Kevés felsőoktatási intézmény jellemezhető olyan felívelő pályával a szakok gazdag kínálatát, a diákok és oktatók létszámát, a versenyképes alap- és mesteri képzésen a tudás megszerzésének lehetőségét, a karok felszereltségét, a kellemes környezetet, a színes diákéletet illetően, mint Erdély magyar tannyelvű egyeteme, a Sapientia EMTE. Holott még létének csak a 20. esztendejében van, ami azt kellene jelentse, hogy ígéretes jövő előtt áll. A kerek évfordulót az elmúlt hét végén ünnepelte Csíkszeredában a „karjait” Erdély négy városába, a már említett mellett Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és immár Sepsiszentgyörgyre is kinyújtó egyetem.
A számadatok szerint a Sapientia EMTE az eltelt két évtized során 16 évfolyamot bocsátott útnak, ami 5.868 végzett és 5.590 diplomás szakembert jelent a műszaki és humán tudományok területén. Az alapképzésen túl hat évfolyam 550 diákja járta ki a magiszteri (mesteri) képzést, 477-en a magiszteri oklevelet is megszerezték. Mindezt méltán tekintjük a rendszerváltás óta eltelt három évtized legjelentősebb eredményének, megvalósításának erdélyi viszonylatban.
Ha visszagondolunk a rendszerváltás utáni első évek csetlés-botlásaira, születtek ugyan szép elképzelések a Bolyai Egyetem szétválasztására, a Petőfi–Schiller, az Aranka György Egyetemre, de az akkori hatalom egyiket sem hagyta jóvá, és a kezdeményezők egy része túlságosan könnyen lemondott ezekről az elképzelésekről. Ahhoz, hogy valami konkrétan is elinduljon, kellett egy ember, aki élete legfontosabb céljául tűzte ki a magyar nyelvű műszaki felsőoktatás meghonosítását Erdélyben. Hollanda Dénes professzor már 1998-ban rájött, hogy a tervét csak magánegyetemként tudná megvalósítani az érvényben lévő román törvények alapján, ezért jegyeztetett be hivatalosan alapítványt is erre a célra. Bár nem mindig kapta meg a megígért támogatást, a nehézségek ellenére elsőnek tudott zöldmezős beruházással új székhelyet építeni a Marosvásárhelyi Karnak, amely a Deus Providebit Házban a szociálpedagógia szakkal indult. A történelmi egyházak képviselőiből Kolozsváron megalakult Sapientia Kuratórium 2001-ben a második fordulóban hagyta jóvá a négy műszaki szak (matematika, számítástechnika, automatizálás és informatika) indítását Marosvásárhelyen, amely az új épületben működhetett. A karok, szakok fejlődése azóta is töretlen. Az egyetem működését anyagilag kezdettől fogva a magyar állam biztosította, biztosítja a kuratórium felügyeletével. Amint az évfordulós ünnepségen Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes bejelentette, a román kormány programjába bevették, hogy magánegyetemek is kaphatnak költségvetési támogatást. Erre pedig a Sapientia alaposan rászolgált, ahogyan az erdélyi magyarság is.
Ha ez is megvalósul, igazat kell adnunk Hollanda professzornak, aki szerint a siker titka, hogy az ember nagyon pontosan tudja, hogy mit akar, és nagyon tudjon küzdeni azért, hogy azt megvalósítsa. Minél nehezebb a cél elérése, annál nagyobb akaraterőre van szükség, és megingathatatlan bizalomra abban, hogy a célját eléri. Úgy tűnik, hogy az idő őt igazolja.
A nagykorúságon már túllépő egyetemnek a hosszú élet mellett azt kívánjuk, hogy erősödjön, izmosodjon, hogy az erdélyi középiskolák legkiválóbb végzettjeit sikerüljön megnyernie, és az eredményekkel továbbra is igazolják, hogy az erőfeszítés, a segítségnyújtás sem az alapítók, sem a támogatók részéről nem volt és nem lesz hiábavaló.
