mert kiszárítva drótkeménységűvé válik. A petrezselyemgomba a süngombával ellentétben nem olyan jól fésült, az ágai-bogai teljesen összevissza állnak, ennek megfelelően a levéldarabkák és egyéb szennyeződések is jobban meg tudnak ülni a belsejében.

Október közepe. Belegyalogolunk lassan az őszbe. 105 éve, 1913. október 13-án halt meg Vályi Gyula.

„ötlábú szék(…), Vályi Gyula csináltatta …a sánta lába miatt” – írja Weszely Tibor, a ’83-ban megjelent Vályi Gyula élete és munkássága monográfia szerzője.

Dózsa György 9. rendű unokaöccse 1855. január 25-én született Marosvásárhelyen. 3 éves korában lábát törte; a hibás orvosi kezelés nyomorította meg. 1861-től a vásárhelyi református kollégium diákja; már akkor jelentkezett látóideg-sorvadása. 1873-tól az előző évben alapított kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem matematika és természettudományi karának hallgatója.

„…az öreg Vályi, amint …beszél volt tanáráról, Bolyai Farkasról, …mutatva a Tentamen-példányt a mester dedikációjával. Abból …vált előttem világossá, hogy Vályi Gyula miért választotta éppen a matematikai tudományok művelését” – írta Réthy Mór.

A XIX. század utolsó évtizedeinek legnagyobb kihívása a repülés volt. De a tökéletes légcsavar megtervezéséhez hiányzott a matematikai elmélet. Vályi, megalkotva a másodrendű parciális differenciálegyenletek elméletét – ez a doktori tézisének témája –, matematikailag írta le a légcsavar aerodinamikáját.

1881-ben a matematikai tudományok doktora s a kolozsvári egyetem tanára lett.

Kutatási területei: parciális differenciálegyenlet, projektív és analitikus mértan, elemi matematika, számelmélet. Szénássy Barna szerint „…munkásságának köszönhető, hogy …Kolozsvár a Bolyai-kultusz fellegvára lett”.

1911-ben szembetegsége miatt nyugállományba vonult. 1913-ban halt meg.

„Gyönge testben erős lélek… – mondta volt Réthy Mór emlékbeszédében a Magyar Tudományos Akadémián 1915-ben – és bízom benne, olajfestményed díszíteni fogja majdan ez Akadémia csarnokait.”

Aztán jött az első világégés…

Gurultak az álmok, tűzpiros prímszámok,

átsuhantak az imára kulcsolt kezek.

Erdély: kóbor fénysugarak és templomok

célkeresztje, derivált aranylemezek.

– írta Bencze Mihály csernátfalui költő matematikus Vályi Gyula emlékére versében.

Csak „…2012 májusában került sor a legnagyobb székely matematikus szobrának a leleplezésére” Marosvásárhelyt – írta Weszely Tibor. Alkotója Miholcsa József.

A másik marosvásárhelyi, kinek helye van A természet kalendáriumában, s ki méltán szobrot érdemelne városunkban, Borosnyai Lukáts János főiskolai tanár. 81 éves korában, 1848. október 15-én költözött ki a református temetőkertbe. A ’48-as zavaros idők forgatagában lezajlott gyászszertartás egyszerű volt, mert a tanári karnak még ideje sem volt arra, hogy ősz nesztorának végtisztességén megjelenhessen. Tanulmányait szülővárosában kezdte, ugyanott 1791-ben a poétikaosztály vezetésével bízták meg. Ezt követően Genfben és Bernben folytatott egyetemi tanulmányokat, különösen francia nyelven. 1797. szeptember 9-től a marosvásárhelyi református kollégiumban kapott állást, ahol az újonnan bevezetett természetrajz első tanára lett. 1813-16 között Bolyai Jánost is tanította. A leckéket a jobb memorizálás érdekében versbe foglalta. A Rövid természethistória, melyet a tanuló gyermekek számára készített és elméjekhez alkalmaztatva, rövid kérdésekben és versbeli feleletekbe foglalva kiadott című művének részlete 1826-ban jelent meg nyomtatásban. Tíz évre rá adta ki a Májusi bokréta, vagyis füvésztudomány című munkáját. De eme műve, nem különben a Régi és új Vásárhely Vagyis az Erdély országi nagyfejedelemségben lévő szabad királyi mező-városnak, Marosvásárhelynek körülményes leírása versekben, hozzá tett világosító, és magyarázó Jegyzetekkel verses históriája szintúgy csak részben jelent meg nyomtatásban 1837-ben. Többi részei kéziratban maradtak. Pedig hát mindmáig megszívlelendő, amit s ahogy mond városunkról. Íme a Kilátás a Somostetőről:

Hol Anya Városunk felséges pompával

Néz Nyugotra egy nagy hegyre felhágtával,

Onnan Erdélynek majd minden Havasait,

Természettől rakott Vára oldalait,

Mint Istentől készült oltalom Bástyáit

Láthatjuk, bár tudnok becsűlni munkáit,

Ki nem hiszi, véllem Somos tetejére

Jöjjön fel, s nézze el a nap fel jöttére.

Bámulva szemléli Székelyek havassa

Háta mögül, hogy süt a’ nap aranyassa.

Igen-igen. Városunk felett, a Somostetőről, ha jól odafigyelünk, egész Erdély belátható. S talán fényesebb nap is virrad ránk.

Október közepe. Lassan az év mérlegelésére készül a természet is. Akárcsak mi magunk.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2018-ben, Mérleg havának közepén