2021. június 19., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A bútorait, értékeit ellopták, építőanyagát elhordták, lassan az enyészeté lett

Az adományozó Mátyás és a várkastély születése

A község legrégibb ismert birtokosai, a Szentpáli család kihalta után a koronára szállt uradalmat Mátyás király 1479-ben fiának, Corvin János liptói hercegnek és Hunyad vármegyei ispánnak adományozta. 1481-ben már a Szentgyörgyi családé, majd Szapolyai János rendeletére, 1511-ben Hosszúasszói Ferencet és Mártont, 1524-ben pedig cseszvei Barlabási János esperest és nővérét, Katalint, Szima Zsigmondnét iktatták be a falu birtokosaként.

Nem sokkal ezután meggyesfalvi Alárdi Ferencé lett, aki várkastélyt építtetett ide.

Báthori leveri a lázadókat.





 A főurakat a helyszínen kivégzik

Alárdi Békés Gáspárt támogatta, aki a szászok és székelyek segítségével a fejedelemséget szerette volna megszerezni.

Tervének végrehajtása érdekében 1575. június 1-jén sereggel indult Báthori István fejedelem ellen. Az ütközetre június 8-án került sor Kerelőszentpálnál, ahol Báthori leverte a lázadókat.

A menekülők egy része Alárdi várkastélyába vonult vissza. Báthori az épületet elfoglalta és leromboltatta, az ellene harcoló öt főurat – Bartakovics Horváth Jánost, Barcsay Gáspárt, Zádorlaki Györgyöt, Szakács Miklóst és Darlaczi Jánost – a helyszínen kivégeztette.

Kiss Gábor az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében tesz említést arról, hogy a kolozsvári országgyűlés még ugyanabban az évben, augusztus 8-án jóváhagyta a Békés-pártiak ellen hozott ítéleteket, amelyek alapján további hét főurat és harmincnégy székely nemest kivégeztek.

Többeknek – köztük Alárdinak is – elvették a birtokait. Kerelőszentpált Báthori Kristóf kapta meg.

Báthori Zsigmond azonban megbocsátott Alárdi Ferencnek és fiának, mert 1590-ben visszaadta nekik a szentpáli várkastélyt.

Az új kastély évei

Szentpál nem sokkal ezután házasság révén a Haller Istváné lett, aki a vár anyagának felhasználásával, 1610-ben ugyanott egy teljesen új kastélyt építtetett. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején német őrség tartotta megszállva, de 1704-ben Kaszás Pál parancsnokságával a kurucok elfoglalták.

A Haller-féle kastély vagy ekkor, vagy a későbbi harcokban teljesen elpusztult.

A ma is látható barokk kastélyt a régi anyagának felhasználásával, annak helyén emelték 1760-ban.

Az egykori várkastély bejárata előtti részen még kivehetők az árok nyomai a rajta átvezető téglahíddal és az egyik sarkán a leomlott olasz rendszerű bástya maradványaival.

A történelemi kronológia

Keresztes Gyula a Maros megyei kastélyok és udvarházak című könyvében  rávilágít arra, hogy időrendben az első várkastély már 1575-ben állt, és azt a Báthori Istvánnal való harcban pusztították el. Az omladozó várkastély, a kerelői, ugrai és szentmargittai birtok Kendi Ferenc utódaira szállt, majd a Hallerekre.

A várkastély mérete és formája ismeretlen, annak helyére épült a második vár, a több-bástyás reneszánsz kori lovagvár.

Egy portré és egy metszet tanúsága

Az utóbbi épület Haller István kezdeményezésére épült, a korabeli portréján lévő szöveg szerint: „CASTRUM HOC SZENT PAL PRAETER ALIA FUNDAMENTIS EXTRUXIT ANNO 1610. 9. APRILIS SITUS PRIMUS LAPIS”.

Az építését Haller János idejében fejezték be. Egy 1674-ből származó metszet örökítette meg a magas védfalakkal és védősánccal körülvett várkastélyt, szögletes külső bástyáival, védősáncával és felvonóhídjával, valamint a vár udvarán álló templomot magas toronysisakjával.

A Haller család eredete

A hallerkői Haller család nürnbergi eredete a 13. századra vezethető vissza. A 15. század második felében Magyarországra került tagjai közül Ruperttől – 1500-ban halt meg – származik a család magyar ága.

A család csakhamar előkelő szerepet vállal Erdély történetében. A família két fő ága Haller Gábor – 1550 és 1602 között élt – fiai: az idősebbiktől, Istvántól a fehéregyházi ág és az ifjabb Györgytől a kapjoni ág. A bárói rangot 1699-ben, a grófi rangot 1713-ban kapta meg a család.

Erdély legdíszesebb temetkezési helye

A Rákócziak vezette szabadságharcban, 1704-ben a várkastély nagyon megviselt állapotban jutott a kurucok kezére. A század közepén az omladozó épületet Haller Gábor és felesége, Károli Klára lebontatta.

Haller Gábor külföldi útja alkalmával építészeti tanulmányokat is végzett, és visszatérte után kastélya építkezéséhez terveket készített.

Kerelőszentpálon a kastély újjáépítésével egy időben a római katolikus templomnál is dolgoztatott, 1740–1760 között építtette a Kápolnadombon a családi kriptát, az imola néven ismert mauzóleumot, amelyet Erdély legdíszesebb és legkiemelkedőbb temetkezési helyének tartanak.

Az uradalom számára építtette az ötszintes gabonaraktárt barokk stílusban, szakszerű belső kiképzéssel. 

A kastély 

Keresztes Gyula szakvéleményee szerint az egyemeletes, U alaprajzú kastély elrendezése és tömegpozíciója a nyugati barokk kastélyok formáját és elrendezését tükrözte fénykorában. 

Alaprajzi elrendezése a csákvári kastélyhoz hasonlító. Főhomlokzata háromsíkú, középső része, kiemelt manzárdtetőzetével a kastély tömeghatását növeli. 

A hangulatát már csak a múlt őrzi

Ablakai egyszerűen kereteltek, az emeletiek íves szemöldökpárkánnyal díszítve. Fő- és osztópárkánya mérsékelt kiállású. Külső mellékhomlokzatai is mérsékelten díszítettek, az udvar felőli homlokzatok kiképzése a földszint árkádnyílásaival, boltozatos tornáccal, a középső rizalit félköríves ablakaival és üvegezett ajtóival, valamint az ablakok zsalugátereivel hangulatos volt.

A francia és az erdélyi népi barokk hatása

A külső homlokzatok kiképzésénél a francia barokk, az udvariaknál az erdélyi népi barokk építészet hatása látható. A középső rizalit tengelyében, a földszinten, az udvar felől helyezték el a hallt, díszes keményfa lépcsőkkel, az emeleten pedig a nagy reprezentációs termeket. Az épület udvar felőli hosszában a különböző rendeltetésű termeket és a lakosztályokat osztották be.

A földszintre lakószobák és más rendeltetésű helyiségek kerültek, valamint a kastély kápolnája.

A termek kiképzése díszes volt, a tengelyébe elhelyezett ajtókkal egymásba kapcsolódó teremsor ünnepélyes benyomást keltett.

Az ajtók-ablakok keményfából faragott bélettel, díszesen készültek. Hasonló stílusban készült egyes termek falainak lábazati burkolása is. A termek padlózatai mintásan kialakított parkettával és mintás – színes – mozaikkal készültek.

A Hallerek pompaszeretetének bizonyítéka

A kastélybelső változatos berendezése a barokktól a rokokón át a klasszicizáló bútorstílusokig a Hallerek reprezentáló hajlamát, pompaszeretetét tükrözte.

Az értékes bútorok mellett szőnyegek, festett képek, porcelánok, asztali edények, továbbá szebbnél szebb porcelánkályhák növelték a szobák szépségét.

A porcelánkályhákat díszítőelemekként megtartották továbbra is, annak ellenére, hogy a kilencszázas évek elején központi fűtéssel látták el a kastély helyiségeit.

A hátranyúló épületszárnyak által lezárt udvart, valamint a kastély körüli mintegy 3040 hektárnyi kertet barokk modorban, geometrikus formákkal alakították ki. A kastély előtt lovas bemutatók tartására külön területet hoztak létre.

A rezidencia rendeltetése egy „új” korban

A kastélyt 1959-ben restaurálták: előbb mezőgazdasági központ, utána iskola, majd pedig zöldségraktár lett, lakásokat is kialakítottak benne. De még istállónak is használták. Ezután nem sokat törődtek vele, falai fokozatosan romlottak és romlanak. 

A rombolás évei

Az államosítás után a kastély berendezését széthordták, s az épület tönkrement. A díszlépcsőt szétverték, az emeleti termek fagerendás födémeinek gerendáit kifűrészelték, fal- és padlóburkolatait le-, illetve felszedték, ajtó-ablakszerkezeteit kibontották, elégették vagy elhordták.

A téglát, a követ és a tetőcserepeket, akinek csak szüksége volt rá, hordta – és hordja! – építőanyagnak.

Csak két porcelánkályhát tudtak megmenteni

A szép porcelán- és cserépkályhákat szétszedték, a csempéket a padláson halomba dobálták.

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációból derül ki, hogy innen sikerült két fehér porcelánkályha csempéit hiány nélkül „kihalászni”, megmenteni és beszállítani a marosvásárhelyi múzeumba – vagyis a Toldalagi-házba –, és itt összerakatni.

A Hallerek nyughelye

Már említettük, hogy a kastély közelében egy kis dombon,  a Kápolnadombon van a Haller család temetkezőhelye, kápolnával és az előtte álló sokszögű toronnyal.

Az imola felépítése gróf Haller Gáborné gróf Károlyi Klára nevéhez fűződik, aki egy téli szerencsétlenségéből történt megmenekülése alkalmából tett fogadalom alapján emeltette a 18. században. Az imolában a Haller család számos tagjának sírköve látható.

Dr. Kálmán Attila történész kiegészítése

A szentpáli kastély olyan, mint egy elátkozott épület. Miután a kommunizmus idején minden elképzelhetőnek használták (állami gazdaság, zöldségraktár, istálló), a rendszerváltás sem hozott pozitív változást, sőt a sorsa rosszabbra fordult. 

Az elmúlt harminc évben minden próbálkozás, hogy a kastélyt helyreállítsák, kudarcot vallott. A családnak 2001-ben sikerült visszaszereznie. Mivel az épület nagysága és a család anyagi lehetőségei nem tették lehetővé, hogy maguk kezdjék el a felújítást, úgy döntöttek, hogy a Gyulafehérvári Érsekségnek adományozzák. A család és a katolikus egyház mindig szoros kapcsolatot ápolt a történelem folyamán. 

Néhány évig úgy tűnt, hogy megoldódik a kastély helyzete, de sajnos nem így történt. Az egyháznak nem sikerült valóra váltania a terveit. A rezidenciának a családhoz való visszakerülése után több elképzelés is volt vele kapcsolatosan, de ezek nem valósultak meg. Eközben az épületét egyesek anyaglerakatnak nézték, ha valakinek építőanyagra volt szüksége, ott volt a kastély. 

Néhány évvel ezelőtt létrejött a gróf Haller Egyesület, amelynek a célja a kastély felújítása és turisztikai hasznosítása. Szentpál kitűnő turisztikai célpont lehetett, könnyen megközelíthető mind Marosvásárhely, mind Kolozsvár felől, és a kastély épülete mellett a régi magtár, a katolikus templom és a család egyedi temetkezőhelyének meglátogatása különleges élmény. 

A kastély épülete szép lassan menthetetlen állapotba kerül, így már nemcsak a restaurálásáról, hanem az újjáépítéséről kell gondoskodni.


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza és Demján László műemlékvédő építészeknek és nem utolsósorban dr. Kálmán Attila történésznek