A Teleki Sámuel (1739–1822) -emlékkiállításról

A marosvásárhelyi Teleki Téka számára 2022 a Teleki-év jegyében telt, melynek során több tematikus minikiállítás és séta zajlott. Az ünnepi év lezárásaként szeptember 21-én nyílt emlékkiállításunk, ezt követően kétnapos szakmai konferenciát szerveztünk.

A Téka kis kiállítótermébe betérő látogató a tárlókba helyezett saját kezű kéziratok, papírra vetett gondolatok által ismerheti meg Teleki Sámuel életútjának fontosabb állomásait. Ugyancsak a kéziratokból származó idézetek olvashatók a pannókon, mint ahogy a mottók is Teleki mondatai. A pannókon kaptak helyet olyan iratok reprodukciói is, amelyeket helyhiány miatt nem állítottunk ki. A kiállított kéziratok többsége eredeti, az egykorú másolatok is magukon viselik a gróf szignóját, amelyekkel a kópiákat hitelesítette. Nyomon követhetjük, hogy a Celnán, idős édesapja mellett élő és tanuló kisgyerek hogyan vált tudásra szomjas, nyugat-európai tanulmányúton részt vevő ifjúvá, majd hazatérve hogyan formálódott előbb a jó gazda, majd a családapa, ezzel párhuzamosan pedig a filológus, a hivatalnok, a mecénás és a könyvtáralapító – mindez együttesen jelenti Teleki Sámuelt, az embert. 

A gyermek- és ifjúkort bemutató tárlóba nyomtatott könyveket is helyeztünk, ezek tankönyvként szolgáltak Celnán, ahol Teleki Sámuel az apai háznál alapfokú tanulmányait végezte, és Bázelben, ahol tanulmányútjának első és leghosszabb szakaszát töltötte. A tárlókba azokat a könyveket állítottuk ki, amelyek már az adott korszakban bizonyíthatóan Teleki tulajdonában voltak, és kézjegyével látta el őket. 

A második tárló a családalapítás nehézségeit is felvillantja: a fiatal grófot erőszakkal elválasztották első menyasszonyától, Bánffy Ágnestől (1756–1831); hiába utazott Bécsbe, megoldást várva és remélve a császárnőtől, ez nem következett be. Az eset nem csak a kortársakat, a késői leszármazottakat is foglalkoztatta. Teleki Andor (1902–1978), anyai ágon Bánffy Ágnes ükunokája, összegyűjtötte a korszakban keletkezett iratokat, a kiállításon megtekinthető a könyvtárnak ajándékozott kötet. Teleki Sámuel második házassági kísérletét siker koronázta. 1770. február 19-én feleségül vette az alig 15 esztendős iktári Bethlen Zsuzsannát (1754–1797). Kettőjük fennmaradt levelezése bensőséges viszonyát jelzi a pannó mottójául választott idézetrész is: Hát neked Édes Szívem! mit külgyek? Ha lehetne magamat vinném. 

Sámuel, saját tapasztalatából tanulva, odafigyelő, gondoskodó apává vált. Legnagyobb fia, Domokos (1773-1798) elvesztése azonban az életben maradt fiú túlféltéséhez vezetett. Ferenc (1787–1861), mint a család nevének továbbvivője, nem folytathatta katonai pályáját, kevésbé veszélyes foglalkozást kellett választania, ami apa és fia elhidegülését hozta magával. A gróf unokáiért is rajongott. A tárlóban megtekinthető Sámuel nevű unokájának születését köszöntő levele, valamint egy könyv is, melybe saját kezűleg jegyezte fel: Kedves unokáimnak számokra. 

Mint a Teleki család legmagasabb rangú közhivatali pozíciót betöltő képviselője, a család többi tagjának boldogulását is szívén viselte. Apjának második házasságából született legkisebb gyermekeként testvéreivel nem sikerült jó kapcsolatot kialakítania. Korban hozzá közelálló unokaöccseivel közvetlenebb kapcsolata volt. Igazán bensőséges viszonyba Józseffel és Ádámmal került, akikkel egy időben látogatta a nyugat-európai egyetemeket. Mint igazi pater familias, az ő gyerekeik boldogulását is segítette.

Az elmúlt évtizedekben a Téka látogatói közül sokan kérdezték, ennyire gazdag volt Teleki, hogy ilyen sok könyvet vásárolt, és gyűjteményének házat is épített? Az én válaszom: nem, nem volt gazdagabb kortársainál. Azonban az a tény, hogy 15 évesen árván maradva, nagyobb testvéreivel szemben meg kellett védenie örökségét, és már nagyon zsenge kortól be kellett osztania jövedelmét, arra nevelte, hogy kiadásait nyomon kövesse, birtokait hatékonyan irányítsa. Ennek érdekében többször készíttetett összeírásokat a család birtokában levő ingóságokról (pl.: Azon Köntösök Nevei mellyek a’ nagy Kufferbe találtattak Domokos Urfi Köntössei), ékszerek (N. Kedves Feleségem Köves és Arany, Portékáinak Gyöngyeinek Specificatioja), edények (Anno 1778 Die 26-a Martii Szebenben vett Fejér Holicsi Edények Specificatioja), lakóházak berendezése (Anno 1805 Augustusnak végin, mikor Vásárhelyről Bécsbe vissza indultam maradtanak M.Vásárhelyen). Egyértelmű, érthető utasításokat fogalmazott gazdatisztjeinek, és hasonló beszámolókat várt el tőlük. Emellett a háztartás kiadásait is számontartotta. Így, a beosztó életmódnak köszönhetően nemcsak könyvtárat tudott alapítani, hanem magának kastélyt is építtetni Sáromberkén. Ugyanott, az ő birtokközpontjának számító Maros menti falunak templomot és papi lakot építtet, a Tékát fenntartandó emelteti a főtéri Apolló-palotát. És mecénáskodik: iskolák, templomok, ispotályok építésére adakozik, iskolák fenntartására, azoknak könyvvel való ellátására, tanárok fizetésére, diákok ösztöndíjára, a Nyugaton továbbtanulni vágyók segélyezésére fordít összességében jelentős összegeket. 1820. február 1-jén a református főkonzisztóriumnak elküldte különböző alapítványainak listáját. Az impozáns, több oldalt számláló összeírás végösszege 16 275 forint. A gazda és a mecénás tevékenységét bemutató iratok egy-egy tárlót foglalnak el, ahol a felsorolt irattípusok mindenikét megtalálják a látogatók. 

Telekinek köszönhetjük Janus Pannonius műveinek első komoly kritikai kiadását, melyhez több mint 20 éven át gyűjtötte, átírta, javította az anyagot a marosvásárhelyi kollégium klasszika-filológia tanárával, Kovásznai Tóth Sándorral együtt. Az Utrechtben, 1784-ben megjelent két kötet jelentőségét jelzi, hogy a későbbi kiadásoknak is ez szolgált alapul. 

Több tudós társaság, így a göttingai, jénai, lipcsei is tagjai közé választotta a kancellárt. A Varsói Társaság díszoklevele megtekinthető az egyik tárlóban. Ezekről az eseményekről a korabeli sajtó is tudósította olvasóit: a Siebenbürgische Quartalschrift 1801. évi, második negyedévi számában olvashatunk arról, hogy az Angol Királyi Tudományos Társaság fennállásának 48. évében tiszteleti tagjai közé választja Teleki Sámuelt.

Négyéves nyugat-európai tanulmányútja alatt számos tudóssal épített ki termékeny kapcsolatot, akikkel hazatérte után is levelezett (Charles Marie de La Condamine, a Bernoulli fivérek, Rousselot, Christophorus Saxe, Petrus Wesseling, Kollár Ádám Ferenc, Rudolph Iselin). A tudóslevelezés darabjai többször megjelentek nyomtatásban; a tárlóban egy Jean Bernoullinak címzett levél látható. 

Teleki Sámuel maga sorolja fel hivatalnoki pályája főbb állomásait könyvtári katalógusának I. kötetében. Tényleges tevékenységéről sajnálatos módon keveset tudunk, ami azért is komoly hiányosságnak számít, mert a korszak, melyben a legmagasabb állami funkciót töltötte be, és a birodalmi fővárosban lakott, igencsak eseménydús volt a Habsburg-birodalom és Erdély számára is. Az 1789–1822 közötti időszak a francia forradalom, az ezt követő jakobinus diktatúra kora, a napóleoni háborúé, amelynek lezárására 1814-ben Bécsbe hívtak össze kongresszust (1815. június 9-én fejeződtek be a kongresszus munkálatai). 

Teleki hivatali előmenetele sok kortársában ellenérzést váltott ki, melynek legékesebb bizonyítéka 1790. évi Bihar vármegyei főispáni kinevezésének a fogadtatása. A vármegye néhány ellenzéki vezetője mindent elkövetett, hogy megakadályozza hivatalának elfoglalásában, olyannyira, hogy a gróf kénytelen volt elhagyni Váradot. A következő évben azonban megváltozott a helyzet, és kik ezelőtt esztendővel minden illetlenséget elkövettek rajta, legjobban mászkáltak előtte a porban, írja egy kortársa. Beiktatására készíttetik el a Teleki Sámuelnek ajánlott kéziratos Bihar-térképet. Teleki Domokosnak az eseményekről beszámoló naplója egyéb hivatali levelezés társaságában az ötödik tárlóban, a mögé helyezett álló tárlóban a kéziratos térkép tekinthető meg.

A kortársak megítélését legjobban Batsányi János levele tükrözi: A kiváló Teleki gróf ezenfelül még tudós is, protestáns is, és az én nemzetemből származik! Ez elegendő jogcím arra, hogy, legalábbis titokban, rettegjék és gyűlöljék – ámbár egyébként osztrák udvari emberként ismeretes és urának valójában igazabb híve, mint talán az összes többi uraság Csehországban és Ausztriában, akik úgynevezett patriotizmusukkal és hűségükkel hencegnek. 

A figyelmét mindenre kiterjesztő gróf többször végrendelkezett, az 1800-ban Váradolasziban kelt testamentumában könyvtáráról is gondoskodik. Fiának elküldi tervezett sírfeliratát is, és hátrahagyja, hogy Sáromberkén, felesége mellett helyezzék örök nyugalomra. Ferenc fia fel is jegyzi, hogy minden az elhunyt kívánsága szerint történt. 

Ezzel a levéllel zártuk a kiállítást, melynek keretei között igyekeztünk Teleki Sámuel életútjának legjelentősebb mozzanatait bemutatni, megmutatni az embert, aki a könyvek mögött, aki a Téka mögött áll(t).

Kimpián Annamária