2021. április 18., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Beszélgetés Vajda Péter csont- és fafaragóval

A marossárpataki ifj. Vajda Péter több mint húsz éve készít fából, 2015 óta pedig csontból is művészi alkotásokat. Munkái rendszerint kiállításra kerülnek a helyi falunapokon, ahol sokan csodáltuk meg Peti időigényes kreációit, többen vásároltak, rendeltek közülük. Az alábbiakban beszélgetést olvashatnak a szerény, de igencsak tehetséges alkotóval.

– Hogyan lesz valakiből csont- és fafaragó?

– Már kisgyermek koromban sokat faricskáltam, gyakran vágtam el a kezemet. Az iskolában folytattam hobbimat, egyszerű dísztárgyakat készítettem fából. Faipari szakiskolába iratkoztam, ahol fafaragó szakot látogattam és végeztem. Igaz, ott csak az alapot sikerült megtanulni, elsajátítani, de később Gálfi Tibor barátom figyelt fel rám, és sokat tanulhattam tőle. Az iskolát elvégezve a marosszentannai DemiArt cégnél dolgoztam egy ideig. Közel 19 évig fúrtam-faragtam a cégnél, aztán úgy döntöttem, hogy itthon folytatom. Fontos szerepet játszott a döntésemben, hogy 2007-ben hivatalos vadász lettem. Korábban mint hajtó vettem részt a vadászatokon. Bekerültem egy vadásztársaságba, s egy év végi vadászbálon csontból faragott éket nyertem tombolán. Nagyon megtetszett az alkotás, szereztem egy gravírozógépet, és elkezdtem vele dolgozni.

– Milyen tulajdonságai kell legyenek egy jó faragónak? 

– Azt mondanám, hogy itt elsősorban a türelem és a fantázia a lényeg, de a kézügyességre is nagy szükség van. Aztán szeretni kell, amit csinálunk. Néha délelőtt kezdek hozzá dolgozni, s éjfél után hagyom abba. Nem szeretem, ha zavarnak, ilyenkor mindenről megfeledkezem, és csak az alkotásnak élek. Közben fülhallgatóval zenét hallgatok…


– Beszéljünk először a csontból készült alkotásokról. Milyen alapanyagot, milyen csontokat használsz?

– Marhalábszárcsontból dolgozom. Ahhoz, hogy megfelelő vastagságú legyen az anyagom, egy idősebb bika csontjai szükségesek. Vágóhídról szerzem be az alapanyagot, kifőzöm, megszárítom, aztán feldarabolom a megfelelő méretre. Rárajzolom a mintát, s hozzákezdek a faragáshoz. Tudni kell, hogy a lábszárcsont nagyon büdös, főleg munka közben, amikor vágom, csiszolom. Rendszerint nagy por keletkezik, csak maszkkal, porelszívóval és ventilátorral lehet dolgozni. Annyira szagos, hogy amikor a munkát abbahagyom, mindig le kell fürödnöm, át kell öltöznöm. A kifaragott csont oxigénes vízbe kerül, így fehérítem az alkotást. Másik alapanyagom az őz- és szarvasagancs. Ezek kemény csontok, több részét is felhasználom az agancsnak: a rózsát, az agancs törzsét. Az agancs belseje szivacsos, csak a külső fala tömör. Faragás közben ez is kellemetlen szagot áraszt. Néha tehénszarvat is faragok, égetek.

– Mit készítettél eddig csontból?

– Elsősorban nyakdíszeket készítek, amit főként a vadászok kedvelnek. Különböző állatokat faragok bele, de akár vadászjelenet is készülhet, övcsatnak. Készítek még fülbevalókat, kalapdíszeket, kis ékszeresdobozokat.

– Mennyi időt vesz igénybe egy alkotás elkészítése?

– Attól függ, hogy mit szeretnék kifaragni. Ezért különböznek az eladási árak is. Vegyük példának a nyakdíszt. Egy vaddisznófejet 7-8 óra alatt tudok elkészíteni, de egy szarvasbikához több mint kétszer ennyi idő szükséges, ez persze attól is függ, hogy a faragó lassú vagy gyors kezű mester. Igaz, a gyorskezűség legtöbbször a minőség rovására megy...


– Miket készítesz fából?

– Nemcsak faragom, hanem égetem is a fát, amit pirogravírozásnak neveznek. Főleg díszes faliórákat készítek. Nemrég egy fénykép után alkottam egy ilyen órát: egy kislány lovas akadályon ugrat át. Kínálótálcákat is szívesen készítek, ilyenkor egy régi eperfa vastag ágait munkálom meg. Lapítószerű darabokat vágok, s abba marom bele a poharak helyét. Később, nyélnek, agancsot építek rá. Az ötletek, tervek általában éjszaka születnek, de egy fénykép, egy élethelyzet is adhat ihletet. 

– Van-e kereslet a munkáid iránt? Gondot okoz az értékesítés? 

– Megélni csak ebből nem igazán lehet. Korábban Hollandiában dolgoztam több pénzért, de más környezetben. Itthon nyugodtabban alkothatok, s azt csinálhatom, amit szeretek, ami tetszik nekem. A feleségemnek munkahelye van, ezért nem tudok egész nap dolgozni, a gyerekekkel is foglalkoznom kell. Általában rendelésre dolgozom. A kereslet nem nagy, sokan drágállják a faragványokat, de nálam nem lehet alkudni. Úgy érzem, keményen megdolgozom a pénzért. Nagyon időigényes a munka, nem lehet összecsapni, a minőséghez idő kell. A közösségi hálózatok sokat segítenek az értékesítésben, ráadásul ötleteket is adnak. Tavaly nyáron megkeresett egy anyaországi idős bácsi, akivel azóta is szoros kapcsolatot ápolok. Vass Bélának hívják, ő is csontfaragó. Ötletekkel segítjük egymást, véleményezzük egymás munkáját, megosztjuk tudásunkat. 

– Milyen szerszámokkal dolgozol? Honnan az alapanyag az agancsból készült alkotásokhoz?

– A fát különböző vésőkkel munkálom meg. A csontokhoz fogászati fúrógépet használok, amilyennel a fogtechnikus dolgozik, valamint gravírozógépet. Az alapanyagot nem a vadászatokból biztosítom. Az elhullott agancsokat próbálom felkutatni a közeli erdőkben, de ritkán sikerül, nehéz találni. Így meg szoktam vásárolni. Fontos alapanyag a szarvasagancs rózsája (sajnos minden agancson csak egy van), amit kés- és bicskakészítőktől szerzek be, mert ők nem használják fel munkájuk során. Nemrég Sepsiszentgyörgyről hoztam „rózsákat” alapanyagnak. 

– Van-e kedvenc alkotásod? Melyikre vagy a legbüszkébb?

– Erre nagyon nehéz válaszolni. Általában az utolsó munka a legfontosabb számomra. Ezek a kedvenc darabok, mert úgy érzem, minden új munka egy kicsit jobban sikerül, mint az előzőek. A legbüszkébb arra a fából készült szarvasbikás órára vagyok, amit nemrég készítettem. A csontból készült munkák közül az legutóbbi szarvasbikás nyakdíszt választanám.

– Nagyon sok munkádat láttam a Facebookon. Nem tervezel egy kiállítást ezekből?

– Sajnos erre nincs lehetőség. Említettem, hogy általában rendelésre dolgozom, kevés itthon a kész munkám. Nincs annyi időm alkotni, hogy meggyűjtsem a munkákat. Más tennivalók is bőven akadnak itthon. Persze, lennének terveim, ötleteim egy kiállítást megvalósítani. Talán majd egyszer idősebb koromban.

– Köszönöm a beszélgetést.