Kíváncsian várom, hogyan válik valóra az államelnök évekkel ezelőtt beígért nagy terve, a Képzett Románia, a harmincvalahányadik tanügyminiszter, Sorin Cîmpeanu keze alatt. Aki ezúttal a pedagógusoknak adott a szünidőre házi feladatot. Augusztus 17-ig lehet ugyanis véleményt mondani az oktatásügyet fenékig felforgatni, jelenlegi helyzetéből kiforgatni készülő nagyszabású reformprojektjéről, amelynek tervezett lépései már ismertek.
Nos, a jobbára álnéven írt negatív vélemények nem késnek a jogos és elfogult bírálatok között ingadozva, nagyobbrészt az utóbbi javára. Átfogó, szakszerű, tárgyilagos hozzászólás alig akad. Téved az olvasó, ha azt gondolja, hogy az oktatásügyet a teljes digitalizálás felé eltoló, a mindenkori pedagógus, az írni és olvasni is megtanító iskola szerepét a képernyős oktatással és számonkéréssel a minimálisra degradáló reform alapvető hiányosságait bírálják az eddigi hozzászólók. A többségiek legfájóbb pontja, hogy a sok érettségi tantárgy között nem kiemelt, csak a mindenki számára kötelező egyik lesz a román nyelv, amire nem kap külön jegyet a középiskolát végző fiatal, a két idegennyelv- és az anyanyelvvizsgán viszont igen. A kisebbségi diákot képviselő pedagógusok pedig éppen ezen háborodhatnak fel, hiszen nem is olyan régen úgy akarták csökkenteni a magyar középiskolák rendkívül magas óraszámát, hogy az egyik idegen nyelv oktatását megszüntették. Legalábbis ott, ahol hagyták magukat a tanárok és az iskola vezetősége.
Kérdés, hogy miből fognak azok a végzősök vizsgázni, akik csak egy idegen nyelvet tanulhattak?
A főleg fővárosi hozzászólók azt kifogásolják, hogy a reformlépéseket tartalmazó törvénytervezet lehetővé teszi a főgimnáziumok számára, hogy a helyek 90 százalékára felvételi vizsgát hirdessenek. Hogy a jó nevű középiskolák közül hányan kapják meg ezt a besorolást, még nem lehet tudni, de sokak szerint régen be kellett volna vezetni, hogy a középiskolák válasszák ki a különböző „profilú” osztályokba a szaktantárgyakból legjobb diákokat. Köztudott, hogy lehet valaki kiváló matematikából, informatikából, de gyengébb románból, ami megakadályozza abban, hogy a képességeinek a legmegfelelőbb szakos osztályba bejusson. Fővárosi szemszögből azonban ez úgy néz ki, hogy a középiskolai tanárok fogják majd felkészíteni a diákokat, és a tanítványaiknak elárulják a tételeket, így csak jó pénzért és protekcióval lehet majd bejutni a legjobb bukaresti líceumokba – állítják a hozzászólók.
Micsoda elképzelés, hogy az V–VIII. osztályos általánost még 25 százalékban sem fogják beszámítani a nyolcadik osztályt záró vizsga átlagába? Miért tanult a diák valamennyi tantárgyból négy éven át, ha az nem fog érni semmit?! – háborognak mások. Van igazság abban, hogy nem minden általános iskolában osztályoztak hasonló szigorral, de ha év végi digitális felmérők lesznek, akkor a különbségek iskolától függetlenül kiderülnek. Ha ezt valóban eltörlik, a jövőben mit mondhat a tanár és a szülő, aki eddig a folyamatos, a minden tantárgyra kiterjedő tanulásra biztatta a gyermeket? Mert nincsen pénze arra, hogy magánórákat adó líceumi tanárt fizessen, és helyet „vegyen” neki a középiskolában – írják a fővárosban élő szülők. A hangos többséget ők alkotják, és ha nem is mindenben, de abban igazat kell adnunk nekik, hogy egy ciklus alatt nem tisztességes megváltoztatni a számonkérés módját. Mert a gyermeket nem szabad becsapni. Ha azt teszi az iskola, akkor mi marad a tekintélyéből?
A reform minden tételét külön lehetne elemezni, ami a pedagógusok és a szülők szívügye kell legyen. Remélhetőleg alaposan számba veszik a tervezett változások lehetséges következményeit, és véleményt mondanak. Természetesen ennek csak akkor van értelme, ha nem puszta képmutatás lesz a közvita, mivel a háttérben már mindent eldöntöttek. Anélkül, hogy a tehetséges diákok támogatása mellett a romániai oktatásügy egyik legfontosabb hiányosságáról, a képességvizsgán 1-es és 4-es közötti általánost elérő kullogók „seregének” a felemeléséről szó esett volna.
