A szíve mindig visszahúzta Erdőszentgyörgyre

Székely Béres László az erdőszentgyörgyi futball talán legismertebb egykori játékosa, hiszen ő az egyetlen, aki valamikor B osztályos szinten is focizott. 1979–1984 között volt a Gyergyószentmiklósi Jövő játékosa, amelynek színeiben pályafutása legsikeresebb időszakát élte. Székely Béres László a minap szülővárosában egy öregfiútorna után mesélt lapunknak labdarúgó-pályafutásáról.

 – 1970-ben kezdtem futballozni Erdőszentgyörgyön, 1971-ben már Székelyudvarhelyen, az ottani sportiskolánál folytattam a líceumi évek alatt. 1975-ben az udvarhelyi Progresul nagycsapatának lettem a tagja, de 1979-ben, édesanyám elhunytával, visszakerültem Erdőszentgyörgyre. 

 – Hogyan jutott Gyergyószentmiklósra?

 – Erdőszentgyörgyön mindössze öt mérkőzést játszottam, aztán megkerestek az akkori B osztályos Gyergyószentmiklósi Jövő vezetői, szerződést ajánlottak, én pedig igent mondtam. Akkor a Jövőnél a marosvásárhelyi Fazakas József volt az edző, akit a Progresultól ismertem. Az 1979-1980-as idényben a gyergyói alakulat már lejátszott öt találkozót a B osztályban, éppen a Brassói Steagul Roşu ellen idegenben volt mérkőzésük, amikor a Progresul is Brassóban játszott egy mérkőzést a C osztályban, akkor már nélkülem, és az összecsapás után Fazakas – aki a tavaszi idényben tért vissza a Jövőhöz – érdeklődött felőlem. A Steagul Roşu elleni találkozó estéjén már Erdőszentgyörgyön megkeresett. 

Gyergyószentmiklóson 1979 októberében mutatkoztam be a B osztályban, és az 1983-1984-es idény téli időszakáig játszottam. Szép volt, hiszen az alakulat legsikeresebb időszakában lehettem a csapat tagja, minden találkozón telt ház előtt futballoztunk. 

 – Voltak Maros megyei játékostársai a gyergyói csapatnál?

 – Többek között a vásárhelyi Alexandru Cioloboc, Márton Géza (1975-1980), a bátosi Erős Károly – aki az Avântultól került oda – , továbbá a szászrégeni Sorlea, Gică Ciorceri (1980-1983) – aki az AS Armata játékosa, majd edzője volt – , a dicsőszentmártoni Bartha Ferenc, a kerelőszentpáli Aurel Cerghizan, a szovátai Szőcs László kapus (1976-1980), aztán idővel Márton László (1981-1983), a nyárádszeredai Kovács Tibor, a marosvásárhelyi Eugen Bungărdean.

 – Hogy keresett akkoriban egy B osztályos labdarúgó?

 – Egy nagyobb vállalat alkalmazottja Gyergyóban annyit keresett, mint itthon, Maros megyében egy szövetkezetnél dolgozó. Nekem Gyergyószentmiklóson olyan fizetésem volt, mint itthon a szövetkezeti elnöknek, de akkoriban nem voltak nagy különbségek a fizetések között, mindenki könnyebben megélt, mint most. Majdnem egy évet szállodában laktam, amit a klub fizetett, aztán amíg egyedül voltam, garzont biztosítottak számomra, és miután megnősültem, kétszobás lakást adtak. Sőt, a meccspénzekből szinte még egy fizetés kijött. 

 – Mikor hagyta abba a labdarúgást?

 – A Gyergyószentmiklósi Jövő 1979-1982 között szerepelt a B osztályban, én pedig 1984-ben visszakerültem Erdőszentgyörgyre, ahol 1986-ig futballoztam, majd abban az évben abbahagytam az aktív sportolást. Lokálpatrióta voltam és vagyok, bárhol futballoztam, a szívem hazahúzott. A feleségem Marosvásárhelyen végezte az orvosi egyetemet, az idegenbeli találkozók után alig vártam, hogy hazajöjjek Erdőszentgyörgyre vagy Marosvásárhelyre. 

 – Sógorával, a szintén erdőszentgyörgyi Csizmadia Kálmánnal együtt futballozott Erdőszentgyörgyön.

 – Igen, pár évig csapattársak voltunk, a futball összekötött minket, aztán a sors úgy hozta, hogy egy család tagjai lettünk.

 – Még futballozik?

 – Öregfiúmeccseken szoktam játszani. Nagyon örvendek, hogy az erdőszentgyörgyi futballélet legismertebb személyisége, valamikori játékosa, „Ghiţă bádé”, azaz Gheorghe Pop évente öregfiú-találkozót szervez, ahol viszontláthatjuk egymást, újra futbal- lozhatunk, felidézhetjük az egykori szép és kevésbé szép élményeket. Mi, az akkori helyi labdarúgók egy nagy családot alkotunk Erdőszentgyörgyön, és erre büszkék vagyunk.

Maros megyei labdarúgók, akik a Jövőnél futballoztak

A marosvásárhelyi Márton Géza, a Marosvásárhelyi Viitorul Prodcomplex, majd a Gyergyószentmiklósi Jövő egykori labdarúgója a Népújságnak korábban elmondta, a gyergyói együttesnél az évek folyamán több Maros megyei labdarúgó futballozott. 

A fent említett egykori játékosok mellett még a Jövő színeiben szerepelt mások mellett Soós Zsigmond (1973-1975), Máthé Attila (1973-1975), Mihai Biriş (1973-1980), Aszalos János (1973-1975), Király József (1974-1979), Ruszi József (1976-1977), Muntyán László (1976-1978), Pap István (1976-1979), Ioan Negrea (1977-1978), Veres Ernő (1977-1979), Tamás Emil kapus (1977-1979) – utóbbi az AS Armata ifitől került oda –, Kalló Géza (1979-1980), Tudose Miron (1979-1983). 

A csapatban focizott a radnóti Kovács Mihály, a segesvári Kinda György és Vajna Csaba (1976-1981), a szovátai Végh és Kurkó, a vásárhelyi Horváth Imre, Surányi Béla kapus és a jelenleg Magyarországon élő Sipos Árpád (aki ott katonáskodott, onnan került az AS Armatához). 

A gyergyói együttest a marosvásárhelyi Publik Antal 1970-1973 között, míg Fazakas József 1975-1978 között két ízben edzte.

Márton 1975-ben az akkor Lennarulnál játszó Petru Rujával, Vörös Jánossal, Kiss Lajossal, a szovátai Bartha Ferenccel került a Jövőhöz, ahol 1981-ig szerepelt, onnan az akkori C osztályos Csíkszeredai Tractorulhoz szerződött, idővel az Elektromarosnál is játszott, majd az Ilefornál akasztotta szögre a futballcsukát.