2024. december 23., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A tankönyvekről…

 

…szólnék, a többi között a magyar nyelvtankönyvekről. Csak a szembeszökő problémákat említem, mert a kérdések felvetése és megoldása túllépi egy hírlapi rovat kereteit (még akkor is, ha ez már a sokadik cikkem a tanügyi témakörben). Végiglapoztam néhány tankönyvet az utóbbi húsz tanév terméséből, megpróbálom a közös jellemzőket meghatározni: zsúfoltak és a bőség zavarával küszködnek; haszontalanságokkal foglalkoznak, és hiányzik belőlük a rendszer. 

A példaként választott egyik kötet 2012-ben jelent meg: A székelység története. Kézikönyv és tankönyv az általános iskolák VI. és VII. osztályai (valamint minden érdeklődő) számára. Kényszermegoldásnak vélem, mert a kézikönyv nem tankönyv, és fordítva. A kézikönyveket (lexikon, kronológia, bibliográfia, szótár stb.) csak alkalmanként veszik le a polcról, hogy valamilyen adatot megkeressenek benne; egy tankönyvet pedig elejétől végigolvastatnak a tanulóval. Nem folyamatosan, hanem egy tanév alatt. E két könyvtípust ellentétes szempontok szerint kell összeállítani. Nehéz összehangolni a két stílust (más-más a szerkesztésük, tördelésük és az illusztrációs anyaguk).

A kötet leginkább egy történelmi magazinhoz hasonlít: színes és felszínes. Számomra nem szempont az, hogy Párizsban is ehhez hasonló könyveket nyomtatnak. Ha egy oldalpáron négy-öt doméniumból összeválogatott szövegek vannak elszórva, az nem szolgálhatja az alapvető célt: a kiemelt téma megértését és a tudás rögzítését. A törzsszöveg fehér alapra, az olvasmányok tüdőszínű háttérre nyomtatva, dőlt betűkkel; továbbá – halványkék alapon – a fő témához kapcsolódó apróságok, életrajzok, magyarázatok, illusztrációk. Tekintetbe kellett volna venni az emberi szem és agy működési elveit. A foveális és periferikus látás, valamint az ’egyszerre csak egy dologra figyelhet az ember’ jellegzetessége arra kellene késztesse a szerkesztőket, hogy kerüljék a zsúfoltságot. A cél nem az olvasó elkápráztatása, hanem egy bizonyos fajtájú és szintű tudás átadása. Tankönyvekről beszélünk, nem a Las Vegas-i főutca esti fényeiről.  

Másik példa. Korábban szót ejtettem arról, hogy Vida Gábor egyik könyvéhez pedagógiai segédletet állított össze egy jámbor irodalmár. Öt oldalon mondikál ezt-azt, és a jegyzetekben kéttucatnyi olvasnivalót ajánl: interjút, elemzést, esszét, komparatisztikai eszmefuttatást, kritikát stb. Majd így kergeti őrületbe a szegény diákot: „Emelt óraszámban, fakultáción a teljes regény feldolgozása lehetséges, de gondosan kiválasztott szemelvények segítségével középszinten is tanítható, érettségi tétellé formálható. Ha a tanár az utóbbi megoldás mellett dönt, érdemes olyan részletet választani, melynek értelmezése összekapcsolható egy klasszikus mű tanításával. [Majd érkezik a tanulság: a hasonlóságokat és különbségeket megszámolhatjuk ugyan, de semmi értelme. A vacsorát sem elemzik, hanem megeszik.] – A magyarországi érettségi vizsgakövetelmények szerint Vida Gábor és az Egy dadogás története irodalomtételként a 3. témakörben (Kortárs szerzők) és a 7. témakörben (Regionális kultúra, interkulturális jelenségek és a határon túli irodalom) szerepelhet. A követelmények kijelölik a tematikus-motivikus, illetve a műfaji-poétikai értelmezési szinteket és megközelítéseket. A regény elemzéséhez a nemzedékek, család, beavatás, diktatúrák világa tematikus fókusz, illetve az azonos műfajú alkotások összehasonlítása (műfaji-poétikai fókusz) ajánlható.” 

Hablaty. Azzal, hogy vizsgálni kezdenek egy – élményt jelentő, katartikus – regényt: lapjaira szedik, savba mártják, majd nagyító alatt is megszemlélik, semmivel sem lesznek okosabbak. Úgy járnak, mint Földes Robi, aki felboncolta a plüssmaciját, és meglepődött az eredményen: gyaluforgács és fűrészpor; tematikus motivika és motivikus tematika.

Harmadik példa. Nyolcadikos magyar nyelv és irodalom (EDP, 2021. 24. p.). Egy kis olvasmány után, a feladatok között szerepel ez a kérdés: „Vajon miért nevezi labirintusnak a gyermek a könyvtárat? A magyarázatban használd fel a labirintusról megadott alábbi információt.” [Ne tessék haragudni: hány bit értékű ez az ’információ’? Ha már így belepottyantunk az informatikába…] „Labirintus: Bonyolult folyosórendszer, úthálózat, amelyben – a tájékozódás nehézsége miatt – csak az arra érdemes [ember] juthat el a középpontba, majd találhat ki onnan. A hétköznapiból a szentbe, a világközéphez vezető út. A rajta való áthaladás beavatás, a lélek, az újonc próbája. A középponti terem a titok, a misztérium, a szent hely, az onnan való kijutás pedig a halál általi újjászületés. Így a labirintus a szellem győzelme az anyagi szféra fölött.” (A tankönyv megadja az idézet forrását is: „Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából.”) 

A tankönyvet tizenöt éves gyermekeknek szánták, akiknek halvány segédjegyzői fogalmuk sincs a következő szimbólumokról: beavatás, újonc, szellem, világközép, misztérium, szent hely, halál általi újjászületés, lélek, anyagi szféra. S akkor azon csodálkozunk, hogy a kölykök nem értik a szöveget. (A tankönyvben idézett ’gyermek’ a labirintus közismert jellemzőire utalhatott: könnyen eltéved benne az ember, és nehezen találja meg a kijáratot.)

Ez a sok mélyértelmű fogalom csak a titokzatosságot fokozza, az ókori bölcsek által kitalált hókuszpókusz része. Akkoriban találták ki azt, hogy a tudomány nagy csarnokába csak azok léphetnek be, akiket a bölcsek – a ’körön belül állók’ – arra érdemesnek találnak. Ezzel kapcsolatos az ezoterikus szó is, jelentése: titkos, rejtett, csak a beavatottak számára elérhető tudás. Tény, hogy a Tudás-hegység csúcsaira csak egy hosszú lépcsősoron lehet följutni. Minden lépcsőfok egy könyv. Az iskolai tankönyvekkel kezded, majd komolyabb olvasmányokkal és szakkönyvekkel folytatod. Harmincéves korodra már sok mindent tudsz, de mihamar rájössz, hogy nem eleget. Arra is rádöbbensz, hogy nem érdemes hajszolni az elérhetetlent, nem te vagy az, akit ’beavatnak a nagy titkokba’. Pepitől tudom: a boltban megvásárolható – ezoterikusnak mondott – könyvek nem a ’beavatásról’ szólnak; az igazi titkot senki se tudja, az arról való fecsegés pedig csak reklámszöveg.    

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató